köszi a linket!

Köszönöm én is a linket! Ha tudtam volna, hogy már ma kint lesz, máshogy terveztem volna a napomat... Most már holnapra marad, de nem baj, ennek meg kell adni a módját, nem lehet csak úgy a háttérben hallgatni.

A Daz klipet is köszi! Átlagos nóta, de respekt, hogy elővett egy poszthumusz szövegelést Big Pimpin-től!

Általában ha nagyobb megjelenésrol van szó, akkor esélyes hogy európai idő szerint már csütörtökön kora délután kinnt lesz egy early link!

Snoop Dogg Performs "Thank You" and "Gin and Juice" at The Game Awards 2024

https://youtu.be/E1ciDvNH84A?si=3E4yWiQ6W9ZOETqh

Snoop egyik fiával beszáll a játékiparba és elindítják a Death Row Games-t:

https://deadline.com/2024/12/new-regency-death-row-games-fortnite-2011-film-in-time-1236202335/

https://www.reddit.com/r/gamernews/comments/17rjziu/snoop_dogg_and_his_son_are_launching_death_row/

Missionary - A Short Film ft. Snoop Dogg & Dr. Dre

https://youtu.be/Ho5iOnGcWas?feature=shared

jó ez a short film!

Snoop Dogg - Missionary

Előzmények: 2022-ben hallottunk először az albumról, eredetileg egy 2023 novemberére (a Doggystyle 30 éves jubileumára) tervezett megjelenéssel, amiből több mint 1 éves csúszással 2024 decembere lett. Ennek az időszaknak a nagy részében szerintem kevesen hitték el, hogy tényleg meg fog jelenni az album: örök optimistaként még én is pesszimista voltam egészen idén február-március környékéig, amikor a Gin & Juice promóciájával, valamint Dre, Snoop és 50 Cent Jimmy Fallon-nál való szereplésével megindult egy komolyabban vehető marketingkampány, és innentől kezdve elkezdtem komolyabban bízni a megjelenésben. Egészen eddig a pontig csak elejtett megjegyzéseket hallottunk a lemezről ugyanúgy, mint anno a Detox-ról, vagy a 2022-es Super Bowl előtt egy esetleges új Dr. Dre albumról. Láttuk, hogy azokból se lett semmi, és minden esély megvolt rá, hogy a Missionary-ből se lesz.
Azért szerettem volna ezzel kezdeni, hogy szögezzük le: egyáltalán nem magától értetődő, hogy ez az album egyáltalán megjelent, és már önmagában azért hálásak lehetünk, hogy hallhattunk egy új Snoop Dogg & Dr. Dre albumot! Ne így legyen, de könnyen lehet, hogy utoljára, és ez volt a nagy finálé a részükről.

Bár a marketingkampány szokás szerint nagyszabású volt, a három single kicsit visszafogta a lelkesedésemet. Bárki mástól jó számok lettek volna, de tőlük egy magasabb szintet vártam volna. Nagyon jól tettem ugyanakkor, hogy nem ítélkeztem előre, mert nem is tévedhettem volna nagyobbat! Abból a szempontból nem volt rossz a single választás, hogy valóban a Gorgeous, az Outta Da Blue és az Another Part of Me a legkönnyebben eladható számok a populáris nagyközönségnek, de abból a szempontból szörnyű volt, hogy konkrétan ez a három leggyengébb szám a lemezen szerintem... Amikor kijöttek, azt mondtam, hogy ha ezek lesznek az album leggyengébbek számai, én elégedett leszek vele: és tényleg ezek lettek a leggyengébbek, ergo elégedett vagyok!

Mindez azt is jelenti, hogy nem olyan szintű albumról van szó, mint a Doggystyle vagy a 2001, azokon ugyanis nem voltak lefelé kilógó számok 3/16 arányban. De nem is vártam olyan szintű albumot 50-60 éves emberektől, hiszen nem ebben az életkorban kell az embernek megalkotnia élete fő művét. Én nagyjából egy Compton szintű albumot vártam, és azt meg is kaptam, sőt, még valamivel jobbat is! Bár nem hibátlan lemez, így is egyértelműen felette van nálam bárminek, amit napjaink hip-hop zenei szcénája produkálni tud, és bizonyítja, hogy Dr. Dre továbbra is a legjobb producer ebben a közegben.
Konkrétan a 2015-ös Compton album óta egyetlen lemez se gyakorolt rám ekkora hatást: vigyorogtam, nevettem, pityeregtem közben a meghatottságtól, katarzisom volt attól, hogy ilyen zenei gyönyört volt lehetőségem még egyszer átélni: ezek a pillanatok miatt szerettem bele az egész hip-hop műfajba.
Bár a single trackeket hallva féltem, hogy a várakozásaimmal ellentétben nem lesz meg a Missionary-nek az 1. hely a 2024-es top 10-emben, a teljes albumot hallva nem is lehet kérdés, hogy megvan! Sőt, a 2020-as évtized albuma címre is jó eséllyel pályázik.

Rátérve magára az albumra: Dr. Dre egyértelműen albumban gondolkodott, nem egyedi számokban. Profin fel van építve az íve, optimális sorrendben követik egymást a számok, és az a helyzet, hogy az album ívébe illeszkedve még a kicsit lesajnált (de egyébként nem rossz) single trackek is sokkal jobbnak hangzanak, mint önmagukban.
A zenei hangzásvilág nagyjából az a vonal, amit Marsha Ambrosius Casablanco albumán is hallhattunk idén Dre-től: nem a slágerekre hajtott (bár ezen a lemezen van egy-két slágernek készült dal is), hanem egy minden eddiginél komplexebb, hangszerekben gazdagabb, monumentális zenei alkotásra. Egy fokkal azért kevésbé komplex, mint a Casablanco, mert egy raplemez kicsit lecsupaszított hangzást igényel, mint egy R&B album, de így is olyan összetettek a zenék és a krediteket olvasva olyan sok hangszeres zenész dolgozott rajta, ami nagyon ritka egy raplemezen.
Sokan írják, hogy ez az album már nem westcoast, nem G-Funk, sőt maga Dre és Snoop is azt mondták, hogy inkább "international" lesz a hangzás. Bár vannak rajta olyan számok, amelyekre igaz ez, az album egészét tekintve vitatnám. Ugyanúgy érezhető végig a funky behatás, mint Dr. Dre teljes munkásságában: a Gorgeous vagy a Thank You konkrétan funky számokat mintáz, de a Sticcy Situation-nél nagyobb funk-alapú westcoast nótát nehéz is lenne mutatni, és más dalokban is egyértelmű a funk behatás. Az igaz, hogy ez nem G-Funk, sőt, nem is a 2001 korszak hangzása, hanem egy harmadik fajta értelemzése a funk-alapú hip-hopnak, ami poposabb, csillogóbb, fényesebb, mint az előző két értelmezés, de ugyanúgy topigényes, és zeneileg minden eddiginél gazdagabb. Feelingjét tekintve pozitív, energikus, életigenlő a hangzásvilág, sok bulizásra is alkalmas nótával.
A produceri munka kapcsán persze meg kell említeni az ICU-t (jelenlegi felállásában Focus…, Dem Jointz, Erik "Blu2th" Griggs és Fredwreck), akik Dre keze alá dolgoztak. Rajtuk kívül néhány, számomra eddig ismeretlen producer is dolgozott a lemezen, a legnagyobb meglepetés pedig Sam Sneed szerepvállalása! Ő az 1990-es évek közepének Death Row-s éveiben dolgozott együtt intenzíven Dre-vel, és fogalmam sincs, honnan és miért pont most vakarta őt elő Dre, de nagyon örülök neki, hogy hozzátett a Shangri-La, a Skyscrapers és a The Negotiator című számokhoz.

Bár elsősorban Dr. Dre a felelős azért, hogy ennyire erős lett az album, kellett hozzá az is, hogy továbbra is Snoop az a rapper, aki a legjobban szól Dr. Dre produkciókra, és ő hozza ki a legjobb zeneiséget Dre-ből. Az persze szintén Dre érdeme, hogy ennyire jól szól Snoop a lemezen: más producer nem tudja ennyire éles, fókuszált reppelésre rábírni. Szóval Snoop is olyan erős flowval reppel, ami nagyjából a '90-es évek közepe óta nem volt rá jellemző egy albumnyi hosszúságban.
Az kicsit csalódás, hogy nagyrészt nem Snoop írta a szövegeket. Egyedül az Outta Da Blue és a Hard Knocks esetén feltüntetve Snoop szövegíróként, egyébként KAAN és Smitty írták a szövegeit ghostwriterként. Egy olyan szinten legendás MC-től, mint Snoop Dogg, több szövegírói skillt várna az ember, főleg hogy a Doggystyle-on még amennyire tudom, alapvetően ő írta a szövegeket The DOC segítségével. Viszont el kell ismerni azt is, hogy jót tett a ghostwriterek alkalmazása: az elmúlt 10-15 év sablonos (LBC, D-O-Double G, 213, stb.) Snoop szövegei után fantáziadúsabb, technikásabb szövegeket kaptunk. Ha ehhez arra volt szükség, hogy ne Snoop írja a szövegeket, ám legyen. De ez így azt is jelenti, hogy gyakorlatilag egy Dr. Dre albumról van szó, amin Dre a legfontosabb "hangszerként" használta Snoop hangját, akinek a szerepe ennyiben ki is merült.

A közreműködők négy csoportra oszthatók: 1. sztárrapperek (Dr. Dre, Eminem, 50 Cent, Method Man), 2. sztárénekesek (Sting, Tom Petty, Jelly Roll), 3. feltörekvő énekesek (Cocoa Sarai, BJ the Chicago Kid, Jhéne Aiko, Alus), 4. feltörekvő rapperek, egyben az ICU szövegírói (KAAN, Smitty). Továbbá kicsit kilóg a sorból Dem Jointz (aki inkább producer), Stalone és Fat Money, akik egy kis újvonalas beütést vittek a Gangsta Pose című számba, szerencsére nem zavaró mértékben, és ez sehol máshol nem jelenik meg a lemezen.
Mindenki a helyén van, és az az érdekes, hogy ugyan elég sok a feat, de sokszor csak a refrént éneklik, vagy apróbb szerepet kapnak a dalban, ezért számomra is nehezen érthető módon, de sikerült megoldani, hogy Snoop maradjon az előtérben, és ne váljon zavaróvá a sok közreműködő.
Ha egyvalakit kell kiemelnem a feat-ek közül, az egyértelműen Cocoa Sarai! Egy ideje már együtt dolgozik Dre-vel, rajta volt a The Contract EP-n is, de eddig nem csillogtatta meg, hogy ennyire jó hangja van: egyedi hangszín, valószínűleg lehet valami karibi származása is, és terjedelme is van a hangjának rendesen! Eszméletlenül feldobja a Thank You, a Fire és a Sticcy Situation című számokat, és méltóképp illeszkedik Dre női refrénénekeseinek (Jewell, Truth Hurts, Marsha Ambrosius) sorába.

Egy ennyire erős albumnak jellemzője szokott lenni, hogy nem lehet számokat kiemelni róla, ezért szokatlan módon most azokat fogom kiemelni, amelyek kevésbé erősek, mint a többi: Outta Da Blue (a Dre feat ellenére a leggyengébb szám, továbbra is leftover jellegűnek érzem a kaotikus zene miatt, pedig a mikrofon passzolgatása Dre és Snoop között szórakoztató), Gorgeous (a zene erős, de a refrén nem talált be, és Snoop egyedül ebben a számban nem hangzik természetesnek), Another Part of Me (ez jobb, mint az előző kettő, és globális sláger lehet belőle Sting-gel, de kilóg a lemezről a pop/rock jellege miatt). Persze ezek is jó számok, csak az album többi részéhez képest gyengébbek. A többi szám pedig kivétel nélkül annyira erős, hogy legszívesebben mindet kiemelném!
Önkényesen szemezgetek csak egyet-kettőt. A legnagyobb hatással a Hard Knocks, a Thank You, a Fire (feat. Cocoa Sarai) és a Sticcy Situation (feat. KAAN & Cocoa Sarai) voltak rám. Ezek mindegyike ütős, modern westcoast rapszám (kivéve talán a Fire-t, ami inkább a jamaikai Snoop Lion feelinget hozza, de Dr. Dre-i magasságokban). Leginkább ezek miatt nem értem, miért titulálják sokan poplemeznek ezt az albumot. A Last Dance with Mary Jane (feat. Tom Petty & Jelly Roll) popsláger, mint a Sting-es nóta, de Snoop része azért sokkal inkább hip-hop benne, Tom Petty harmonikája különleges egy rapszámban, Jelly Roll pedig nagyon odatette magát az énekkel, úgyhogy nálam ez magasabb polcon van, mint az Another Part of Me, hiába nem szeretem a countryt. A Skyscrapers megint nagyon hip-hop, Method Man telitalált volt hozzá. A Gunz N Smoke-tól (feat. 50 Cent & Eminem) ütősebb street recordot vártam, ehhez képest egy hűvösebb, hidegvérűbb street record lett, amit emiatt még szoknom kell, de így is nagyon rendben van. Fifty flowja szokatlan, de épp ezért izgalmas, Eminem meg a legjobb flowját hozzá: nem bravúrkodja túl technikailag, nem kiabál, hanem megmutatja milyen a nagybetűs REPP tőle. A Now or Never-rel pedig hála Istennek kaptunk egy olyan színvonalú Snoop Dogg & Dr. Dre közös számot is, amilyet vártam, és ami magasabb polcon van, mint az Outta Da Blue.

Összegezve: nagyon hálás vagyok a zenei élményért, és megvan a brutál erős 2024-es év albuma nálam. 2006 óta kőbevésett törvényszerűség volt nálam, hogy Snoop Dogg három legjobb albuma: 1. Doggystyle, 2. Tha Last Meal, 3. Tha Blue Carpet Treatment. Nem gondoltam volna, hogy ez valaha is változni, de Dre tett róla, ezért mostantól a top 3:
1. Doggystyle
2. Missionary
3. Tha Last Meal

És ha ezért nem kapja meg végre Snoop a régóta hiányzó Grammy-díját, akkor semmiért nem fogja! Érezhető is az albumon, hogy az volt Dre egyik célja, hogy nyeressen Snoop-pal egy Grammy-t: szerintem meg is fogja kapni 2026-ban.


Missionary - A Short Film (feat. Snoop Dogg & Dr. Dre)

Megnéztem az albumot kísérő 10 perces rövidfilmet is. Ez is a nagyszabású marketingkampány része, Dre és a mögötte lévő stáb nagyon ért a show-hoz továbbra is. Nem nagy extra a sztori, de egyértelműen hozzájárul a lemez körüli hype-hoz. Hasonló feeling nekem, mint a videóbejátszások az Up In Smoke Tour-os koncert közben: nem nagy megfejtések, de szórakoztatóak, Dre és Snoop nagyon menő bennük, és hangulatot csinálnak.
Az egész film Dre és Snoop közös karrierjének az allegóriája. Profi gyilkosokat (értsd: zenei előadókat) játszanak benne, akik régen számos gyilkosságot (értsd: közös munkát) követtek el, amelyek végeredménye az volt, hogy egy hajóból ledobták a hullákat az óceán aljára (értsd: kiadták az újabb és újabb slágereket). Most hosszú idő után újra akcióba lendülnek. Ellátogatnak a szórakozóhelyükre, az Aftermath Club-ba (értsd: a zeneipar és a kiadók világába), ahol lavírozniuk kell a gyanús alakok és rosszakarók (értsd: pénzéhes menedzserek, élősködők) között. Megnehezíti a dolgukat a rendőrség, de szerencsére elengedi őket a rasszista rendőr, mert az egyik régi gyilkosságukkal megmentették a lányát (értsd: a lánya odavan az egyik slágerükért). Végül a legújabb munka elvégzését követően újra ledobják a hullákat az óceánba, az egyik hulla lábán Eminem csukájával, a másik cipőjében egy 50 centes pénzérmével (értsd: elkészítették az Eminemmel és a 50 Centtel közös Gunz N Smoke című számot). Persze ekkor is Dre végezte a munka oroszlánrészét, miközben Snoop csak poénkodott vele a hajón, és szívta közben a füvet: jelezve, hogy mi is volt kettejük közt a munkamegosztás az albumkészítés közben.
A filmben a következő számokból csendülnek fel részletek: Outta Da Blue, Gorgeous, Sticcy Situation és a végén a Gunz N Smoke. Utóbbi előtt maga 50 Cent is bejelentkezik videoüzenetben. A film narrátora pedig Method Man, akinek a hangszíne remek választás volt erre a feladatra.

Daz Dillinger - The Adventures of Dilly Tha Dogg


Tracklist:
[03:04] 01. Dilly Tha Dogg
[03:53] 02. How 2 Become Number 1 feat. Crystal DPG
[04:09] 03. Don't Waste My Time feat. Darryl Allen
[03:17] 04. U A Buster feat. Fingazz
[03:48] 05. Hittin Switches
[03:42] 06. Mind on My Money feat. Kurupt & Ku Dolla
[03:19] 07. Who Do U Love feat. Goddess of the West
[03:48] 08. I Love You
[03:29] 09. Top Down feat. Bigg Pimpin & Sally Green
[05:04] 10. My Life feat. Shorty B
[03:43] 11. Who Do U Think U Are feat. Kurupt
[04:13] 12. I Like Dat feat. Goddess of the West


https://m.turbobit.net/shmpqyu2zy45.htm ... in=tbit.to

köszi a dazt!


vazz, yoda ez egy fél beadandó.

el kell olvassam, de idő kell rá rendesen.


De köszi a kritikát!

Köszi, a Tracklist oké, de a link nem, mert ott egy 2013-as régi albumot dob be, szerintem összekeverted a linket, vagy nekem dob be rosszat

Én ezt találtam:

https://intmusic.net/288290/daz-dillinger-the-adventures-of-dilly-tha-dogg-2024

Sorry. Minél jobban tetszik egy album, annál több gondolatot ébreszt bennem, szóval ez is a lemez dicsérete, ha úgy vesszük.

Én is kíváncsi lennék amúgy a véleményeitekre, mert eddig nem nagyon derült ki, mit gondol a társaság a Missionary-ről.

A Daz lemezhez pedig én is köszönöm a linkeket!

Még egy Dre & Snoop riport a cím alapján kifejezetten a lemezről:

Dr. Dre & Snoop Dogg Discuss the Making of Missionary
https://www.youtube.com/watch?v=mrAPnVy8cX4

Igen, sorry, ez már jó link a Dazhoz!

https://m.turbobit.net/1i9kotv9pgg4.htm ... in=tbit.to

Snoop Dogg: Missionary
.
Legalább 10 éve a legjobb Snoop Dogg lemez...

És innen inkább yoda kritikája lenne, semmint az albumé...
Mind a ketten bőven túl vannak a "prime"-ukon, a legjobb időszakukon, ez nem kérdés, így hiába is a cím, annak erős áthallása Snoop első lemezére, hogy majd annak lesz valami folytatása. Nem lett az, de nem is lehetett volna így 30 év múlva, aki azt várta nem is értem, hogy hol él igazából (ez nem yoda, hanem az átlag webkommentelő).
Így bennem fel se merült, hogy a Snoop TOP album sorrendemet piszkálja. De nem is azért amit Yoda írt, miszerint a lemez nem g funk, nem westcoast, mert az kevéssé zavart, az ami hiányzik ahhoz, hogy a legjobb Snoop lemezek közé kerülhessen az az, hogy nem gangsta (és ezzel tudom én is átlag webkommentelő lettem, de ez van na). Nem is lehet egy többszörösen nagypapaduótól akik full gazdagok, és több pénzt csinálnak mellékesből (snoop olimpia, dre fejhallgató), mint zenéből valaha kb, de ahhoz azonban elég a hiánya, hogy én ott megálljak, hogy az elmúlt 10 év Snoop lemeze és nem kerülhet be a top albumok közé nálam.

Azzal egyetértek, hogy grammyre készült, azzal is, hogy a Comptonhoz áll legközelebb (én a casablancat nem hallottam idénről, ahhoz hasonlítani nem tudom), de azzal nem, hogy dre lemez lenne ahol snoop csak egy hangszer.

Szerintem ez egy hamisítatlan Snoop lemez ami EXECUTIVE produced entirely by dre.

Ugyanis az első lemezük után is dolgoztak ők együtt, sőt nem csak a 2001-en, de sok Snoop lemezre is került dre nóta, nem egy az adott lemez csúcsa (erről volt egy hiphopdx cikk múlt héten ami összeszedi és rangsorolja őket, itten van e: https://hiphopdx.com/news/snoop-dogg-dr ... ngs-ranked ami ezekhez képest új az az, hogy Dre az egész folyamatban benne volt, ahogy Yoda is írta nagyon pontosan nem egyedül producerelte, egész csapata van neki erre ma ő "csak" amolyan karmester aki az egészet összefogja, de, hogy maga komponálná is abban vannak kétségeim.

Remélem átmegy a különbség mire gondolok.

És akkor ezután a lemezről magáról, de röviden, hiszen Yoda erről is szépen, hosszan írt és nem olyanokat amket vitatni tudnék vagy akarnék.

Végre egy Snoop lemez sok sok év után ahol rappel. Úgy igazából, többször is 3-4 percen keresztül full verzéket, full számokat ez már nekem nagyon hiányzott, mert a sablon szövegei, sok közreműködővel telpakolt anyagai után szabályosan felüdülés volt, hogy né már, megint ő szövegel, ejj, de jó sort tolt, itt megint őt hallani. Igen, tudom, olvasom, hallom,hogy nem ő írta a szövegek jó részét csak előadja őket ezért én valószínűleg olyan nagyon a toplistám élére se fogom tenni, de ttől még élvezni nagyon élveztem. A közreműködők is jók, főleg Dre hozta őket, itt picit rosszul esik mondjuk, hogy sehol egy dpgc feat, főleg,hogy idén a dogg pound is aktivizálta magát, rajta lady of rage marha jó verzét tolt, hogy rbx kiadott egy bitang jól szóló, rendesen masterelt, mixelt albumot erre ide senki se került fel. Ha van gyenge pontja a lemeznek az főleg ez. És ha engedeik a címből adódó áthallásnak ez még hangosabb lesz, ugye az első lemezén gyakorlatilag csak dpgc featek voltak!
A zene profi, nagyon össze van rakva, de tényleg nem g funk, sőt megkockáztatom nem csak a g része, de a funk része se maradt meg és igen, a westcoastot is elhagyták, de jó értelemben lett univerzális az anyag.

Két nagyon profi zenész, üzletember inkább hattyúdala semmint sokadik virágzása, mikor az idős falkavezér nem rutinból, hanem tényleg szeretetből odateszi magát, hogy megmutassa van még vér a pucájában, amit csinál abban profi, sőt a legjobb volt, de ahhoz már nem elég, hogy uralkodjon, hogy top közé kerüljön.

Na, ugye, hogy te is többet írtál róla, mint más albumokról szoktál? És köszi, hogy elolvastad az enyémet!

Sok mindenben egyetértünk azért. Néhány vitapontunk valóban van, de azok is többnyire olyanok, hogy megértem a véleménykülönbségünk okát. Mégis ezekre reagálok, mert izgalmasabb, mint egyetérteni. Az egyik vitapont az, hogy téged zavar, hogy nem gangsta lemez. Ezt meg tudom érteni, mert ízlés kérdése. Engem nem zavar, sőt, kifejezetten értékelem, hogy 50-60 éves kőgazdag üzletemberekként, mainstream showmanekként nem próbálják meg eljátszani a gangstát. Itt-ott azért mond Snoop olyanokat, hogy "I took this gangsta shit worldwide", "I'm just tryin' to show you some gangsta luv", meg ugye van egy Gangsta Pose című szám is, de ezek nálam inkább az album gyengébb pontjai közé tartoznak, amelyek során megpróbál valamit fenntartani a gangsta imidzsből, de az album egészébe ágyazva nem igazán működnek.

Abban se értek egyet veled, hogy nem funk a lemez. Abban igen, hogy nem G-Funk. De ha olyan számokat veszünk, mint a Gorgeous, a Thank You, vagy a Sticcy Situation, azokban egyértelmű a funk-behatás, némelyik konkrétan funky dalt mintáz. Persze igaz, hogy a többi szám esetén nem annyira direkt ez a hatás, de én ezért kiérzem pl. olyan számokból is, mint a Foreplay vagy a Now or Never. Aztán lehet, hogy tévedek.

Azt nem egészen értem, hogy velem ellentétben miért gondolod, hogy ez nem egy Dr. Dre lemez. Pontosabban lehet, hogy értem, de akkor viszont te nem értetted meg pontosan, hogy mire gondoltam. Abban az értelemben persze, Snoop lemez, hogy ő az előadó végig, ő van előtérben, és ragyog is végig. De abban az értelemben nem, hogy amennyire tudjuk, nincs igazán kreatív inputja az alkotómunkában. Nem vett részt a zeneírásban, nem vett részt a szövegírásban, nem vett részt a keverésben, csak hagyta, hogy Dre használja őt (kvázi "hangszerként"). Ebben az értelemben gondoltam azt, hogy valójában nem Snoop munkája ez a lemez, hanem Dre-é - és természetesen a csapatáé, ahogy erre rámutattál. De a csapatot mégiscsak Dre fogja össze, ahogy írtad is.

Azt én is bánom, hogy nincsenek DPGC featek, ebben egyetértünk. (Még azzal együtt is, hogy Cocoa Sarai közreműködéseiért én odavoltam.) De ez is azt bizonyítja, hogy ez egy Dr. Dre lemez valójában, hiszen még a feateket is ő hozta, nem Snoop.

Cocoa Sarai kurva jó ez tény!

hát az aftermath fogja össze mint kiadó, de ahogy a promók, interjúk is voltak sztem inkább Snoop eröltette ezt az egészet nem dre, és a kiadón belül meg a csapata és nem ő. Tényleg exec "csak", illetve olyan mentora szerintem.


Lehet ezek csak szemantikák, meg érzések.

Olyan a lemez,mint a dj muggs & lemezek. Ahol muggs hozza a zenét, a design-t, a közreműködőket, kiválasztja kivel akar dolgozni, de mégis az mc viszi az anyagot mindig, mikor meyhem lauren, mikor crimeapple vagy a többiek.

Igen, én is úgy érzem, hogy csak szemantikán vitatkozunk. Az lehet, hogy Snoop erőltette: ennyire nem látunk bele a háttérbe, de Dre-t ismerve simán el tudom képzelni. Szóval igen, ebben az értelemben is Snoop lemeze, én kifejezetten az alkotómunka szempontjából írtam, hogy az viszont Dre-é és és a csapatáé.

A Muggs lemezekhez képest annyi különbség azért van szerintem, hogy azokon biztosan az MC írja a szövegeket. A Missionary-n viszont még ebből a szempontból sem vett részt az MC az alkotómunkában.