dogg-al együtt néztük a koncertet, úgyhogy nagy újdonságokat nem tudok írni, tök jól összefoglalta a lényeget. Főként azt írom le, amit én kicsit másképp éltem meg, vagy amihez hozzá tudok tenni valami pluszt.
Én előbb ott voltam, 19:05-kor, de már akkor is nyomta a Saiid meg a Killakikitt, szóval tényleg halál pontosan 7-kor kezdhettek, ahogy ki volt írva. Én dogg-nál erősebben fogalmazok: szar volt a hangosítás... Torz volt a zene, túl sok basszus, szöveg alig érthető. Kétségbe is estem kicsit, hogy ilyen lesz az Xzibit alatt is. Úgyhogy elsőre nem volt valami jó véleményem a helyről: egy nagyobb méretű, steril "tornaterem" gyakorlatilag, szar akusztikával. Aztán Xzibit alatt revideáltam magam: ő már tényleg faszán szólt, egyértelmű a zenekarra lőtték be a cuccot. Illetve Xzibit közben beindult a fénytechnika is tisztességgel, volt felül egy korrekt kivetítő is, amin kliprészleteket játszottak be a klipes nóták alatt. Úgyhogy összességében mégsem lehetett panasz a helyszínre.
Nem tudom pontosan, hogy dogg hány éves, de ránézésre az talán túlzás, hogy a közönség átlagéletkora magasabb volt, mint az övé.

Az viszont biztos, hogy voltak nála idősebbek, nem is egy-ketten. És az is biztos, hogy én a fiatalabbak közé tartoztam. Ezt egyrészt szeretem, másrészt számítani is lehetett rá, hogy nem tinik lesznek itt.

Warm-up: a szar hangosítás ellenére már ezalatt is egész jó hangulat alakult ki. Nem kiemelkedő, de nem szokott ilyen jó lenni az előfellépők alatt. A Killakikitt-ért én nem vagyok oda, de a közönség nagy része érezhetően rezonált rájuk, vágta a szövegeiket. Saiid-ot már bírom, de mivel úgy nyomták, hogy 2 számot a Killáék, 2 számot a Saiid, majd csere, muszáj volt mindenkit megnézni. Saiid-nak volt egy side-ja, akit nem ismertem: valami Forrai Z. Nyomott egy szólószámot is, nem reppelt rosszul, de nekem mégis kicsit felemás volt látni, hogy asszisztál valaki Saiid-nak az AKPH számokban, és az nem Újonc...
Amivel viszont megvettek kilóra, az a dogg által is említett Suppah rest in peace blokk. Valóban egész jól sikerült az 1 perces néma csend, illetve DJ Q-Cee lenyomta végig Suppah-tól az XXL című számot. Q-Cee volt ugyanis a DJ (ő is eléggé le van fogyva, remélem, nem beteg ő is...), aki anno a Suppah+WherDee album munkálataiból is masszívan kivette a részét.
Közel egy óra volt a warm-up, majd egy elfogadhatóan rövid 15-20 perces átállási idő után 20:15 körül kezdett Xzibit. A közönségben volt néhány ritka nagy bunkó, akik a Saiid-ék távozása után gyakorlatilag 1 percen belül elkezdtek fujjolni meg "mi a fasz van"-ozni, pedig nyilvánvaló képtelenség ilyen rövid idő alatt átállni... Az viszont már a szervezők kritikája, hogy vajon miért álmosító jazz zenét játszottak végig az átállási idő alatt...?
Na de aztán X kárpótolt mindenért, 80 percet tolta megállás nélkül. Tök jó volt a zenekar: voltak olyan számok, amik szinte ugyanúgy szólaltak meg, mint a stúdiófelvételen, másik számoknál érezhetőbb volt az eltérés, de azokat is jól nyomták, és ennyi benne van live band-es felállás esetén, nem hangzottak zavaróan máshogy a zenék, mint a lemezeken. Maga Xzibit kicsit megpocakosodott, de amúgy végig energikus volt, frissen reppelt, láthatóan élvezte a bulit. És nagyon szimpatikusan kommunikált a közönséggel, elmondta, hogy örült, hogy BP-n ünnepelhette az 50. szülinapját. A családja is itt volt vele ünnepelni, a koncert végén a két fiát is kihozta a színpadra, miközben a tortát kapta, és énekeltük a happy birthday-t.

Demrick is nagyon jó hypeman volt. Vele kapcsolatban az lepett meg, hogy nem kapott nagyobb szerepet. Ő azért saját jogán is egy jelentős rapper, ezért arra számítottam, hogy fog kapni egy párszámos saját blokkot, ami közben Xzibit pihenhet, de egyáltalán nem volt ilyen. Talán csak a Serial Killers számból reppelt egy verzét, azon kívül kizárólag asszisztált X-nek. Demrick szóló tehát nem volt.
A setlist kapcsán nem lehet nagy hiányérzete az embernek: valóban a Restless-es számok (X, Front 2 Back, Alcoholic), a What's the Difference és a Bitch Please mentek a legnagyobbat + még talán a Paparazzi, de ez nem is meglepő, hiszen valóban ezek a legnagyobb slágerei, sőt, szerintem is ezek a legjobbak.

Nem csak az volt a furcsa, amit dogg írt, hogy a zenekar az Xxxplosive zenéjét játszotta be intronak (amiben Xzibit benne se volt), hanem az is, hogy a What's the Difference után felcsendült a Next Episode, amihez szintén semmi köze X-nek... De ennyi baj legyen.
Talán egy nagy sláger maradt csak ki: a Hey Now. Illetve volt még egy-két kisebb sláger, amit szívesen hallottam volna: The Foundation, Napalm, Concentrate. De ezek közül egyik se olyan, amit bűn lett volna kihagyni. (Ha valamelyik mégis volt, akkor bocs: így élő zenekarral nem minden számot volt könnyű felismerni.)
És igen, volt két új szám a Kingmakerről. Mindkettő komolyabb hangvételű nóta volt, Xzibit rapje volt előtérbe helyezve, nem a zene. Nem is biztos, hogy a végleges zenéjüket hallottuk, úgyhogy nem mondanék róluk komolyabb véleményt. De azt mondta, hogy az egyikben van Ice Cube feat!
Nagyon határozottan promózta, hogy novemberben jön az album, de már 5-6 éve mondogatja, hogy pár hónap múlva érkezik, úgyhogy én még mindig azt mondom, várjuk meg a novembert.

Azt viszont jó volt hallani, hogy határozott terv továbbra is az album kiadása.
Nagyra értékeltem, hogy 21:40-kor vége is volt a bulinak még úgy is, hogy tisztes 80 percet nyomták: ezt kéne rendszeresíteni mindenhol, így 22:30-kor itthon voltam még 35-40 percnyi tömegközlekedést követően is.
Nagy élmény volt: ez egy olyan rapkoncert volt, amilyet elvár az ember egy ilyen szintű sztártól! Egyértelműen jobban tetszett, mint júniusban a DJ Premier - még azzal együtt is, hogy más műfaj a kettő.