en kb le is zarom az idei evemet, marmint tudok meg1 "kort menni" meg nem hallgatott ,de tervezett 2024-es lemezeket.
sztem eros ev volt. legalibbis en sok lemezt tarottam meg. de kiemelekedoen azt nem tudom igy.
a top 3 nalam megvan mar reg. nem hiszem h egy snoop meg fogja elozni de meglassuk

kb febr-hoz kozel fog erkezni a listam kedves pistam soha nem lesz instam

Már az is kellemes meglepetés, hogy egyáltalán meg tervezed hallgatni a Snoop-ot!

Nekem még kettő lemez van hátra 2024-ből, remélem, ma-holnap meg tudom hallgatni őket, és akkor talán még idén közzéteszem a listát. Egy vázlatom már van róla, de az utolsó pár helyen még agyalok, az rohadt nehéz. Az első 4 hely könnyű volt nekem, azok egyértelműek. Az 5-6. már kevésbé, de ott a szubjektív szempontjaim segítettek. 7-től kezdve lefelé viszont nagyon nehéz: rengeteg olyan lemez jelent meg idén, amelyek közül bármelyiket szívesen betenném a 7-8-9-10. helyekre...

Véget ért ez a brutálisan erős 2024-es év, összegezzünk! Először is: számomra 2006 óta (18 éve!) biztosan nem volt ilyen erős éve a hip-hopnak. Még az is megfordult a fejemben, hogy talán ez volt minden idők legerősebb éve, de az ilyen kijelentésekkel óvatosan kell bánni. Egyrészt az előző, 2023-as év különösen gyenge volt, ezért azt követően könnyű kiemelkedőnek érezni bármilyen átlag feletti évet. (Ezzel együtt is azt gondolom, hogy 2024 kiemelkedő volt.) Másrészt nagyon nehéz összehasonlítani különböző időszakokat: mint tudjátok, számomra az 1999-2002 közötti időszak a csúcs, azon belül is a 2000-es év volt a legerősebb. Azért nehéz azzal összevetni 2024-et, mert más szempontból voltak ezek erős évek. 2000 azért volt brutális, mert több klasszikus vagy közel-klasszikus album is abban az évben jelent meg, amik ráadásul a személyes ízlésemhez is nagyon közel állnak (pl. MMLP, Restless, War & Peace 2, Tha Last Meal, stb.). 2024-ben akkora klasszikusok nem jelentek (ugyanakkor lehet, hogy van 1-2 album a listámon, amire pár év múlva már klasszikusként fogunk hivatkozni), viszont talán soha nem látott mennyiségben jelentek meg nem klasszikus, de nagyon erős albumok. Egy évben általában 14-16 olyan albumot szoktam hallani, amit top 10-be kerülésre méltónak érzek: gyenge évben ez lehet, hogy csak 13, erősben lehet, hogy 17, de kb. ekörül szokott mozogni a szám, amit aztán leszűkítek 10-re. Nos, ehhez képest idén 29(!) elemű a top 10 esélyeseim listája, ami összehasonlíthatatlanul nagyobb mennyiség. Ebben az értelemben volt tehát kiemelkedő év 2024. Persze nehéz megmondani, hogy ha már 2000-ben is aktívan követtem volna a hip-hopot, lett-e volna akkor is 29 elemű a top 10 esélyeseim listája, de gyanítom, hogy nem. Viszont abban az évben lett volna 4-5 olyan kimagaslóan extra album a listámon, amiből idén "csak" 2-3 van maximum (ezt majd az idő eldönti).

Még két dolog miatt különösen kedves számomra 2024. Egyrészt én westcoast fan vagyok, és sokéves "téli álmot" követően idén rendesen felébredt a westcoast! (A top 10-emben 5 album is a nyugati partról van.) A régi nagyöregek közül is rengetegen adtak ki új lemezt, közük olyanok is, akik már nagyon régen, és az újabb generáció is aktív volt, ráadásul mindenki erős anyagokkal állt elő. A nyugati parti feltámadás élén pedig egyértelműen Kendrick Lamar állt, aki azt gondolom, ennek az évnek a legjelentősebb alakja volt - nem csak a nyugati parton, hanem az egyetemes hip-hop kultúrában. Még kitérek rá bővebben, de egy megújított, korábban nem halott köntösben hozta vissza a westcoast hangzást egy olyan széles közönség számára, amilyen széles már nagyon régen figyelt ilyen intenzíven a nyugati partra.
Másrészt tudjátok, hogy számomra az Aftermath a hip-hop csúcsa, és idén szokatlanul sok, 3 új Aftermath kiadvány jelent meg, ráadásul ezek közül 2 teljes egészében Dr. Dre produkció, és még a harmadikon is van két produkciója. Ezt nagyon meg kell becsülnöm tekintettel arra, hogy Dre hajlamos évekig csendben maradni. És ki tudja, hogy lesz-e még valaha újra olyan album, ami 100%-ban Dr. Dre produkció...? Jelent meg a múltban sok olyan Aftermath kiadvány, ami jobb volt, mint az idei három, de számomra az idei három sem okozott csalódást, ezért is volt kánaán-szerű az idei év az én nézőpontomból.

Mielőtt rátérnék a konkrét albumokra, meg szeretnék említeni két olyan eseményt, amelyek egyértelműen ott voltak az év highlightjai között:

A Kendrick Lamar vs. Drake beef: ami késő tavasszal, kora nyáron zajlott, és új szintre emelte a disstrackek műfaját a hip-hopban. Egyrészt példátlan volt, hogy napi gyakorisággal válaszolgattak egymásnak: olyan mennyiségben jöttek ki újabb és újabb disstrackekkel rövid idő alatt, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. Másrészt hihetetlenül kreatív megoldásaik voltak, amik a beefkultúra határait feszegették. Drake-től is zseniális ötlet volt az AI-t használni arra, hogy a saját hősei, 2Pac és Snoop Dogg hangján tudja osztani Kendricket - még akkor is, ha nálam ezzel átlépett egy határt. És Kendrick is új dimenziókat nyitott meg, amikor a standard oltogatások helyett komoly hangvételű, pszichoanalitikus tartalmú szövegekkel semmisítette meg Drake-et. Végül ki kell emelni, hogy előjött egy olyan disstrackkel, a Not Like Us-al, amiből sláger, újkori hip-hop himnusz lett: talán a Hit Em Up óta nem tudott disstrack ekkora slágerré válni, de ez szerintem még annál is nagyobb. Egy újkori westcoast partytrack, ami egyesítette a nyugati partot, újra feltette a térképre, és a világot is meghódította. Egyértelműen az év rapszáma, pedig nincs is rajta egy albumon se. A klipje is komoly művészi értéket képvisel.
Ez a beef tehát legendás státuszt fog kapni történelmi távlatokban, sokat adott a kultúrának. Szerintem viszonylag egyértelmű, hogy Kendrick nyerte, de kalapot kell emelnem az általam egyébként nem annyira kedvelt Drake előtt is, mert neki is voltak nagy pillanatai, és sokkal többet mutatott, mint amit előzetesen vártam volna tőle.

Ken and Friends - The Pop Out: a beef lezárultával Kendrick egy nyugati partot egyesítő monumentális koncertet is összehozott, ami az Up In Smoke Tour óta a westcoast legnagyobb szabású összejövetele volt. Gyakorlatilag mindenki fellépett, aki a nyugati part újabb generációjából releváns, és a végén még Dr. Dre is tiszteletét tette mint nagyöreg. A bulit természetesen Kendrick koncert zárta, színpadon vele együtt egyszerre a teljes Black Hippy, a Not Like Us egymás után ötszöri eljátszása a színpadon szintén történelmi mozzanat volt.

Térjünk rá a lemezekre! Szokás szerint először ABC sorrendben felsorolom azokat az általam hallott albumokat az évből, amelyek ugyan nem top 10-es színvonalúak, de erős anyagok, ezért mindenképp meg szeretném említeni őket egy év végi összefoglalóban:

Benny the Butcher & 38 Spesh - Stabbed & Shot 2, Bun B & Statik Selektah - Trillstatik 4, Dave East x Mike & Keys - APT 6, Daz Dillinger - The Adventures of Dilly tha Dogg, Demrick & Mike & Keys - Championship Rounds 2, Dizzy Wright, Demrick, Mike & Keys - Blaze with Us 3, Doggystyleeee - No Features Needed, Hit-Boy & The Alchemist - Theodore & André, K.A.A.N. & DJ Hoppa - Delusions of Grandeur, Kota the Friend & Statik Selektah - Once in a Blue Moon, KXNG Crooked & Joell Ortiz - Tapestry, Rakim - GOD's Network: REB7RTH, Ras Kass, RJ Payne & Havoc - GUTTR, Rome Streetz & Daringer - Hatton Garden Holdup, Spice 1 - Platinum OG 2, Talib Kweli & J. Rawls - The Confidence of Knowing, Tha Dogg Pound - We All We Got, Tha Eastsidaz - Still Easty, The Alchemist - The Genuine Articulate, WestCoast Gillie & KXNG Crooked - Crooked Investments

Ezután jön az "honorable mention" kategória, vagyis azok az albumok, amelyeket ugyan szívesen betettem volna a top 10-be, sajnos nem tudtam, mert oda csak 10 lemez kerülhet be. Általában 4-6 albumot szoktam itt felsorolni, de a brutálisan erős év miatt idén 19 eleműre bővült ez a lista, bocsi... Ha rangsort nem is tudnék ezek közt felállítani, különböző polcokat azért ki tudnék alakítani. De nem akarok, inkább csak ABC sorrendben közlöm az ide sorolt lemezeket.
Megjegyzés: vannak R&B lemezek is a listán, és a top 10-ben is lesz egy. Ezekkel mindig bajban szoktam lenni, hogy hasonlítsam-e őket össze raplemezekkel, de ha elég erősek, akkor általában össze szoktam. Ezért idéntől hivatalosan is deklarálom, hogy a listáim Hip-Hop & R&B listák. A hip-hoptól távolabb álló műfajokat (pl. pop, rock) viszont továbbra se akarom ide keverni, ezért nem említem pl. Justin Timberlake idei lemezét.
Tehát a top 10-es szintű, de kimaradó albumok:

Benny the Butcher - Everybody Can't Go
Big Hit, Hit-Boy & The Alchemist - Black & Whites
Big Sean - Better Me Than You
Dave East x araabMUZIK - Living Proof
Fivio Foreign - Pain & Love 2
IAM - Hhhistory
JasonMartin & DJ Quik - Chupacabra
JasonMartin - A Compton Story: Director's Cut
Joyner Lucas - Not Now, I'm Busy
LL Cool J - The FORCE
Logic - Ultra 85
Mary J. Blige - Gratitude
Masta Ace & Marco Polo - Richmond Hill
NxWorries - Why Lawd?
RBX - Hibernation Shivers
Redman - Muddy Waters Too
The Game & Big Hit - Paisley Dreams
Yelawolf - War Story
Zacari - Bliss

Mivel ennyire hosszú az "honorable mention" lista, kivételesen hadd emeljek ki ezek közül is egyet-kettőt! Nem feltétlenül a legjobbakat fogom kiemelni, hanem azokat, amelyek top 10-ből való kimaradása miatt különösen fáj a szívem valamilyen okból:

Benny the Butcher - Everybody Can't Go: Benny hajlamos túl sok közepes kiadvánnyal előjönni, de a nagykiadós lemezeire odateszi magát, így a Def Jam debütálására is. Eddig a teljes egészében Hit-Boy által producerált Burden of Proof (2020) volt a kedvenc lemezem tőle, ez a Hit-Boy és The Alchemist által készített Everybody Can't Go kb. egy szinten van azzal, sőt kicsit talán még jobb is. Mindig ott szokott lenni Benny a top 10-em végén, ha előjön egy új kiadvánnyal, ezért fáj különösen, hogy pont most, amikor talán a legerősebb lemezét csinálta, nem tudom betenni...

Big Sean - Better Me Than You: ez egy topigényes album zeneileg, intelligens szövegekkel. Big Sean is ott szokott lenni a top 10-emben, szörnyű, hogy egy ennyire erős lemezét ki kell hagynom...

JasonMartin & DJ Quik - Chupacabra: nem olyan erős, mint a Rosecrans című közös lemezük (az top 10-es volt 2017-ben nálam), de senki más nem tudja ilyen jó arányérzékkel vegyíteni a régi és az újvonalas westcoastot, mint a nagyöreg DJ Quik és a fiatalabb generációt képviselő Problem. A Dern & Spruce az év egyik kedvenc száma volt számomra, maximálisan az én stílusom az album. Talán az a legfájdalmasabb, hogy ezt ki kellett hagynom a 10-ből.

NxWorries - Why Lawd?: Anderson .Paak utolsó három kiadványa (beleértve a Silk Sonic-ot is) nemcsak top 10-es volt nálam, hanem mindhárom az év albuma volt! Ez a Knxwledge-el közös album egyértelműen elmarad azoktól, de így is kiemelkedően igényes. Objektív alapon ott kéne lennie a top 10-ben, és az utolsó pillanatban szedtem csak ki belőle. Méghozzá azért, mert ez a progresszív R&B, amit csinálnak hiába hibátlan zeneileg, annyira kísérletező és nem könnyű hallgatnivaló, hogy nem szívesen hallgattam újra egyszer sem - annak ellenére, hogy nagyon magas polcra helyezem.

Yelawolf - War Story: ha Yela 2011 óta kiadott egy albumot, az nálam top 10-es volt kivétel nélkül. Az egyik legkiegyensúlyozottabb előadó napjaink mezőnyében, minden lemeze nagyon erős, mindegyik más, és mégis mindegyiken kijön Yela hangja. Ezt se helyezném alacsonyabb polcra a korábbi lemezeihez képest, de idén az erős konkurencia miatt legnagyobb sajnálatomra megszakad a széria... Dupla CD, és bár a második lemezen hibátlanul hozza Yela a pályája eleje óta vele lévő trunk muzik a hangzást, az első lemez poposabb hangvétele most talán kicsit kevésbé talált be, mint a korábbi country-s és a rockos próbálkozásai. Azzal együtt, hogy így is top 10-ben lenne a helye az albumnak.

Miután elsirattam a kemény küzdelemben elhullókat, jöjjön végre maga a TOP 10! Gyenge évben a lista bármelyik helyezettje lehetne év albuma. Közepes évben a 8.-tól felfelé bármelyik lehetne. Erős évben a 4.-től felfelé bármelyik. Kimagaslóan erős évben viszont csak az első kettő.

10. ¥$ - Vultures 2
Kanye West és Ty Dolla $ign két közös albumot is kiadtak idén ¥$ néven, amelyeken Kanye újra megcsillogtatja régi zsenijét. A rá jellemző klasszikus stílusjegyek újvonalas, elsősorban trapelemekkel vegyülnek, de igényes formában. Ráadásul megtalálta Ty Dolla $ign-t, akinek a hangja kiválóan passzol ehhez a stílushatárokat figyelmen kívül hagyó, alapvetően hip-hop, de éneklős, néha kicsit pop, néha kicsit R&B, néha kicsit trap hangzáshoz. A két album közül a második rész a gyengébb, az első kétharmadában már nekem is kicsit túl sok a trap behatás és a trap közreműködő. Ezért nagyon vaciláltam, hogy rakjam-e be a top 10-be, viszont az utolsó harmadában annyira zseniális dalok vannak, hogy ha olyan lenne az egész album, a dobogós helyek valamelyikén lehetne. Így aztán nem tudtam kihagyni.

9. Common & Pete Rock - The Auditorium, Vol. 1
Nem gondoltam, hogy egy boombap album képes lesz sokkal innovatívabb hangzású (és jó) lemezeket kiütni a top 10-emből 2024-ben, de megtörtént. Pete Rock olyan igényességgel és frissességgel hozta vissza a '90-es éveket a 2020-as évekbe, mintha semmi se változott volna a '90-es évek óta. Ez a zenei világ Common-nak is elhozta a sokadvirágzását, akinek az utóbbi albumai nem voltak ennyire karakteres hangzásúak, de ha ennyire erős a produceri munka, akkor az ő intelligens, a hip-hop őstradícióját ízig-vérig képviselő szövegei is jobban tudnak csillogni.

8. ScHoolboy Q - Blue Lips
A Blank Face LP (ami 2016-ban az év albuma volt nálam) után csalódás volt, hogy 2019-ben csak a listám utolsó helyeinek egyikét csípte meg a CrasH Talk. A Blue Lips kb. hasonló helyet foglal el az idei listámon, mégis mennyivel jobb a szám íze! Ez ugyanis 2019-ben jóval előrébb végezhetett volna, idén egy brutál erős évre volt szükség ahhoz, hogy csak nyolcadik legyen. A CrasH Talk-kal az volt a bajom, hogy túlságosan sablontrap lett rajta sok szám. Ezen is sok a trap, de egyáltalán nem sablon! Sokkal igényesebben kidolgozott, stílushatárokat figyelembe véve vegyül boombapes, akár jazzes elemekkel. Nagyon agyaltam, hogy ez a lemez kerüljön előrébb a listámon vagy Ab-Soul-é: végül azért ez került hátrébb, mert ugyan mindkettő kitűnően hozza az általam nagyon kedvelt TDE hangzást, Q őrültebb, elvontabb, traphangsúlyosabb stílusa mindig távolabb állt tőlem, mint Soul-é. Most sincs ez másképp, de azért Q lemezét is nagyon bírom.

7. Ab-Soul - Soul Burger
Az előzőek után nem meglepő, hogy Ab-Soul következik a listámon. 2022-ben a Herbert című lemeze év albuma volt nálam: ez sincs sokkal elmaradva attól, elsősorban azért tartom kicsit gyengébbnek, mert több rajta a trap. De vannak rajta olyan dalok is, amik nagyon reppesek, Ab-Soul jobban képviseli a tradicionális hip-hop attitűdöt, mint Q, vannak jazzes beütésű gyöngyszemek is a lemezen, amiket nagyon szeretek.

6. Ice Cube - Man Down
Objektív alapon lehet, hogy kicsit hátrébb kéne sorolni a listán ezt a lemezt: vállalom, hogy bőven vannak szubjektív okai annak, hogy hatodik lett. Már önmagában nagy szám, hogy kaptunk egy új Ice Cube lemezt, és ez a lemez a 2000-es évek elejére jellemző Ice Cube hangzást hozza. Pontosan tudta Cube, hogy ez áll jól neki, ezt várják a rajongói, kár kísérletezni. Még dirty south-os "kalandozásból" is kicsit kevesebb van rajta, mint az utóbbi néhány anyagán. Bár általában több korszerűséget szoktam elvárni ahhoz, hogy bekerülhessen a top 10-embe egy album, ez a 2000-es évek eleji westcoast hangzás annyira nagy kedvencem, Cube annyira az egyik kedvenc rapperem, és annyira világelső a flowja még mindig, hogy nem tudtam nem idetenni a 6. helyre.

5. Eminem - The Death of Slim Shady (Coup De Grâce)
Ha egy Eminem album top 3-on kívül van nálam, az nálam egyértelműen csalódást jelentene. Olyannyira, hogy szerintem ez az első Eminem album, ami nem top 3-as nálam egy adott évben. Valóban az Eminem diszkográfia alsó részébe helyezném, de azért voltak ennél gyengébb lemezei. Pl. a Revival egyértelműen gyengébb, mégis 3. volt a 2017-es listámon - mivel az egy sokkal gyengébb év volt. Szó sincs tehát arról, hogy csalódás lenne ez az album, egyszerűen az erős konkurencia miatt csúszott le a dobogóról. A szövegek zseniálisak, Eminem optimális flowval reppel akcentusok és kiabálás nélkül, ráadásul az ezredforduló környéki flowját is megidézte. Az album első kétharmadában a Slim Shady szövegek mesterien kivitelezett stílusgyakorlatok, amelyek során Eminem ismét a régi énjeként reppel. Ugyanakkor ez az album gyenge pontja is: ami a 2000 körüli Eminem-től még organikus volt, az a 2024-estől már csak egy stílusgyakorlat. A Guilty Conscience 2-ben meg is öli Marshall Slim Shady-t, hogy aztán az album utolsó harmadában már a mai Marshall-tól hallhassunk érett, sokszor szívhez szóló szövegeket. Zeneileg is megidézte az album a 2000-es évek eleji Eminemet, és valóban ezek a zenék állnak neki a legjobban, de sose a zenék miatt éreztem igazán kiemelkedőnek Eminemet, most sem.

4. Kendrick Lamar - GNX
Ezzel a lemezzel tette fel a koronát Kendrick a 2024-es évére, ami albummegjelenés nélkül is bitang erős lett volna, de így meg aztán pláne. A Not Like Us által megkezdett vonalat viszi tovább egy albumon keresztül, a 2022-es, általam kevésbé kedvelt Mr. Morale and the Big Steppers után egy laza, sok esetben bulizós, közösségépítő lemezt tett le az asztalra. Ez a valaha volt legwestcoastosabb hangzású Kendrick lemez, de nem a klasszikus módon, hanem modernizált köntösben. Az első három albuma kivétel nélkül dobogós volt nálam a megjelenésének évében (kettő közülük első), ez is hasonló polcon van, de egy picit azért gyengébbnek tartom náluk. Ennek egyik oka az, hogy kicsit mixtape-szerű a lemez, ami biztosan tudatos volt, de az első három album mégis átgondoltabb, komplexebb alkotás volt. A másik oka pedig az, hogy nagyon hülye flowkat használ mostanában Kendrick, amik engem kicsit zavarnak.

3. ¥$ - Vultures 1
Írtam már a Vultures 2-ről, nagyjából ugyanazt tudom leírni erről is, csak ez még jobb. Itt kevesebb a trap, és több a régi Kanye, még jobban előtérbe kerül a zsenialitása és a sajátos stílusjegyei. 1-2 szám kivételével tényleg hibátlan alkotás, aminek nagyon szívesen odaadnám az év albuma címet. Csak voltak még erősebb lemezek.

2. Marsha Ambrosius - Casablanco
Dr. Dre rajongóként hálás vagyok, hogy hosszú koplalás után idén két teljes egészében Dr. Dre által producerált albumot is kaptunk. Ez volt az első, egy klasszikus R&B album Marsha Ambrosius-tól, ami szerintem Dr. Dre pályafutásának legkomplexebb alkotása. Nem a legjobb, hanem a legösszetettebb, és ezt pozitív értelemben írom. Olyan mértékben használt élőzenét, mint korábban sosem, rengeteg vonóssal és fúvóssal. Hihetetlenül rétegzettek a zenék, a legapróbb részletekig kidolgozottak, a keverés tökéletes. Marsha pedig sokkal képzettebb énekes az átlagos R&B popsztárnál: kiválóan énekel soult és jazzt is, és az ezzel kapcsolatos képességeit meg is csillogtatja a lemezen. Pontosan olyan zenéket kellett az ő hangja alá tenni, amilyeneket Dre alátett. Azt sajnálom egyedül, hogy érdemi marketinget nem kapott az album, nem készült hozzá egyetlen klip sem, így nagyon kevesekhez jutott el. Ez egyrészt azt jelzi, hogy tényleg szerelemprojekt volt Dre számára, nem a pénz miatt csinálta (ez pozitív). Ugyanakkor megérdemelte volna, hogy több szó essen róla (ez negatív).
Nagyon hasonló színvonalú album, mint az első helyezett, nem is lehet őket objektíven rangsorolni. Egyedül azért került ez hátrébb listán, mert ez R&B, az pedig rap.

1. Snoop Dogg - Missionary
Nem meglepő, hogy Dr. Dre második idei projektje lett az év albuma nálam. Ami egy Death Row/Aftermath kiadvány: pár éve még nem gondoltam volna, hogy valaha is lesz ilyen... Mint ahogy azt se gondoltam volna, hogy Snoop Dogg lemez még lesz valaha is év albuma nálam: 2011 óta csinálok ilyen listákat, és bármennyire is nagy Snoop fan vagyok, 2022-ig nagyon még csak fel se került Snoop a listámra (talán a Coolaid volt 10. 2016-ban). Akkor kellemes meglepetésként a BODR 4. lett, most pedig megvan az 1. hely! Persze ez egyáltalán nem Snoop érdeme, ugyanis a dogg-al folytatott vitánk ellenére én fenntartom, hogy alkotói szempontból ez egy Dr. Dre album. Végig ő a producer, ő hozta meg a művészi döntéseket, ő hozta a közreműködőket, Snoop még szöveget se nagyon írt, ugyanis Dre hozta a szövegírókat is, ő diktálta Snoop-nak, hogy hogyan reppeljen, stb. Snoop tehát nem más ezen az albumon, mint Dre legfontosabb "hangszere". És ez a szerep jót tett neki: az elmúlt 15 évben biztos nem reppelt ennyire jól és élesen.
Természetesen nem éri el a Doggystyle szintjét az album, de én ezt nem is vártam tőle. Amit 50-60 éves emberektől el lehet várni, azt maximálisan hozza az album. És természetesen más, mint bármi, amit Dr. Dre-től hallottunk korábban, hiszen ő nem szereti a régen már felhasznált recepteket. Én hallom több számban is a funky alapokat, amik végigkísérték Dre karrierjét, de olyan formában, ahogy még nem hallottuk. Sokkal poposabb lett (de igényesen), megjelennek jamaikai beütések is benne, és az a nagyívű, élő hangszerekkel alátámasztott zeneiség is visszaköszön, ami a Marsha albumon is hallható, csak itt a vonósok helyett a fúvósok dominálnak. Rendes klip erről sincs érthetetlen módon, de ez azért kapott marketinget rendesen: remélem, Grammy-t is fog.
Nem Snoop és Dre legjobb alkotása, nem olyan, amilyet vártunk, de számomra még így is felette van bárminek, amit ma zeneként hallani lehet. A 2015-ös Compton album óta a legnagyobb zenei élményem. Hálás vagyok érte, hogy végre meg is jelent egy Dr. Dre projekt, amire bő 2 évet vártunk, és ki tudja, hogy ez volt-e az utolsó...?

Ez volt tehát ez a kiemelkedően erős 2024-es év! Azt irreális lenne elvárni, hogy 2025 is hasonló legyen, de ha csak egy sima erős évet kapunk, én már akkor is elégedett leszek.

Szoktam a végére írni egy magyar listát is, de sajnos a magyar lemezekkel el vagyok maradva, ezért ezt lehet, hogy majd később pótlom, ha egyáltalán. Amit hallottam, azok közül így néz ki egyelőre a top 3:
1. Beton.Hofi - 0
2. Pogány Induló - Vagy mindent vagy semmit
3. Ketioz - Részecskettyósító
De meg akarom még hallgatni mindenképp a Mulató Aztékok lemezt, a Bigmek lemezét, talán a Patkányzt, mindenképp a 6363-at, talán a Co Lee-t is, szóval itt még sokat kéne pótolni ahhoz, hogy egy megalapozott listát tudjak produkálni. Ez egyébként nagyon jó hír, ugyanis hazai fronton nem ritka az olyan év, amikor meg se jelenik elég album ahhoz, hogy legyen értelme listát írni. Na, idén bőven elég lemez jelent meg hozzá!

koszi
vegigolvastam.

egy atfedesunk van.
nehez kitalalni

nem semmi lista, köszi!

Az enyém kb hasonló, de a sorrend majdnem fordított.


Ami tök érdekes, hogy semmi kedvem összerakni.

Pedig ilyenkor kész szoktam lenni, meg szívesen csinálom.

idén valahogy nem kapott el a hevület.

soris, filmes nem is lesz.

ez szomoru hir.
es miert lehet ez?

Köszi, hogy végigbírtad! Nehéz kitalálni az átfedést? Nekem elég egyértelműnek tűnik, hogy a Common & Pete Rock, de lehet, hogy meglepsz majd.

@dogg: Azért nincs kedved összerakni, mert nehéz ebben az erős évben, vagy egyszerűen csak elkapott a punnyadás az ünnepek alatt?
Arra természetesen számítottam, hogy szokás szerint sok átfedésünk lesz, de idén talán különösen sok is lehet.

fene se tudja mi az, de vhogy megbszott a szplín.

eminem a kozos

na jo nem
common, de nalam elokelobb helyen van

@Zoli: durván meglepődtem, amíg csak annyit olvastam, hogy Eminem a közös.
Aki a régi klasszik eastcoast hangzás irányába elfogult, annál a Common & Pete Rock album nagyon elöl kell, hogy legyen, ez nem kérdés!

nalam az elso negy a tutti, a tobbi meg erzes lesz vagyis 8-9 lemez megvan aztan az utolso egy vagy ketto helyre "keresek" cuccot.
de pl ep-k siman kiesnek ahogy igy leporgott tegnap a da fly hooligan, mert jo, de 5-6 track csak

Én is így voltam, ahogy írtam: első 4 tuti, az 5-6.-ban kicsit benne volt a szubjektív rajongásom is, főleg a 6.-ban, a 7.-től kezdve viszont eléggé esetleges, az utolsó 4 helyre kerülhetett volna más is nyugodtan, annyira sok erős lemez volt idén.

A Hip-Hop DX top 20-a pedig így néz ki:
https://hiphopdx.com/news/best-rap-albums-2024

Nagyvonalakban számomra szimpatikus lista, de hogy egy ilyen mainstream rapalbumokra fókuszáló listán hogy a francba nem került be még a legjobb 20-ba se a Missionary, az érthetetlen számomra...

Köszi a listát Yoda, nagyon színvonalas írás volt, lesz majd atfedes nálunk (nem meglepő módon) csak a helyezesekben nem!

Igen, veled szoktunk a leginkább átfedni. Kíváncsian várom benned mennyire máshogy szűrődött le az év!

ja ja nalam is kb 6-10 felaldozhato szinte barmire

itt egy UG lista
en kb a felet sem ismerem
https://hiphopgoldenage.com/list/the-be ... s-of-2024/