Köszi szépen a Joell lemezt!

Két további újdonság:

J. Cole - Port Antonio
https://www.youtube.com/watch?v=BWtBckf8RIw

Nagyon kellemes, topigényes zene, J. Cole a legjobb formájában.

RJ PAYNE - THE UNBEARABLE (feat. ROCKNESS MONSTA, KUNIVA & METHOD MAN)
https://www.youtube.com/watch?v=RopD3qJp970

Ez meg egy érdekes előadói négyes, a zene a klasszikusabb, bólogatósabb vonalról.

Joell Ortiz & The Heatmakerz – W.A.R. (With All Respect)
.
Nem rossz album, de összességében azzal emelkedik ki csak a lemezei közül, hogy sok rajta a közreműködő. Majdnem inden számban van valaki, és elég változatos is kik szövegelnek, kik refrént énekelnek. Ahogy a Crooked-del közös lemezei után, így szólói után is azt kell mondjam kellene már egy kis szünetet tartania, nem megy, nem jön össze neki az évenkénti megjelenés. Kevesebb több lenne esetében szerintem.

Ka – The Thief Next To Jesus
.
(Rip meg minden, shame on me, de a csávónak csak a nevét, meg egy két featét ismertem, de elvileg istencsászár volt ahogy a titteren a halála után olvastam)
Ez a lemez egy tökéletes keresztény gangsta rap (south park után szabadon ugye) album! A zene kellően minimál, a csávó nem is rappel, hanem versel ütemre. Olyan szavakat használ, olyan sorai, rímei vannak, hogy nem is csoda, hogy a legnagyobbak között emlegetik. Nem slam poetry, nem is rap. Nem szórakoztató, hanem elgondolkodtató. Egyszer egyszer jó ilyet is hallani, de rajongója nem leszek, és nem tenném be csak lazuláshoz se.

Ez kicsit megnyugtat, hogy nem csak én nem voltam képben vele. Persze én még annyira se, mint te...

LL Cool J - The FORCE

Ahol FORCE = Frequencies of Real Creative Energy.
Joggal dicsérik olyan sokan LL Cool J visszatérő albumát, tényleg kiváló. Olyan energiával reppel, mint régen, nem kopott semmit a technikája és a lendülete sem, ellentétben jónéhány korabeli rapperrel.
Produceri oldalon ugyanez mondható el Q-Tip-ről, aki egy kivétellel az összes számért felelős. Érdekes választás volt LL részéről Q-Tip, hiszen ő nem azt a populárisabb stílust képviseli, ami a pályafutása második szakaszában jellemezte LL Cool J-t. De old school new yorki MC-ként természetesen jól állnak neki Q-Tip zenéi is. Ugyanakkor Q-Tip is alkalmazkodott őhozzá: korántsem annyira jazzes zenéket csinált, mint az A Tribe Called Quest albumokra. Félreértés ne essék: vannak ezen a lemezen is jazzes alapok, de az album hangzását sokkal inkább a '80-as évek elektronikus és popzenéjére hajazó szintidallamai és basszusai dominálják, amik vegyülnek a klasszik eastcoast hip-hop hangzással, egy tök egyedi és jól működő hangzásvilágot hozva létre. Így kell egyszerre klasszikus hip-hopnak és innovatívnak is lenni, le a kalappal!
A feat-ek a legnagyobb nevek közül kerültek ki, feldobják az albumot, és nincs is belőlük túl sok, csak amennyi kell: Eminem, Nas, Busta Rhymes, Snoop Dogg, Fat Joe, Rick Ross + két énekesnő. Mindenki odateszi magát, bár Snoop szereplése inkább csak cameo jellegű. Illetve az utolsó számban (The Vow) van három, számomra ismeretlen rapper, de az kicsit ki is lóg az albumról, kicsit ilyen bonus track jellege, cypher jellege van. És annak nem is Q-Tip producere, a stílus tipikusabban bólogatós boombap, mint az album többi számában.
Legjobb számok szerintem: The Force, Saturday Night Special (feat. Fat Joe & Rick Ross), Black Code Suite (feat. Sona Jobarteh) (ez zseniális, ahogy a második felében átvált ilyen afrikai, törzsi beütésű jazz zenére, amire remekül énekel a közreműködő), Proclivities (feat. Saweetie) (ebből jön át legjobban a Q-Tip által az albumra megkreált zenei világ, és LL Cool J-nek is megy még mindig a csajozós rap), Murdergram Deux (feat. Eminem) (zeneileg vannak jobb számok a lemezen, de szövegek terén kitesz magáért LL Cool J és Eminem is, bravúr bravúr után. Érződik, hogy Eminem fel akart nőni a feladathoz gyerekkori kedvence mellett, és LL Cool J se akart szégyenben maradni a világ (szerintem) legjobb rappere mellett. Vagyis mindketten a legjobbat hozták ki a másikból, és respekt LL-nek, hogy nem hangzik gyenge MC-nek Eminem mellett. Ez nem sokaknak sikerül.)

Tehát így kell jól öregednie egy rappernek. Egy átlagos évben nem kérdés, hogy top 10-es album lenne, de idén sajnos egyáltalán nem biztos, hogy be fog férni a brutál erős konkurencia miatt.

Talib Kweli & J. Rawls - The Confidence of Knowing

Nagyon jó kis lemez Talib Kweli intelligens szövegeivel és J. Rawls igényes zenéivel. Ami miatt nem top színvonal, az az, hogy J. Rawls zenéi ugyan igényesek, de nem karakteresek, nem éreztem azt, hogy igazán egyedit mutatna a lemezen. Egyrészt jazzes, másrészt bólogatós eastcoast alapokat csinált rá remek minőségben, de nem éreztem, hogy olyat hallottam volna tőle, amit korábban mástól még nem. Ezért ez még átlagos évben se lenne top 10-es album, esetleg egy gyengében. De ezzel együtt is csak ajánlani lehet, kellemes hallgatnivaló.
Főleg hogy erősek a feat-ek is, igaz, talán kicsit sok van belőlük, szinte minden számban van valaki. Többek közt: Ras Kass, Planet Asia, Phil Da Agony, Blu (tehát kellemes meglepetésként többeket meghívtak a nyugati underground-ból), Buckshot, Coast Contra, stb. + néhány énekesnő.
Egyenletes színvonalú a lemez: nem lóg ki semmi lefelé, de nehéz olyan számot is találni, ami felfelé kilógva különösen emlékezetes lenne. Talán a SWAT (feat. Coast Contra) maradt meg jobban bennem a bulizósabb, bólogatósabb beütése miatt, meg mert 5 perces szám. Illetve a Native Sons is megmaradt, mivel az egy Native Tongues hommage track, de egyébként nem biztos, hogy kiemelkedik a többi közül.

The Alchemist - The Genuine Articulate

Ez nem egy produceri album The Alchemist-től, hanem egy rendes előadói lemez: The Alchemist mint rapper albuma. Már ha egyáltalán albumnak lehet nevezni egy 8 számos anyagot, amin a számok többsége 3 percnél rövidebb... De manapság ez már egy album, úgyhogy lépjünk túl ezen. Azon túl, hogy előadói album, természetesen ALC a producere is a teljes anyagnak.
Nagyon tetszett, a legjobb formáját hozza ALC a zenéken. Viszonylag jól maga mögött hagyta a beatless mániáját: csak két szám van, ami ezt a beatless érzést hozza (Ferraris in the Rain, Everybody's Favorite Uncle), de még ezekben is van egy kis jelzésértékű ütem, tehát ezek se vészesek. A Ferraris in the Rain kimondottan igényes is zeneileg, elsősorban a minta használata miatt. A többi szám üteme pedig kifejezetten jó, bólogatós, de nem sablonosan: legjobb példa erre a Diego Maradona, ami megdolgoztatja az ember nyakát, mégis sikerült egy olyan lüktetést találni, ami elüt a hagyományos boombaptől. Nálam hozzáértőbbek biztos meg tudják magyarázni, hogy ez mitől van. A zenék hangulata szokás szerint viszonylag sötét, még a "hétvégi apuka" létet megéneklő Seasons Change, amiben egyébként kedvesen viszonyul a gyerekéhez, is a melankólia oldaláról ragadja meg a témát.
Dicséretes, hogy olyan bátran próbálkozik már rapperként ALC, hogy egy egész lemezt kiadott ebben a minőségében, viszont közel se olyan szintű rapper, mint producer. Félreértés ne essék, nem szar, meg fejlődhet még, de ilyen idősen már nehéz, és jelen állapotában nem tudok felfedezni semmi kiemelkedőt a rapjeiben. Jobban szeretem, ha mások reppelnek a zenéire, mert sokaknak jól áll a zenei stílusa, és ezt valószínűleg ő is érzi, mert elég sok közreműködőt kért fel a lemezre a hosszához képest. Ráadásul olyanokat, akik azok közt vannak, akiknek a legjobbnak áll Alchemist hangzásvilága, többükkel rendszeresen is együtt dolgozik. Itt elsősorban Larry June-ra és Conway the Machine-re gondolok, de felbukkan Havoc, Action Bronson, Big Body Bes és ScHoolboy Q is. Utóbbi nem emlékszem, hogy dolgozott volna már ALC-vel a múltban, de nagyon jó, hogy csináltak most egy közös számot, mert Q elborult stílusához is kifejezetten passzolnak Alchemist sötétebb feelingű zenéi.
Legjobb számok szerintem: Ferraris in the Rain (feat. ScHoolboy Q), Minnesota Fats (feat. Action Bronson & Big Body Bes), Diego Maradona (feat. Conway the Machine).
Sajnos továbbra sem eléggé az én stílusom The Alchemist ahhoz, hogy érdemben pályázhasson egy top 10-es pozícióra nálam (legalábbis szólóban - Big Hit-tel és Hit-Boy-al trióban lehet esélye), ráadásul ezt a 8 rövid számot kevésnek is érzem. De akinél nagyobb kedvenc ő, mint nálam, azt maximálisan meg fogom érteni, ha top 10-be rakja ezt a cuccot, mert a maga műfajában nehéz kifogásolni minőségi oldalról a lemezt.

DJ MUGGS x CRIMEAPPLE x RLX - Los Pollos Hermanos
.
Jobb, mint az utóbbi pár muggs lemez, de messze nem olyan jó, mint az utolsó közös muggs és crimeapple album. rlx nem rossz, de sajnos messze nem olyan jó, hogy fél lemeznyit szerepeljen, még egy 40 perces anyagon se!

Tha Eastsidaz - Still Easty
.
Jó cucc lett, ha kétszer ilyen hosszú akkor igazi album is lehetne, de ha 3-4szer ennyi lenne akkor pedig Eastsidazhoz méltó is!
Sokkal kevesebb a feat, mint feléjük szokás, és nem értem Snoop mit eszik October Londonon, sztem messze nem olyan jó, és tehetséges, hogy minden Snoop kiadványon rajta legyen lassan 10 éve... A 3 klippes nóta eddig a kedvenc, de tuti a videók miatt is. Remélem kijön cdn! Az idei Dogg pound lemeznél jobb sztem.

Szerintem nem rossz October London, de azért Nate Dogg szint, valóban... Mert őt próbálja pótolni vele: jó kérdés, hogy lenne-e jobb alternatívája. (Pl. Sly?)
Azzal együtt, hogy nem kiemelkedő színvonal, nekem nincs bajom az October London refrénekkel.

Joell Ortiz & The Heatmakerz - W.A.R. (With All Respect)

Nagyjából egybevág a véleményem azzal, amit dogg írt. Korrekt lemez, de nem fog maradandó nyomot hagyni.
Azzal együtt írom ezt, hogy a Heatmakerz magához képest szerintem nagyon kitett magáért. Jó sok zenét csináltak a Joell-Crooked közös lemezekre, de szerintem erre hozták a legjobbakat. Ezen érzem a legkevésbé sablonosnak a zenéiket, hallani tőlük olyan hangulatokat, olyan ötleteket, amiket eddig nem lehetett. De ezzel szerintem el is érték a potenciáljuk határát: nem őstehetségekről beszélünk azért, hanem tisztes iparosmunkásokról, amiből sokkal többet nem lehet kihozni.
Joell szövegei pedig mindig erősebbek a szólóanyagain (már amiket rapperként egymaga visz), mint a Crooked-dal közös cuccokon. Személyesebbek, lelkizősebbek, mélyebbre ás, és ez most sincs másképp.
A közreműködők közt van néhány középszerű refrénénekes, akik nem sok említést érdemelnek. A rapper közreműködők (Styles P, Ransom és az M.O.P.) viszont tök jók mind, és jól passzolnak Joell-hez, valamint a lemezre.
Nehéz számot kiemelni, ami általában jó jel szokott lenni, mert arra utal, hogy egyenletes színvonalú a lemez. Ez igaz most is, viszont kivételesen most azt mondom, hogy jót tett volna neki egy-két kiemlkedőbb húzónóta, amire jobban emlékszik az ember. Talán a WAR (feat. MOP) emelkedett ki kicsit: mind a zenében, mind a közreműködőkben nagyobb energia van, mint a többi dalban. A legigényesebb zeneileg pedig az All the Years című zárószám.
Szóval összességében jó kis lemez ez, mint Joell anyagai általában szoktak, de se többet, se kevesebbet nem nyújt, ezért nem tud igazán emlékezetes lenni. Az esetében is igaz az, hogy a kevesebb több lenne: nagyon sokadik anyaga ez az elmúlt években.

Kurtis Blow & Hit-Boy - BASKETBALL 2.0 (feat. Lola Brooke) [DashPass Official Video]
https://www.youtube.com/watch?v=6xfd53uRA_I

Váratlan old school - new school kombináció! Hit-Boy remekül alkalmazkodott az old school stílushoz zeneileg, Kurtis Blow viszont sajnos olyasmi benyomást kelt, mint tavaly Melle Mel az Eminem dissjével: érezhetően eljárt felette az idő. Lehet, hogy a '80-as évek elején még jó lett volna egy ilyen rap, de ma már nagyon primitívnek hangzik.

A New York Knicks kosarasai pedig mostanában nagyon aktivizálódtak, ha hip-hop vonatkozású vendégszereplésekről van szó: a Nike - Wu-Tang reklám után itt is feltűnik Jaylen Brunson, csak most Josh Hart-ra cserélte Mikal Bridges-t.

Rakim · KXNG Crooked · Canibus · La The Darkman · Chino XL · Ras Kass - PENDULUM SWING (Remix)
https://www.youtube.com/watch?v=VEzf5NdBglg

Ez pedig egy hosszabb verziója a Rakim lemezen már hallott számnak.

Shenseea · Chris Rivers · Nas · Cam’ron · Ghostface Killah · RZA · Busta Rhymes - Survive the Night (Produced by Mike Elizondo)
https://www.youtube.com/watch?v=M1C4RPMUiNo

Sztárparádé és nagyon erős szám zeneileg. Mike Elizondo nagyon tud még mindig: azok a producerek közül, akik valaha benne voltak Dr. Dre csapatában, ő és Scott Storch ketten azok, akik saját jogukon is nagyot tudtak alkotni.

Itt meg egy újabb Redman free:

Redman - BONITA [J@q Boi Be@tz Freestyle]
https://www.youtube.com/watch?v=2ctW0YBqGkk

Busta Rhymes - Unleash Me (Prod. By Nottz)
https://www.youtube.com/watch?v=nHBNBMa0240

Még neki is jön lemeze a hónap végén, atyaég...

És úgy tűnik, hogy Blockbusta traphangzása után, visszatér a klasszik hip-hophoz, és a Nottz zenékhez, amik az ELE2-t is vitték a hátukon. Ha ezt a stílust fogja hozni a teljesen Dragon Season, akkor nagyon erős lesz az is!

erdekes nekem ez a lemez nagyon tetszik.

heatmakerz nincs meg nekem, hogy hol kellett volna zeneke hallani toluk, de igy taps zeneileg is

https://www.youtube.com/watch?v=ivXiYqbCMt8
LOWKEY - No War (OFFICIAL MUSIC VIDEO) feat Styles P

https://www.youtube.com/watch?v=W1hloB-kU5k
LOWKEY - Genocide Joe (OFFICIAL MUSIC VIDEO)