Ab-Soul - Soul Burger

Ab-Soul előző lemeze, a Herbert, az év albuma volt nálam 2022-ben, egy viszonylag erős évben, vagyis magasra tette a lécet az új albuma, a Soul Burger számára. rapguruz szerint ezt megugrotta, szerinte jobb a Soul Burger, mint a Herbert. Szerintem nem, de ez valószínűleg csak ízlés kérdése. Mindkét lemez hasonlóan igényes és színvonalas ugyanis, objektív alapon nem hiszem, hogy lehet őket rangsorolni. A különbség főként abban rejlik, hogy a Herbert-en több a boombap alap, a Soul Burger viszont kicsit eltolódott a trap ütemek irányába. Utóbbiak kevésbé állnak közel hozzám, ezért helyezem előrébb a Herbert-et. De fontos kiemelni, hogy egyáltalán nem tucattrap alapokról van szó, nagyon is igényesen kidolgozottak ezek a zenék is, és abszolút élveztem őket, tehát nehogy úgy jöjjön át bárkinek, hogy elégedetlenkedem.

Producerből jó sok van, de nagyjából "egy alomból" érkeznek, ami biztosítja az album egységességét. Találni köztük régi motoros TDE producereket, mint pl. Tae Beast, Sounwave, Skhye Hutch, vagy a ScHoolboy Q-val gyakran együtt dolgozó Kal Banx. Kuriózum, hogy maga ScHoolboy Q is feltűnik producerként a Paiday című számban. Említésre méltó még 9th Wonder felbukkanása a California Dream-ben, valamint Beat Butcha szereplése a Dnd-ben. Utóbbi azért érdekes, mert Beat Butcha a modern boombap hangzás egyik fő képviselője a Griselda-val közös munkássága révén, ennek a számnak viszont trap üteme van. Így nehéz is rájönni, hogy pontosan mi lehetett Beat Butcha hozzájárulása az alkotómunkához, rajta kívül Sounwave és Rascal jegyzik még producerként a számot. Produceri fronton viszont leginkább azt emelném ki, hogy hosszú évek után Terrace Martin újra rapszám producereként tűnik fel, rögtön kettő nótában is, konkrétan az utolsó kettőben (The Sky Is Limitless, Righteous Man), aminek nagyon örültem! Főleg az utóbbi szám lett kiemelkedő.

Ab-Soul pedig fent tudta tartani azt a szintlépést, amit a Herbert-en hozott: teljesen erőlködésmentesnek, lazának, ugyanakkor technikailag bravúrosnak és tartalmasnak is tűnnek a szövegei. Kész, komplett, klasszis rapper lett belőle a Herbert-en, és hála Istennek termékeny tudott maradni azóta is.
Feat viszonylag sok van, talán lehetne kicsit kevesebb, de azért nem nyomják el Ab-Soult, és jól megválasztottak, jól passzolnak ehhez a TDE-féle new west vonalhoz. Érdemes kiemelni JasonMartin, Vince Staples, Doechii, Ty Dolla $ign, JID és Lupe Fiasco szerepvállalását.

A legjobb szám nálam egyértelműen a nyitótrack, a 9 Mile: az rögtön nagyon felhype-olt, aztán néhány szám múlva rájöttem, hogy mégse biztos, hogy jobb lesz az album, mint a Herbert. Rögtön a szám kezdése nagyon ötletes, hiszen azzal indít Ab-Soul, hogy "I like to call myself the God of rap", ami a Herbert zárószámának a refrénje volt ("I like to call myself the God of rap, but maybe I just gotta rap"), tehát ott indul az album, ahol az előző véget ért. A szám első fele nagyon különleges, ahogy a However Do You Want It című klasszikus énekdallama van bevágva, azon kívül nincs semmi zene, és csak erre az énekhangra reppel rá Ab-Soul már-már spoken word jelleggel. Aztán vált a zene, és Ab-Soul is, aki Eminem-nek az 8 Mile végén elnyomott győztes freestyle-jának egy prafrázisát adja elő: na, ettől eldobtam az agyam! Innen jön a szám címe is. Stílszerűen a zene is átvált közben a Mobb Depp Shook Ones 2-jének egy feldolgozásába. Python P, Andrew Boyd és az OMA együttes a producerek, le a kalappal előttük! Ezen kívül 4 számot emelnék még ki, nagyrészt a boombapesebbek közül. Az I, Myself & Me (feat. Doechii) (Prod. by Andrew Boyd, Qu, Tae Beast & Oasik) nagyon különleges, jazzes ütemmel rendelkezik, ami már-már szétesik, szándékosan katatón kicsit, de Ab-Soul bravúrosan elkapja ezt az ütemet is. A Squeeze 1st 2 (Prod. by Crooklin & Andrew Boyd) szaxofonos mintája nagyon kellemes. A Peace (feat. Lupe Fiasco & Punch) (Prod. by Python P, Amaire Johnson & Skhye Hutch) egy monumentális alkotás, többszöri, fokozódó zeneváltásokkal, egyértelműen az album csúcspontja. Az egész zene nagyon kellemesen légies - már az elején az elektromos gitárdallammal is, majd később még inkább, amikor egy kórus éneke szolgáltatja a fő dallamot. Ez Kanye West-re emlékeztetett, ő szokta hasonlóan "hangszerként" használni az emberi énekhangot. Végül a zárószámot, a Righteous Man-t kell kiemelni (Prod. by Python P & Terrace Martin), Terrace Martin topigényes, jazzes alapjával és benne a magával ragadó szaxofondallammal.

Összegzés: mivel objektíven nehéz rangsorolni a Herbert-et és a Soul Burger-t, simán lehetne akár a Soul Burger is év albuma, még egy átlag feletti évben is. Idén viszont már több olyan album is megjelent, ami jobb, mint a Herbert és a Soul Burger, és még lehet, hogy fog is jobb megjelenni ilyen. Ezért ez biztos nem lesz év albuma nálam, valószínűleg dobogós se, de a top 10-ben azért muszáj lenne ott lennie. Viszont tekintettel arra, hogy mennyire sok top 10-es szintű album jelent meg idén, még erre sincs garancia. Majd meglátjuk.
Ha a TDE két idei fő kiadványát, vagyis ScHoolboy Q "Blue Lips" albumát és Ab-Soul "Soul Burger" albumát kell összehasonlítom, akkor nagyon nehéz a dolgom. Az album egészét tekintve ScHoolboy Q lemeze szerintem egy összetetteb, innovatívabb munka. Ab-Soul stílusa viszont közelebb áll hozzám, és van a lemezén 4-5 olyan szám, ami szerintem jobb, mint ScHoolboy Q lemezén bármi. Tehát Q lemeze kiegyensúlyozottabb, Soul-én viszont több a kiemelkedő szám. Az biztos, hogy nagy különbség nincs a kettő színvonala között.

Ab-Soul - I, Myself & Me ft. Doechii (official Video)


https://www.youtube.com/watch?v=ea-e60nho7M

Nem gondoltam, hogy ez a szám kapni fog egy klipet, mert viszonylag nehezen emészthető az üteme. De nagyon örülök neki, nálam benne van az album top 5 számában!
A klip elég minimál lett, viszont pont ezért passzol a szám címéhez.

elvileg ma kijött valami kendrick lemez is?!

Bizony ám, mégpedig a semmiből!!! :O

Kendrick Lamar GNX


Tracklist:
[05:18] 01. Wacced Out Murals
[02:39] 02. Squabble Up
[02:58] 03. Luther feat. SZA
[03:54] 04. Man at the Garden
[03:38] 05. Hey Now feat. Dody6
[04:36] 06. Reincarnated
[03:41] 07. TV Off
[02:12] 08. Dodger Blue feat. Sam Dew, Ink & Roddy Ricch
[02:36] 09. Peekaboo feat. AzChike
[04:53] 10. Heart Part 6
[03:14] 11. GNX feat. Peysoh, Hitta J3 & YoungThreat
[04:48] 12. Gloria feat. SZA


https://m.turbobit.net/29dpch4pjpge.htm ... in=tbit.to

ezt is köszi!


Már nem egy helyen olvatsam, hogy legjobb lemeze, jobb, mint a gkmc, hogy klasszikus!

Kendrick egy zseni. Ez nem meglepo kijelentés.
Az viszont meglepő volt hogy egyszer csak kiadott a semmiből egy 12 trackes albumot!
Amint végig hallgattam arra gondoltam hogy a legutóbbi lemeze után (amit én nagyon szerettem) egy sokkal kozonsegbaratabb albumot rakott össze, nem annyira depresszív az egész
A man at the gardenben Nas egyik klasszikusat használta fel, ugyanúgy építette fel a szám strukturajat mint Nas.. Zseniális volt.
Első hallgatás után 2szam kivetelevel mindegyik bejott és nálam a TOP3-ba be is betonozta magát King Kendrick albuma!

Basszus... Amikor már azt hinné az ember, hogy 2024-et nem lehet tovább fokozni, mindig előjön egy újabb meglepetéssel! Szavaim nincsenek már erre az évre...
A Super Bowl performance bejelentése óta biztos voltam benne, hogy Kendrick-nek lesz új albuma addigra, de inkább 2025 elejét tippeltem volna megjelenésnek. Azt nem hittem volna, hogy még idén kijön. Persze a nyár eleji Drake-kel szembeni beef körüli hype miatt logikus, hogy nem akart nagyon sokáig várni, forrón akarta tartani a vasat.

Az lepett még meg, hogy nem szerepel az Aftermath logo a lemezen. Utánajártam, hogy miért nem, és szomorúan olvastam, hogy idén tavasszal, még a Drake beef előtt csendben kilépett az Aftermath-ből. Helyette kötött a pgLang és az Interscope egy közvetlen szerződést egymással. Meg tudom érteni, hogy ez valószínűleg előnyösebb így üzletileg, mint Dr. Dre-n keresztül szerződni, és valószínűleg nincs is harag köztük, hiszen Dre vendégszerepelt a nagy nyári Kendrick koncerten. De legalább szimbolikusan Aftermath tag maradhatott volna. Ott van pl. Eminem, aki 1998 óta folyamatosan Aftermath előadó, pedig neki is van saját kiadója, de mégse merült fel benne a kilépés. Ezek szerint lehet, hogy ezen bukik üzletileg, de a Dre iránti lojalitás miatt vállalja?
Mindez nyilván független a TDE-ből való 2022-es kilépéstől. (Apropó: miért is ebben a topikban vagyunk? )

Na, és akkor magáról az albumról:

Kendrick Lamar - GNX

Ez az album Kendrick-hez méltó csúcszínvonal. Az előző album, a Mr. Morale and the Big Steppers nálam továbbra is kilóg lefelé a diszkográfiájából: hiába volt 7. a 2022-es listámon, Kendrick olyan magasra tette a lécet, hogy tőle minden csalódás, ami nem top 3. Úgy érzem, hogy ezzel a lemezzel kompenzálni akarta a Mr. Morale and the Big Steppers nagyon lelkizős, moralizáló, elvont, professzionális koncepció alapján grammra kimért jellegét. Azon kiadta magából a frusztrációit, és most átesett a ló túloldalára, de ez az oldala sokkal élvezhetőbb. Most egy full laza, sokszor bulizós, komolyabb koncepció nélküli, hamisítatlan westcoast albumot akart csinálni. De nem a klasszikus fajtából, hanem olyat, ami 2024-ben is releváns, és visszahozhatja a westcoast hangzást az előtérbe, megújult formában. Ez sikerült is, az album a kiteljesedése annak az iránynak, amit a Not Like Us és a nyári Pop Out Concert alapoztak meg. (Kicsit sajnálom, hogy a Not Like Us nem került rá a lemezre, passzolt volna rá.) Egyértelműen ez a "legwestcoastosabb" feelingű Kendrick album.

Ennek a hangzásvilágnak a fő felelősei a következők. Természetesen Sounwave, aki minden Kendrick albumon a vezető producer, és legalább annyira, ha nem jobban tud megújulni minden lemezre, mint Kendrick maga. Meglepetésre rengeteg számot jegyez producerként Jack Antonoff, aki a popzene világában egy sztárproducer, elsősorban a Taylor Swifttel közös munkásságáról ismert. Nehéz kihallani az ő hozzájárulását a dalokhoz, pedig biztos fontos volt, ha egy kivétellel minden számhoz volt köze. Harmadikként pedig Mustard-ot kell megemlíteni, akivel nagyon egymásra éreztek már a Not Like Us kapcsán, és hozta tovább a zenei stílusát az albumra. Én sose voltam igazán oda azért a fajta new west hangzásért, amit Mustard csinált, mert úgy próbálta megújítani a nyugati hangzást, hogy a déli irányába kezdte közelíteni, én pedig sose szerettem igazán a déli hip-hopot. Ezen a lemezen viszont maximálisan működik, amit csinál, aminek talán az lehet az oka, hogy Sounwave segített kordában tartani őt, így megmaradt az album egy igényes, kellően westcoast mederben. Egyébként Mustard csak 2 számot jegyez producerként, mégis olyan, mintha az album egészén éreztette volna a hatását.
Érdemes még megemlíteni Kamasi Washington és Terrace Martin jazzes hozzájárulásait egy-egy számhoz. Nagyon örülök, hogy utóbbi Ab-Soul után ismét együtt dolgozik egy rapperrel.

Negatívumok: bármennyire is sikerült összerakni egy egyedi, új west hangzásvilágot a lemezre, mégis úgy érzem, hogy még ennél is jobb lehetett volna ez az album, ha komolyabban van véve. Csak 12 szám, 44 perc, nincs nagyon komoly koncepció. Az egyik szám tök rövid, a másik tök hosszú. Tök jó, hogy Kendrick végre tud újra laza lenni, és érződik, hogy szándékosan örömreppelést akart a lemezre, stresszelés nélkül. Mégis van egy kicsit olyan "mixtape érzésem" az egész anyagtól. Valószínűleg ez is volt a szándék, de még ennél is nagyobbra tudom értékelni az olyan albumokat, amik professzionálisabbnak érződnek, és nem érzem őket ennyire lazának, hanem jobban kiérzem belőlük a munkát. (Ami nyilván itt is benne van, félreértés ne essék, csak tudatosan palástolják.)
A másik fő negatívum Kendrick flowja. Én ezt a hol rajzfilmfigura-szerű, hol kicsit motyogós, kicsit parasztos flowt erőltetettnek érzem Kendrick-től. Ha anno Eminem kapcsán sokan kritizáltak az akcentus használatát, akkor Kendrick is megérdemli most szerintem ugyanazt a kritikát. Már a Mr. Morale and the Big Steppers-en is nagyon keveset használta a természetes flowját, most még annyit se, pedig azzal még ütősebbek lehetnének szerintem ezek a számok.
Szintén negatívum, hogy gyenge, trapes arcok featelnek, de legalább nem sok vizet zavarnak. Egyedül SZA-t tudom pozitívan kiemelni a közreműködők közül, aki szerencsére két számban is szerepel, és továbbra is remek párost alkotnak Kendrick-kel. Ami Kendrick a rapben, az SZA az R&B-ben mostanság.

A legjobb szám nálam a Heart Pt. 6! Topigényes zene, nosztalgikus sztorizás a kezdeti TDE időkről, egyúttal köszönetmondás az akkori csapatnak, és egy remek 1996-os Neptunes sample a zenében és a refrénben (https://www.youtube.com/watch?v=7H_o5whdCQA). A The Heart című Kendrick számok mindig kiemelkedőek, az előző is nagy kedvencem, ami a Mr. Morale and the Big Steppers előtt kijött. Sajnáltam, hogy az album aztán egész más stílusú lett. Ugyanakkor meglepő, hogy a 6. rész most rákerült a lemezre! A 4-5 nem voltak rajta albumon, sőt talán már a 3 se.
Ki kell emelnem még a Reincarnated-et is, amivel kapcsolatban felemás érzéseim vannak. Egyrészt nem szeretem az ennyire direkt feldolgozásokat, amikor szinte változtatás nélkül átveszik egy régi szám zenéjét, és arra reppel rá az előadó. Nem vagytok elég kreatívak újat csinálni? Másrészt viszont a Made Niggaz az egyik kedvenc 2Pac számom, így nem tudom tagadni, hogy megdobbant a szívem, amikor meghallottam, hogy annak a zenéjére reppel Kendrick. És az Istennel való párbeszéd is komoly művészi értékkel bír a dalban. Nem idegen egyébként Kendrick-től ez a fajta feldolgozás: már a GKMC-n is a mAAd city második fele Ice Cube "A Bird in the Hand"-jének feldolgozása volt, de abban a zenében több hozzáadott értéket éreztem Sounwave-től, mint ebben.
Aztán a Man at the Garden óriási még, aminek a fokozódó dinamikáját Nas "One Mic"-ja inspirálta, ahogy olvastam (rapguruz is utalt rá). A zene igényessége mellett a szöveg is a legmagasabb szint, ahogy Ádám paradicsomi történetét 2024-es környezetbe helyezi át. A TV Off (feat. Lefty Gunplay) egy frankó westcoast partyzene, továbbá a két SZA feates szám (Luther, Gloria) emlékezetesek még számomra.

Összességében tehát örülök, hogy az előző album után visszakaptam azt a színvonalat Kendrick-től, amit várok tőle. A negatívumaival együtt is jó szívvel adnám oda az év albuma címet neki, de nem fogom, mert volt már olyan album idén, ami még jobban tetszett (és talán még lesz is). A dobogóra ezzel együtt jó esélye van ebben a brutál erős évben is. Komoly harcban lesz az első Kanye West & Ty Dolla $ign közös lemezzel.
Kendrick diszkográfiáján belül pedig a negyedik helyre tenném a nagykiadós albumai közt. Az első 3 album szerintem jobb volt, egyedül a legutóbbit előzi, de ez nem a GNX-et minősíti, inkább azt jelzi, hogy brutál erős diszkográfiáról van szó.

+1 gondolat: Kendrick unokatesója, Baby Keem állítólag írt egy postot, amit lehet úgy értelmezni, hogy egy hónap múlva jön a következő lemez...

Osszessegeben tudtam hogy tetszeni fog az album neked is, kicsit nehezebb kérdés hogy ha 10es skálán ha pontozni kellene ezt és az új Ice Cube albumot, melyik hány pontot kapna?

hogy az aftermathből kilépett engem nem rázott meg.

a gkmc-n kívül semmit nem jelentett neki az aftermath, dre.

a tde-ből kilépés, na az igen, az veszélyesebb volt sztem!

de már a mr morales is nélkülük ment, meg ez is szóval fölösleges volt izgulnom.

kendrick videó: https://www.youtube.com/watch?v=fuV4yQWdn_4

Hát, ez a pontozás jó nehéz... Kendrick nálam olyan 8,5-9 környéke. Cube mondjuk 7,5. A 10-es meg mondjuk a GKMC lenne.
Azt kicsit sajnálom amúgy, hogy Kendrick elvette a rivaldafényt Cube elől: kár, hogy egyszerre adták a ki a lemezüket.

@dogg: Megrázni engem se rázott meg az Aftermath kilépés, hiszen valóban, így is tud ugyanolyan színvonalas lemezeket csinálni. De lett volna egy gesztusértéke, ha papíron is csapattag marad. Mint ahogy Eminem-nek is jelent meg jópár lemeze a 2010-es években, amikhez művészileg semmi köze az Aftermath-nek (az utolsó két albuma pont nem ilyen, de az előttük lévő 3-4 igen), mégis fontosnak érezte, hogy ne hagyja ott a kiadót.

A squabble up pedig gondoltam, hogy fog kapni klipet, egyik legbulizósabb szám a lemezről. Szokásos szimbólumokkal teli klip Kendrick-től, lehet agyalni, hogy mi mit jelent.
A leírásában fedeztem fel, hogy "Director of Photography: Marcell Rév".
Tehát magyar operatőre van Kendrick új klipjének!
https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9v_Marcell

eminemet dre fedezte fel.
kendricket nem.

eminemnek van egy igen sikeres labelje.
kendricknek (még) nincs.

eminem öregebb. lehet lustább is. lehet szimplán számít a lojalitás nála.

Ja, jobb indokokat én se tudok kitalálni a kettejük hozzáállásbeli különbségére. Mindenesetre ha Kendrick-nek megérte anyagilag kilépni, akkor nem látom, Eminem-nek miért ne érné meg. Főleg, hogy az ő labelje sikeresebb, mint Kendrické.

Az amúgy igaz, hogy Kendrick-et nem fedezte fel Dre úgy, mint Eminem-et, de a mainstream sikert ugyanúgy ő adta meg mindkettejüknek. A Section 80 már egy sikeres lemeze volt Kendrick-nek, de csak egy westcoast hip-hop rajongói körön belül. Ahhoz, hogy be tudjon lépni a hip-hopon túlmutató populáris körökbe is, kellett neki az Aftermath.