Na ez jó kis cucc lett így év végére! Nem mozdult ki a komfortzónájából, hozza azt, amiben a legjobb és amit nagyjából várunk tőle. Nekem végig szórakoztató, vannak kiemelkedők is, de nagyjából végig hozza a szintet. Egyetlen zavaró dolog itt is: a már többször ellőtt minták olyan mixtapeszerűvé teszik az albumot.

Fat Joe - The World Changed on Me

2010 után jelentkezett újra szólóalbummal Fat Joe: bár kollaboratív projektjei jelentek meg azóta, azért ez a 14 év alapján mégiscsak várt volna az ember valami jobbat. Ennél biztosan, ugyanis nem lett egy nagy eresztés az album...
A produceri munka nagy részéért Cool & Dre feleltek (néhány társproducerrel kiegészülve), de van zenéje pl. Don Cannon-nak, DJ Khaled-nek és Streetrunner-nek is a lemezen. Közreműködők közül Ty Dolla $ign, Babyface, valamint a Terror Squad-ból Remy Ma és Tony Sunshine a nevesebbek. Az Us című számban Chris Rock is feat-ként van feltüntetve, de ő csak egy intro szöveget mond az elején.
Elég élesen szét lehet választani az albumot két részre. Az első 5 számban jellegtelen trapalapok követik egymást Cool & Dre-től és társaiktól, ezek mind felejtősek. Egyedül a Me N U fúvósmintájában lenne fantázia, de egy ütős dobot kellett volna alátenni, nem egy semmilyen trapütemet... Sajnálom, hogy ilyen irányba ment el a Cool & Dre duó, pedig a 2000-es években csíptem a zenéiket. A 6-11. számok más vonalat hoznak, ezekben már nem jön elő a trap, lényegesen élvezhetőbbé válik a lemez, de azért egy kivétellel itt sincsenek nagy világmegváltások. A Paradise című számhoz pl. egy olyan zenét pakolt DJ Khaled, ami a 20 évvel ezelőtti Lil' Jon alpokat idézi emészthetőbb formában, de már akkor se szerettem azt a stílust, nemhogy most.
Az egyetlen üdítő kivétel a címadó dal, ami az utolsó előtti szám a lemezen: na, az nagyon ütős! Egy igazi jó Streetrunner alap tele energiával, különösen tetszik, ahogy az énekkórust használja dallamként. Ezt kellett volna csinálni az egész albumon, és akkor top 10 esélyes.
A problémáim alapvetően a zenékkel vannak, Fat Joe korrektül nyomja a tőle megszokottat még mindig. Egyedül az nem tetszett, hogy néhány ponton lenyúlta a Griseldától a "brrrr"-t meg a "tututu"-t, de becsületére szóljon, hogy meg is hivatkozza őket a szövegeiben.
Összegezve: nem tudom jó szívvel ajánlani a lemezt, de a címadó dalt azért hallgassa meg, aki még nem tette!

DMX - Let Us Pray: Chapter X

Ahogy előzetesen is hallani lehetett, ez nem rap, hanem egy spoken word EP. Négy szám, mindegyik DMX egy imája köré épül, amit valamikor rögzítettek, és mindegyikben csatlakoznak mellé közreműködők. Az énekes feat-ek tényleg énekelnek is: ők nem mások, mint a Mary Mary nevű keresztény R&B duó, valamint Lena Byrd Miles. A rapper feat-ek viszont nem reppelnek, hanem ők is beszéd formában csatlakoznak az imákhoz. Itt Killer Mike-ről, Lecrae-ről (keresztény rapper), MC Lyte-ról és Snoop Dogg-ról van szó. Vannak zenész közreműködők is: a RoyzNoyz Orchestra (vonósok) és Terrace Martin (szaxofon). A zenei produkcióért Warryn Campbell felelt minden számban.
Nehéz értékelni ezt az anyagot így, hogy nincs benne rap és ének is csak kíséretként van. Igényesen össze vannak rakva a számok, és ebben a műfajban valószínűleg jók is, de nekem minden ima ugyanolyan, és nem annyira hoz lázba, hogy négy számon keresztül csak beszélnek. Az kifejezetten érdekes, hogy keresztény és világi előadók összeálltak egy projektre (persze itt a világi előadók is keresztény szöveget mondanak). Lecrae az egyes számú keresztény rapsztár, és a Mary Mary is nagyon nagy név a keresztény könnyűzenében. Elsősorban az ő részükről csodálom, hogy elvállalták ezt a vendégszereplést, mert a keresztény előadók elég szigorúan szokták venni az elhatárolódást a világiaktól, főleg azoktól, akik a keresztény értékrenddel nem kompatibilis szövegeikről ismertek. Márpedig DMX bármennyire is vallásos, bőven voltak olyan szövegei, amik nem éppen kereszténynek nevezhetők, Snoop-ról és Killer Mike-ról pedig ez pláne elmondható. Mindezzel együtt én egyáltalán nem bánom, hogy történt egy ilyen közeledés a két zenei szcéna között.
DMX oldaláról pedig azt volt nehéz mindig is felfogni számomra, hogy ha valaki ennyire hisz Istenben, folyton imádkozik, az hogy tud állandóan visszaesni a drogfogyasztásba olyannyira, hogy végül túl is adagolja magát... Ez a kétféle életmód nekem nem tűnik kompatibilisnek. De valószínűleg olyan nehéz gyerekkora volt szegénynek, amit én el se tudok képzelni, és az magyarázhatja az ellentmondást.

Kota the Friend & Statik Selektah - Once in a Blue Moon

Köszönet rapguruz-nak, hogy felhívta a figyelmem erre a lemezre! Kota the Friend-et max. közepesen jó rappernek tartom: korrekt, de semmi extra, és ez a véleményem nem változott ezt az albumot hallgatva sem. Ennek ellenére mindig meg szoktam hallgatni az anyagait állandó producerpartnere, Statik Selektah miatt. Most is így tettem.
Nagyjából hasonló ez is, mint a korábbi lemezeik: talán picit jobb, de újra kéne hallgatnom a korábbiakat, hogy ezt egyértelműen meg tudjam mondani. Statik Selektah-ra eleve a laza, jazzes boombap zenék jellemzők, de Kota the Friend-nek még ezek közül is a legnyugisabbakat, leglájtosabbakat szokta adni. Most sincs ez másként, viszont az első néhány számban megjelenik egy kicsit populárisabb beütés, amire felkaptam a fejem, mert új. Ha ez ment volna végig, nagyobbra értékelném a lemezt, ugyanis jól áll Kota the Friend-nek, de kb. a negyedik számtól kezdve visszaállt a szokásos chilles, jazzes boombap.
Ez azt jelenti, hogy itt is megjelent a Statik Selektah-hoz köthető kiadványok szokásos betegsége: a legjobb számokat rögtön az elején ellövi, aztán azokhoz képest a felétől kicsit ellaposodik a lemez. Ezért itt is az első három nótát emelném ki, azokban fedeztem fel ezt a pici popos beütést: Bacon Egg and Cheese, BLAH (feat. Logic), How It Is.
Két feat van: Logic és Phearnone. Utóbbit nem ismertem, de mindkettejük stílusa jól passzol mind Kota-hoz, mind Statik-hez.
Összességében igényes, kellemes anyag, ami jó szívvel ajánlható mindenkinek, aki szereti az ilyen jazzes boombap cuccokat, de az első három szám kivételével nagy újdonságot se nyújt.

Redman - Muddy Waters Too

Fú, ez tényleg nagyon erős zárása lett ennek a hihetetlenül erős évnek! Azt be kell vallanom előzetesen, hogy nem vagyok mélyen képben Redman diszkográfiájával, pedig mindig is kedveltem a zenéit: be kéne pótolni egyszer. Így a Muddy Waters 1-hez se tudok viszonyítani.
Azt látom, hogy azon főleg Erick Sermon felelt a produceri munkáért. Ezen a lemezen csak egy zenéje van, ami korrekt, de nem emelkedik ki. Sokkal inkább maga Redman és Rockwilder vitték a hátukon a produceri munkát: ennek örültem, ugyanis Rockwilder zenéit mindig is csíptem. Rajtuk kívül megjelennek "vendégproducerek": Theory Hazit több számban is (nem ismertem eddig, de nagyon jó kis zenéket pakolt), vagy éppen a nyugati partról Teak Underdue (akit én leginkább az Ice Cube-al közös munkáiról ismerek), Mike & Keys és Rick Rock. Egy az egyben az ezredforduló környéki bulizós, bólogatós boombap hangzást hozzák a zenék, amik a legjobban állnak Redman-nek, én pedig mindenért odavagyok a hip-hopban, ami 2000 körüli, így ezért is. És meg tudták oldani úgy, hogy frissnek hasson ma is!
Ebben komoly érdemei vannak magának Redmannek, aki olyan élvezettel és energiával reppel, mintha nem szóltak volna neki, hogy már véget ért a '90-es évek. 54 éves a csávó, de kicsit se fáradt, olyan motiváltnak hangzik, mintha 20 lenne. Ezért nem hangzik elavultnak a lemez a 20 évvel ezelőtti vibe ellenére sem. Nagyon jól felismerte Redman, hogy felesleges kísérleteznie, neki az áll jól, ha azt nyomja, amit mindig is nyomott. És ha még mindig tud újat mutatni ezen a viccelődős/bulizós/füvezős vonalon, akkor minek is újítani? A flowja továbbra is világklasszis, ilyenek nincsenek már a mai fiatalok közt. Az szerintem a titka, hogy ritkán ad ki lemezt: ha 5-9 évente áll elő valamivel, akkor nyilván nem fogjuk megunni azt se, amit már hallottunk tőle. Ez egy követendő stratégia lenne más korabeli MC-k számára is.
Az is a régi iskolára jellemző, hogy ez bizony album: 32(!) szám skitekkel együtt, igaz, ezek közt sok rövid van, de ha ilyen sok a dal, akkor monumentális lesz az alkotás, hiába rövidek a számok. Jól fel van építve az íve, össze vannak kötve az egyes számok, helyükön vannak a skitek, amik viccesek. A sok rövid szám, a skitek és a rádiós közbedumálások miatt mixtape jellege van a lemeznek (ezt dub is felvetette, csak ő az újrafelhasznált minták miatt), de tudatosan akarták ezt a feelinget kialakítani. Egyébként minden szempontból igényesebb alkotás, mint egy mixtape.
Közreműködő sok van, de egy 32 számos lemez el is bírja őket. Nagyobb nevek: Method Man, Faith Evans, Kid Capri, Sheek Louch, Snoop Dogg, KRS-One, illetve a Lite It Up című new jersey-i all star trackben: Artifacts, Channel Live, Heather B., Lady Luck, Lords of the Underground, Naughty By Nature, Nikki D, Queen Latifah, Rah Digga & Shaquille O'Neal.
Utóbbi dalt már csak azért is ki kell emelni, mert sikerült Redman-nek egy ilyen felhozatalt összeszednie egy számba. Zeneileg se rossz, de azért nem kiemelkedő a lemezről. Ami viszont kiemelkedő: Lalala (feat. Method Man) (óriási visszatérés a legendás duótól, konkrétan mintha a Blackout-ról volna, és még azon is jó szám lenne), Pop Da Trunk, Booyaka Shot, 1 O'Clock (hatalmas partytrack a legjobb fajta Rockwilder alapra), Why U Mad (feat. Mr. Cream & Runt Dawg) (westcoast vibe-ok new jersey-i rappereketől Rick Rock alapra), a Soopaman Luva 7 sztori a skittel, a főszámmal és a folytatással együtt (hiába ugyanaz a minta, mint Snoop és Dre G'z & Hustlaz című klasszikusában, ez a verzió is nagyon jó, és ebből a mintából nem is lehetne rosszat csinálni szerintem), Looka Here (feat. KRS-One) (két világklasszis flow egy számban, zeneileg is erős: ilyenekre kéne KRS-nek reppelni a szólóanyagain is).

Azzal együtt is top 10-es színvonalú lemeznek gondolom, hogy 20 évvel ezelőtti a sztíló és vannak azért filler trackek rajta. Így az év végén viszont már biztosan tudom, hogy nem fog beférni a 10-be - leginkább a két előbb említett okból vagyok kénytelen hátrébb sorolni, mint a nagyon erős konkurenciát. Pedig megérdemelné, hogy top 10-ben legyen.

Uncle Murda Rap UP 2024

https://youtu.be/yskpqAl4ZOE?si=zj-lpkllWCV2dtNF

Cannibal Ox – Aireplane (2025)



01. Eastern Sun (Introduction)
02. Airebender
03. Good Fuel
04. Why’s Water Wet?
05. Underworld
06. Necklace feat. Cosmiq
07. Dark Metropolis
08. Becoming One feat. Coax Marie
09. Star Killer feat. Planet Asia
10. Brothers Of Zeus feat. Vinnie Paz
11. Above The Pain feat. Cosmiq
12. Go Lion
13. Wisdom Eons Ago feat. The Grouch, Eligh & Scarub
14. Breathe
15. Hero’s Journey (Interlude)
16. Phoenix Wing feat. Coax Marie

Produced by Cosmiq

https://mega.nz/file/O7A3wQJb#iqtJ81VAw ... fGNkkjfMIw

OC From NC – Project 25 (2025)


01. The Hollow Earth Opening
02. Allah’s Interlude (Feat. DJ Flash)
03. Dr. Gero
04. Promotional Ad #1 (Steve’s Snapbacks) (Feat. 2Wild)
05. Don’t Go Outside
06. The Ambrosial Hour (Feat. Jamaal Matters)
07. Mansa Musa
08. Divine Decree
09. 2 Minutes With Neil Armstrong
10. Sponsored Ad #2 (Cernico Station) (Feat. The Souly Ghost)
11. The Great Reset (Feat. DJ Flash)
12. My First Android
13. THEAISTEALSHIGHLIGHTS (Feat. The Souly Ghost)
14. The Mind Is All

https://mega.nz/file/OuY0hSZS#nWhty5PSku6GbZTCfy-


Boldy James & RichGains – Murder During Drug Traffic (2025)



01. Achilles
02. Telephono
03. Custo
04. Janky
05. Stay Mute
06. Days Go By (Feat. Double Dee)
07. Made Man (Feat. Jonathan Chapman)
08. Skinny Me
09. Stacks & Flips (Feat. Double Dee & Street Lord Juan)
10. Mixed Drinks
11. No Screenshot (Feat. Detroit King Tape)
12. Freightliner (Feat. Street Lord Juan)
13. Transcendance (Feat. Cassie Jo Craig)

https://mega.nz/file/vv5xFThR#M_u55Y2AW ... 602Aq8Cr8Y

The Alchemist - "Floppy Disks" Official Video
https://www.youtube.com/watch?v=uCsoD66SEJw

Kemény, hogy ennyi floppy-ja van még.

gondolom archivalas miatt.
a vasak ezekkel mukodnek vagyis ez tartalmaz minden infot ami ahhoz kell, hogy megszolaljanak bizonyos zenek
lasd full clip a gang starr-tol. ott is lapozgatja a lemezeit, no meg a ytube sorozataban is lattad arrol turta elo a cuccokat

Hm, köszi az infót! Nem tudtam, hogy a "vasak"-hoz mai napig floppyk kellenek. Azt tudom, hogy sok beatmaker arra esküszik, hogy vasakkal lehet a legjobb zenéket csinálni, és mindig is feltételeztem, hogy az valami régi, nagyon analóg beatmaking eszköz, de laikusként bevallom, nem tudom pontosan, mit kell "vas" alatt érteni.

az uj skyzoo cucc jo lenne, de baromi szubjektiv ok miatt nem jon be.
nem tetszik a hangja, a flowja. amugy popec zeneileg, szovgileg sem tudok belekotni, de a hangja nem gyere at

Redman – Muddy Waters Too
.
Redman új lemez a 96-os harmadik lemezének a "folytatása", legalábbis címében, mert a tracklist szerint (soopamn luva 7) inkább a Red Gone Wild: Thee Album után következik, az meg ugye 10+ évvel később 2007-ben készült.
És kb az utolsó igazi redman lemez volt, mert mindig is majd 80 perces anyagokat adott ki, inkább a reggie meg a mudface a kivétel, mint utolsó két anyag, semmint ez az új! A mudface is idén 10 éves, vagyis nagyon régen vártunk már új redman anyagra, ő is érezte, tolta is a promót rendesen, tucatnyi freesytel-os videót adott ki előtte, az album címét már régebben szellőzteti, arról már vannak videók, sőt remixek is hivatalosan is mostanra!
A lemezt főleg ő követte el, elvétve némi rockwilder, illetve meglepetésre Rick Rock a bay area beli producer is csinált neki zenéket. A közreműködők között vannak hagyományosan redman albumszereplők is, és minimális új is, ebből a szempontból a jersey anhem kiugrik, rajta lotug, naughty by nature, shaq, rah digga... mindenki aki valaha számított jersey-ben, aki feltette a raptérképre.
A singlek (jersey, i am on dat bullshit) jó számok, én tuti kiadnám videóval a method man featest is, a snoopost is, illetve a fentebb említett lite it up jersey posse cutot is!
Összességében nem alibi lemez, nem a saját nosztalgiájára épít kizárólag, hanem tényleg odatette magát, hogy folytatása lehessen a karrierjének.
Soha rosszabb redman anyagot, és remélem kijön cd-n is!

Egyetértünk, illetve a single trackek ugyan tényleg jók, de szerintem jónéhány jobb szám van az albumon a single-eknél, lehetett volna jobban választani. Többek közt az általad felsoroltakra gondolok.

Diamond D – The Diam Piece 3: Duo (WEB) (2025) (320 kbps)



Tracklist:

01. I’m Not Crazy (Feat. B-Real & Everlast)
02. T.S.N.Y. (Feat. Nems, Prayah, Saigon & Tons)
03. My DJ Spits Betta Than U (Feat. Kid Capri, Doo Wop & Amadeuz)
04. Casket Fresh (Feat. Kardinal Offishall, Peedi Crakk & Chip Fu)
05. Get With It (Feat. Sadat X)
06. Hyenas (Feat. Tek, Reef Hustle & Shortee Sha)
07. Weed, Sex And Cars (Feat. Camp Lo)
08. It’s Up 2 Me (Feat. Junk & 4-Ize)
09. Ride The Wave (Feat. Focus)
10. Keep On Steppin’ (Feat. Lady Luck, Camari & Boog Brown)

https://wayshare.cc/759cbn2ju6h6

videója is van: https://www.youtube.com/watch?v=jStjqiwTy6s