Nekem klasszik
A mai napig élvezhető nekem. Valahol itt, '95-ben ütött be nálam, hogy csak a Wu-Tang!

Tök érdekes, nekem ez az egyik leggyengébb Wu lemez. Kábé 3 hallgatható szám van rajta nekem. Ízlések és pofonok...

Nekem LL teljesen rendben van. Nem minden lemezét hallgattam, de a gyengébb lemezeken is mindig vannak erős trekkek. Meg hát klasszik trekkekkel beégette magát a hip-hop történelembe.
Erről a lemezről csak a It's LL And Santana / What You Want maxi van meg, kábé ennyi, ami nekem szól.
Tud ő Cool lenni, viszont a szerelmes fiúka reppjei miatt kapott sok savat. Az I Need Love, You're My Heart, One Shot At Love... a maga korukban is elég gagyik voltak. (Sok mindenkitől lehet előkapni extragagyi trekkeket egyébként rajta kívül is.)
Haladt mindig a korral, csinálta az aktuális trendeket, ennyi.
Az ezutáni lemeze a 13 kellemes meglepetés volt, az is egy elég vegyes anyag, de sokkal több a "rílhiphop" rajta.

Nas: i am
.
Nas éhes, és karmol. De úgy amit egyszerűen megdöbbenve hall az ember valakitől akinek a harmadik lemeze jelenik meg éppen.

De érthető.

Adva van a srác, aki éppen 18 mikor 94ben, tavasszal kijön az első lemeze, amivel rögtön new york (a hip hop mekkája) királya lesz, hogy aztán ősszel egy még nála is nagyobb Biggie le is taszítsa a trónról! Próbálkozik ő is, a második lemezzel újít hangzásban, szövegekben is a rajongóknak tetszik is, de Bigge meghal, így legyőzni már nem lehet, örökre legenda lett.
Hiába venné vissza a koronát, jön Jay-Z aki szintén nagy forma, Nas-t közben "átveri" Dr Dre, hogy menjen csak csapatban jó lesz ez, itt tartunk 98-ra, mikor Jön DMX és valaki fogja meg a sörét...

99 tavasza, Nas mindent, de mindent megtesz, hogy a trónra visszakerülhessen, egyenesen dupla lemezt akar kiadni, de valami bichasbootleguz kirakja az mp3-at így a lemez majdnem mehet is a kukába...

Csoda ezek után, hogy ami megjelent az annyira erős, annyira odaver?! Mi düh lehetett a csávóban eddigre? Annyi, hogy a duplát szétszedte 3 lemezre, lett belőle i am, őszre nastradamus és a maradékból még egy válogatást is kiadott, a lost tapes kb a hiphoptörténelem egyik legmagasabbra értékelt válogatáslemeze lett kiadatlan számokból mindenképpen!
De vissza az i am-hez:
Az it was written után trackmasters marad, az illmaticról Premier, L.E.S. visszakerül, Dre szóba se jön. A vendégek szupersztárok, a rivális Biggie producere Puff, a dél császára Scarface, illetve a csodagyerek DMX aki ekkor kb minden lemezre rákerül (ami meg def jam kiadvány ara meg kötelezően szinte)!
Mindezek után nem meglepő, hogy eladásban is toplistás lemeze!

Jó rég hallgattam Nas lemezeket, de nekem ez volt a kedvencem tőle, az I Am... Tudom, hogy az Illmatic a klasszikus, meg objektíve lehet, hogy jobb is, de az én ízlésemhez az I Am hangzása áll a legközelebb. Ugye én odavagyok mindenért, ami 1999-2002 között jelent meg, és ez is egy olyan album, ami jól illeszkedik az akkori vibe-ba.

Geto Boys: we cant be stopped
.
Korábban egy, több beszélgetésben írtátok, hogy ők nem south, inkább west amit én nem akartam elfogadni, de most, ezutána lemez után...
Ez az album egy nagyon jó, nagyon erős zenei alapokkal operáló anyag. Csak az a zenei alap korai ice cube, korai nwa. De egy az egyben, ha csak az instrukat hallgatom tudok rá Cube szövegeket társítani, a hangulata olyan, hogy smán rappelhetne rá ő is. Ettől még egy jó album, klasszikus borítóval, hatalmas slágerrel (my mind plays tricks on me) és korai, de már zseni Scarface-szel. Csak éppen a saját sound hiányzik még róla.
Szval revidiálom korábbi őket automatikusan south-ra soroló álláspontomat, ezúttal ünnepélyesen.

Na, örülök neki, hogy meggyőzésre kerültél.

Hozzáteszem, hogy én úgy írtam azt, hogy zeneileg ők west, hogy teljes albumot sose hallottam tőlük, csak a nagyobb slágereket ismerem tőlük. De pl. a My Mind Plays Tricks On Me alapján egyértelműen az volt a benyomásom, hogy ez westcoast muzsika.

Mobb Deep: blood money
.
Középsemmilyen majdnem, fölösleges, a diszkográfiájuk sorrendjében a végére való album lett. Az okát, hogy miért is készült a címe, az első és hátsó borítója tökéletesen leírja...
Havoc mintha enervált lett volna, nem jók, unalmasak a beat-jei, Prodigy flow-ja okés, de ő sem az igazi. Yayo, Buck, de még 50 is fölösleges a számok felében amiben szerepel.
Érdekesség, hogy van rajta 3 szám ami ér valamit, a Put Em in Their Place, és 2 bónusz, ami nem is ide készült a have a party és a outta control remix.
Ezt hallva, ha őszinte akarok lenni hálás kell legyek, hogy az MOP album össze se jött a g unit recordsnál.

Shorty - Short Stories
.
A lemez évek óta az ebay-es watchlistemen van, mondván, hogy da lench mob tag csak jó lehet, meg kéne venni, de eddig nem tettem, de most tuti megfogom hama, hama.
Most azonban belefutottam egy dl linkbe: https://www.mediafire.com/file/9hpvmq073hbpja8/(2001)+Short+Stories.zip/file
Leszedtem, meghallgattam.
Szóval a lemez:
Ez az album olyan, hogy meg kell hallgassam a két Lench Mob lemezt újra, mert emlékeim szerint ennyire egyik se jó! A producer főleg Polar Bear volt, egy skandináviából US-be szakadt csávó, de nagyon érzi a nyugati partot. A szövegek között van nem kevés cube, dre, snoop sornyúlás, átgondolás, de nem rossz egyik se. Shorty jól szövegel, a skitek ötletesek, a vendégek (akik miatt eredetileg meg akartam venni) jók. Az album egyik csúcsa a Cube diss nóta, az o'sheas great adventure. Laza, nyárra való lazulós album a nyugati partról, los angelesből.
Tényleg csak ajánlani tudom!

G-Eazy: when its dark out
.
Ez valahogy olyan klasszikus bay hangzás ami nagyon mai, nagyon modern, de nem hyphy gyökerű, és nem is ant banks/studio ton (hogy oakland-nél maradjunk). Picit tartottam tőle, mikor elkezdte, a csávó kinézetre ilyen MGK, de a lemez nem pop, hanem jó darkos rap, olyan, olyasmi, mint eminem music to... lemeze. Ennek is filmek, horror a tematikája, alapja, de nem szövegekben, hanem zenében, hangulatban. Nem a Hitchcocki, mint Em-nél, hanem a 70-90-es évek amcsi filmjei. Szóval amolyan szerelemprojekt lehet tőle is, meg nekünk is akik egyszerre vagyunk (jó, vagyok) film és zenebzi.


Planet Asia: asiatic prince
.
Korai DirtyDiggs anyag, sajnos rövidke, nincs 15 perc max, pedig zeneileg erős lenne, és Asia is éhes rendesen rajta. Mikor kijött (10 éve kb) még nem évi 3-4 anyagot adott ki, csak 1-2őt.
És ezt hallani is na. Jobban egyben van ő is, a szövegei, az egész lemez is.


Bushwick Bill: gutta mixx
.
Nem is tudom, hogy mi ez?
Mixtape? B oldalak válogatása? Egy monstre albumnyi single? Nem rossz egyébként Bill is jó, és van rajta több jó megoldás, fsza zene is, de nagyon garázsos az egész. Ugyanekkor se a wiki, se a discogs nem válogatásnak, hanem rendes sorlemeznek hívja. Ki érti ezt?

Kool G Rap & DJ Polo: Road to the Riches
.
Nagyon 88, nagyon juice crew. Annyira, hogy G Rap saját hangja még kialakulóban, de legalábbis nem felismerhető a későbbi lemezeihez képest még. Az a sajátos maffiás rapje itt még csak ucca, és csak egy számban igazán. DJ Polo kvázi dísznek van, egy számban mixel, szkreccsel, de egyébként semmi, G Rap szövegel, és Marly Marl zenél alá.

Kool G Rap & DJ Polo: Wanted: Dead or Alive
.
Nagyon erős változások az első lemezhez képest, de ez nem hátránya, hanem előnye az albumnak. Nem lesz ettől kevéssé Rap & Polo anyag, hanem még inkább.
1. Nem egyproduceres, hanem teamben dolgozik rajta large pro eric b és maga g rap!
2. polo is producerel számokat, és végig érezhető a jelenléte.
3. vannak közreműködők ezúttal, de mind passzol, szerves, nem csak a juice crew tagok!
4. Marley Marl-nak csak 1 szám jutott, az utolsó, a legjobb egyébként.

A lemezen egyébként G Rap folytatja a maffia rap, a NY-i ucca megteremtését, simán hallani már, hogy innen nőtt ki Nas, Mobb Deep, CNN is majd egyszer.







Így meghallgatva a 3 közös lemezüket merült fel bennem a gondolat ami lehet a hip hop és te#2be való inkább, de ittvanak a lemezek is, egyben lehet érthetőbb mire is gondolok.

Érdekes, hogy mekkora szerencse, véletlen, sors vagy nem is tudom mi határozza meg, hogy merre megyünk, mentünk, indultunk mindannyian, ha az kerül szóba ki mit hallgat, kinek mi a kedvence.

Dub írta egyszer, hogy neki G Rap benne van a top 10 listájába (ha jól emlékszem ő volt), amit furcsálltam akkor, mert nekem annyira nem volt sose meghatározó.
De ma belegondolva ebbe a 3 lemezbe, ha ezeket hallom először simán benne van, hogy én is keleti part felé indulok, hogy ezek lennének az alapvetéseim, nem Ice-T. Mert mind a 3 lemez nagyon jó, nagyon erős, ma is simán megállja a helyét bármi mellett.
Csak nekem nem nyugati, nem nwa, nem cypress, nem too đhort, nem e-40, nem boo-yaa, egyik sem abból a korból amivel én kezdtem a 80-as vége 90es eleje.

És, hogy nekem azok A zenék az pusztán a szerencse itt európában, magyarországon, irsán a nyáregyházi utcában...

Nincsen válaszom, kérdésem se, csak ilyenek jutnak eszembe, mikor zenét hallgatok...

Jay-Z & R. Kelly: The Best of Both Worlds + Unfinished Business
.
Egy elhibázott lehetőség.
Miután csináltak 2 slágert ("Guilty Until Proven Innocent" s a Fiesta Remix) és mind a ketten rendesen csúcson voltak (Jay Blueprint után, Kelly gotham cityvel világsztár nem először) úgy gondolták itt az idő csinálni egy közös lemezt, meg egy "világturnét" (ez ugye amcsiban us only-t jelent, ahogy a kosár vagy foci VB-jük is...). Na ez lett a The best, aztán jött a turné amiből Kelly hamar kiszállt, de olyan eladásokat produkáltak, hogy a leftoverek kiadták egy második lemeznek.
A két lemezt ha összeraknánk, a legjobb számokat kiválogatnánk akkor kapnánk egy tisztességesen közepes lemezt maximum sajnos. Érezni a szövegeiken, hogy nem tettek bele különösebben sok energiát (vannak újrafelhasznált sorok, majdnem komplett verzék), sőt még csak nem is együtt vették fel, hanem küldözgették egymásnak mailben a cuccot és ez sajnos általában hallható is a végeredményen... A Trackmasters-nek is van sokkal jobb anyaga is ennél, bár igazából nem a zene ami a gyenge pontja ezeknek az albumoknak.
Az egész olyan, mintha habkönnyű nyári rádiózene lenne, vagy liftzene. Hallgatod és hopp el is felejted azonnal.
Az első lemezből adtak el többet, fura módon nekem egy hajszálnyival a második a leftover jobban tetszik magában, de egy közös, válogatás lenne az igazi, de az se top anyag egyikőjük diszkográfiájában sem sajnos.

Jay kollabó lemezei közül még mindig a Linkin Parkos a kedvencem, de ezeknél a Kanye West-es sokkal jobb, a Carters-t csekkolom már, mert sztem az eddig kimaradt.

Nekem meg ezek az R Kelly-vel közös cuccok maradtak ki szégyenszemre... Pedig tudtam róla, hogy léteznek, de valahogy sose jutottam el a meghallgatásukig.
Úgyhogy ha tudsz hozzájuk linket (vagy bárki más), megköszönöm: kíváncsiságból meghallgatnám őket, hiába nem olyan jó a véleményed.

A Carters lemez szerintem nagyon jó! Második helyen volt a 2018-as top 10-emben.

Igen, emlékszem rá, hogy jókat írtatok akkor róla.
Nekem valahogy a magna carta meg a 4:44 nagyon művésziesch volt akkor, azok után be se próbáltam emlékszem, de most újra próbát teszek mindegyikkel majd!



Eric B. & Rakim: Follow the Leader
.
Ha csak az első 2 számot adják ki már megkerülhetetlen klasszikus lenne, nemhogy azt folytatva majd 50 percen át! Azért hallani, hogy másik korban született, nem egyben készített, pláne nem koncept lemez, hanem összeillesztett. Mintha 2-4 bakelit single lenne egymás után rakva így, hogy van rajta elszórva 2-3 instru szám is. Illetve ugye tudjuk, hogy akkoriban nem lemezre szerződött senki, hanem single-k mentek ki, lettek sikeresek, aztán 3-4 után mehetett egy album is. Na ezt én hallani vélem az összképen is.
Ez nem baj, inkább egy albumtörténeti érdekesség ma szerintem.