Na pár "lemaradásom", miket is hallgattam:


Above the Law: Legends
.
Az ötödik albumukra full kiforrot pofi zenészek, előadók akik ismerik a saját képességeiket, határaikat, eddigre a rajongóikat is valószínűleg és pont azt adják ami azok hallani akarnak. tiszta g funk, minden sallangtól mentes zeneileg is szövegileg is. Minimális feat, azok is haverok, szokásos körből.



Roscoe: Young Roscoe Philaphornia
.
Ez egy hibátlan dpgc lemez lett, csak annyi a bibi, hogy ő nem dpgc tag, max olyan, "wu-affiliate" szinten. Jellemzen LA producerek, olyanokakik előbb is később is dolgoztak a crew-val, a közreműködők is onnan vannak főleg. Ami meglepő, és egyébként jól működik az dungeon family "connection". Organized Noize csinált több számot, sőt Sleepy brown még vokálozott is.



Aceyalone: Love & Hate
.
Kellemes, jó hiphoplemez egy nyugati parti veterántól. Több produceres, de az anyag egyben van (rjd2 több számot is csinált, kvázi "előmunka" a következő albumhoz amit egészében ő producerelt) El-P is közreműködik, egy tracket is adott az albumra az is nagyon jól hangzik.

Wu-Tang Clan: Iron Flag
.
Tudom, hogy egy klasszikus fotót akartak megidézni ezzel a coverrel, sikerült is, csak sajnos az üzenete nem az lett...
Ugyanis majd megfeszülnek, hogy a wu zászlót megtartsák, de egyszerűen ezzel a lemezzel nem ment. ODB és Cappadonna is lemaradt, kimaradt a lemezről és többiek se tették bele valahogy a lelküket a projektbe. Method Man és Raekwon akik talán próbálkoznak, de sajnos ketten kevesek...
Próbált RZA visszatérni az "ős" wu hangzáshoz, de nem sikerült igazán, és talán van 2 nóta ami jó, a többi unalmas és kaptafa. A Soul Power (Black Jungle) és rajta Flavor Flav nagyon betalált, meg az utána lévő uzi is j, de ezzel ki is fújt az album szerintem.




Wu-Tang Clan: 8 Diagrams
.
Amennyire nem sikerült az iron flag ez annyival jobba album nálam. Method Man és GFK akik elviszik az albumot a hátukon, és meglepően jól működik a george clintonos közreműködés is! Ezen a lemezen valahogy sokkal motiváltabbak a Klán tagjai, jobban odateszik magukat egyenként is, csapatként is. és RZA is jobban választott zenéket. Az egész lemez egyben van, és prbál egy szitet is tartani végig!



Cee-Lo Green and His Perfect Imperfections
.
Hát ezért kár volt otthagyni a csapatot, és ez alapján nehezen elképzelhető a gnarls barkley kirobbanói világsikere majd nem is sokkal később. Az egész lemez tényleg Cee-Lo munkája, zeneileg, szövegileg is, minimális közreműködővel és maga producerelte dalokkall van tele. Sajnos azonban nemcsak mooton, de hosszú is, fele, háromnegyede is bőven elég lett volna!

DJ Quik: Rhythm-al-ism
.
3 év után kaptunk egy új Quik lemezt, de lehet várhatott volna még egy kicsit. Ami furcsa (a borítón túl...), hogy erről az albumról (először) lemaradt a quiks groove! Sok a haveri közreműködő (Suga Free kiemelkedően jó rajta szerintem), több olyan aki a korábbi anyagaihoz képest meglepő (Snoop, Nate). Már az előző lemez is hosszú volt, majdnem 70 perces, de ez el is érte azt, és sajnos nem szabadott volna. Ha 15-20 perccel rövidebb erősebb lett volna. Jah, és nekem, mint Eiht fannak külön nem tetszett a you'z a ganxsta. Hát nem phuck it Quik!


Blackalicious: Melodica
.
Az igazi ős hiphop hagyományokat követi, vagyis egy mc egy dj banda első, debütáló EP-je ami már megmutatja, hogy Gift of Gab (RIP) nagyon jó mc (nem egy all time top mc listán láttam már a nevét!), hogy jó zenéik lesznek, és szeretnek közreműködni, itt is van már dj shadow és lyrics born is, hiába "csak" egy EP.

Jay-Z: The Blueprint 3
.
Két évvel a zseniális koncept filmlemez, album amerikai gengszter után Jay úgy döntött, hogy visszatér a blueprinthez, és befejezi a négyrészes (rád nézek 2.1) trilógiáját (legalábbis ma még trilógia)...
A slágerek nagyon jók, de nem hiába lettek slágerek a single-k. A lemez nemcsak kvázi, hanem ténylegesen inkább poplemez, semmint rap, az utolsó nóta a Young Forever nemhogy samplingeli, vagy felhasználja, de egyenesen egyfajta rap verziója a Forever Young című Alphaville nótának. De ahogy oda eljutunk az is kellően befogadható, a szokásos producerei (Kanye, Pharrell, Timbaland) és kedvelt közreműködői (Beyonce, Alicia Keys, Kanye, Rihanna) is mind, mind popzenészek, vagy azt a vonalat tolják itt. Kár érte, hogy erre vitte ezt a "sorozatot, trilógiát", mert messze nem így indult...


És hamár végigmentem szépen komótosan a trilógián:












Ezek alapján a sorrend nálam:

5. 2.1
4. 3
3. Curse
2. Gift
1. Blueprint

Nesze a trilógia 4 lemezét sikerült 5-ös listába tenni.

Egyetértek a sorrenddel. Bár szerintem a 3 is nagyon jó lemez, de nálam se éri el az 1-2 szintjét. Én az 1-2-t nagyjából koherensnek érzem hangzásban (szerintem koherensebbnek, mint te), a 3 viszont kilóg. Nem is azért, mert poppos (az 1-2 is viszonylag populáris raplemezek, főleg a Gift), hanem egyszerűen azért, mert más. Persze el is telt 7 év a 2 óta, míg az 1-2 egymást követő években jelent meg, tehát az első két rész között nem is változott annyit a hip-hop.
Ezért sajnálom kicsit, hogy a 3-nak is The Blueprint lett a címe: szeretem az albumot, de a címével nem vagyok kibékülve.

PARIS - The Devil Made Me Do It
.
Mintha egy kiforrott (!) John Singleton filmet hallgatnánk. Brutálisan őszintén, haragosan, gyönyörűen, zeneileg változatosan, nyersen, hiphopposan tudja átadni a nyugati feketék helyzetét. Ahogy hallgatom még így 2024-ben is, mintha végig a helikopterek zaja és a zavargások dühe lenne benne! Hiába első lemeze, mind zeneileg, mind szövegileg olyan profi, hogy leesik az állad hallgatás közben! Korai Ice Cube (samplingelte is) és Public Enemy keverék, mash up a csávó is, a zenéje is. És jól álneki, tud eredeti lenni mindezek mellett!

Kool G Rap mellett paris az akit ha korában hallgatok, akkor benne van a kedvenc 10 rapperem közt az is tuti! Mennyit számít, hogy ki mit hall először újra meg kellett állapítsam.



Public Enemy: New Whirl Odor
.
Nagyon új, nagyon friss anyag, igazából az első rendes lemezük a There's a Poison Goin' On óta, és az 99-ben volt! (Revolverlution nem igazán számít, az tele van remixekkel, interjúkkal, live felvételekkel, semmint új dalokkal) Érezni, hogy éhesek, hogy vannak új ötleteik, de, hogy már tapasztalt első és nagyon sikeres korszakukon túl lévő zenészek, banda, ekkorra már nem egy tagcserén, világturnén kiadóváltás(OK)on túl lévő együttes. Szokás szerint maguk csnáltak mindent, illetve van egy Moby-s dal ami kapcsán, nevén egy turné is összejött később!

Egyszer le kell üljek végig kell menjek, meg kell írjam a PE 2005-2007 közötti maratonjának albumait, mert olyan erős második virágzásuk ami felér az első nagyon aktív, és nagyon sikeres korszakukkal!

Érdekes, hogy sok lemezt mennyire eltérően lehet látni. Pont a Soul Power és az UZI, amit én legodanemillőbbeknek tartok ezen a lemezen. A lemezt meg egyébként erősnek, csak akkor már nem voltak újdonság.

Ez a maga korában kimaradt, talán letöltöttem, végigpötyögtem és ennyi. 1-2 éve lett meg eredetiben, akkor ment le normálisan és akkor állapítottam meg én is, hogy milyen erős lemez. Csak akkor már senki nem volt rájuk kíváncsi, nem voltak annyira aktuálisak. Az elmúlt időszak újra aktuálissá tette őket (sajnos). Fight The Power!

Nas: God's Son
.
1. Ezt a számot már Ice-T is felhasználta, szerintem neki jobban ment. De klasszikus volt eleve, amin a ravasz az agy... film még dobott rendesen, ezután merész volt szerintem hozzányúlni, de nem sikerült rosszul.
2. Ez egy hatalmas Eminem szám, marha jó, felismerhető, karakteres amire Nas jól rappel.
4. Bitang erős diss track, nem tudnám megmondani, hogy ki nyerte ezt a beefet végül ő vagy Jay-Z?!
7. Ez a track a gyerekes kórus miatt is talán nekem egyfajta pár/szúrka/másik oldal Jay Z Hard knock life számához, de önállóan is jó!
9. Ez a verzió nekem jobban bejött, mint a Pac verzió a saját lemezén.

Na ez kb az album fele ami tetszik, jobban bejön. A másik felét szeretném szeretni, mert nagyon személyes, nagyon Nas, érzem a gyászát, anyja hiányát, de sajnos nekem nem jön át/be igazán, és összességében ezért max olyan közepes Nas album lett ez egészében nálam.

Living Legends: Creative Differences
.
A kollektíva második lemeze, ugyanolyan változatos, sűrű, sokoldalú, mint a tagok maguk. A LL nem olyan,mint a wu, ahol hiába szóló tagok is egyben azé csak wu tag mindenki, hanem inkább olyan BCC, ahol a heltah skeltah, black moon, cocoa brovaz mind mind önálló entitások akik összeállnak csapatnak is alkalmanként. Na az LL is ilyen szerintem és ez a lemezen, ezen is hallható, érezhető!

Sheek Louch - Walk witt Me

2003-ban jott ki. 02-03 a munka evei.
ez az a korszak mikor nem nagyon tudtak mit kezdeni magukkal a producerek.kerestek az uj utat.
99 korul kezdett behalni a klasszik boom bap utana.
azert irtam le, mert ez a lemez a zenek miatt nem jo.
szar hangszereles (mar ha lehet ilyet mondani reppnel ) ures muzsikak, teny a produceri lista sem egy vao...
amugy sheek szerintem a leggyengebb tagja a trionak, bar o a legertheobb
Style p
jada
sheek

sztem ralesek meg egy-ket sheek szolora.

Sokan tudtak azért 2002-3 körüli produceri munka szempontjából nagyon erős lemezeket csinálni. Ezek az évek még éppen benne vannak az én kedvenc időszakomban.
Az mondjuk igaz, hogy egységes hangzás nem nagyon volt, főleg a keleti parton. Sok mindennel próbálkoztak. De ekkoriban azért már benne voltunk a Neptunes, Timbaland, Scott Storch, Just Blaze, Kanye, Swizz Beatz, stb. aranyéveiben, vagy azoknak minimum az elején voltunk. (Most Dr. Dre-t direkt nem írtam bele a felsorolásba, hogy ne mindig csak őt emlegessem. )

direkt nem irtam be, pedig megneztem mikor jot ki 50 get rich lemeze.
2003 vege es azon nincs erolkodes, ures zenek.
akiket irtal, mind top producerek, hiphopban is main stream..mondjuk swiss beatz nekem az egyik what da fuck nev

ekkor tajt jott nagyon divatba a gagyi clappes pergo is, nem a hitek dillas igazi clap

pl ez , sztem gayi zeneileg. szar hangok
https://www.youtube.com/watch?https://w ... UQSsLKo9lU

Ja, emlékszem erre a pergőre, szerencsére kikopott. Ez tényleg elég semmilyen nóta zeneileg: a szar talán erős kifejezés, de nincs benne semmi, ami megfogna.

Na, de akkor az előtte írtak alapján mégis egyetértesz velem, hogy nem teljesen állja meg a helyét az a kijelentésed, hogy "ez az a korszak mikor nem nagyon tudtak mit kezdeni magukkal a producerek". Ekkor is voltak jó produceri munkák meg rosszak, ebből a szempontból ugyanolyan időszak volt szerintem, mint bármelyik. Sőt, a mainstreamben szerintem relatíve nagy is volt a jó produceri munkák aránya.
Azzal viszont egyetértek, hogy "kerestek az uj utat": valóban nem volt egy egységes hangzás. De ennek volt egy pozitív oldala is: az elitproducerek mindegyikének volt egy egyedi hangzása, amivel megkülönböztette magát.

nem ertek teljesen egyet, mert par nevet hoztal mikor nem feltetlenul ok azok akik ellatjak az egesz rap uzletet zenevel