Will Smith - Based on a True Story

Ahogy korábban már írtam, nem voltam sose Will Smith fan, teljes albumot nem is hallottam tőle soha, de tekintettel arra, hogy milyen nagy visszatérésről van szó, ezt most meghallgattam. És nem bántam meg, abszolút bejött! Valószínűleg még a top 10 esélyes listára is felírom, bár meglepne, ha végül bekerülne: kifejtem majd, hogy miért. Ugyanakkor teljes megértem, hogy miért lesz top 10-es azoknál, akiknél az lesz, és azt is megértem, hogy dogg miért dicsérte annyira a lemezt.

A legerősebb része szerintem a zene, pedig számomra ismeretlen nevek csinálták a produceri munka nagy részét: Lexoskeleton és OmArr. Továbbá Kyle Townsend nevét se ismertem, de utánanézve látom, hogy ő sok komoly pop és R&B előadóval dolgozott együtt. Nagyon igényesen kidolgozottak, gazdagon hangszereltek a zenék. Pont annyira modernek, hogy korszerűen hangozzanak, de szó sincs arról, hogy határozottan elment volna az újvonalas hip-hop irányába, ezért a régi arcoknak is tetszhet. Vannak régi klasszikusabb hip-hop zenék a lemezen, vannak poposabb dalok, köztük egy latinos, és van egy-két trapesebb is. Ez egyfelől jó, mert mindenféle korosztályú és ízlésű közönség kedvelheti az albumot, másfelől viszont rossz, mert kicsit az egységes zenei koncepció rovására ment, túl sokféle különböző zene van a lemezen. Az viszont megint csak jó, hogy a különböző stílusok csoportosulnak rajta: indul a klasszikusabb hip-hoppal, aztán jön a trapes blokk, aztán a popos, a végén pedig két nagyívű, gospeles beütésű dal zárja az albumot.

Ha kicsúszik az album majd a top 10-emből (ami sanszos), akkor maga Will Smith miatt fog kicsúszni. Azért nem kedveltem sose igazán a zenéit, mert számomra túlságosan "lakossági hip-hop" volt: könnyen emészthető, popba hajló. Pedig én szeretem a poprapet is, de azért, mert az valójában pop, csak reppelnek is benne. Will Smith végig megpróbál hip-hopnak látszani, de valójában olyannyira populárisan adja elő a széles közönség megnyerése érdekében, hogy az már kiöli belőle a hip-hop feelinget. Pedig én szeretem a hip-hopot is és a popot is, csak azt nem szeretem, ami nem tudja eldönteni, hogy melyik akar lenni.
Na, ezzel az albummal kevésbé volt ilyen érzésem, ezért is tetszett meglepő mértékben, de mégse vagyok kibékülve Will Smith-szel, és most fogalmazódtam meg bennem először igazán jól, hogy miért nem. Will Smith egy színész: annak egyébként kiváló. De azt érzem rajta reppelés közben, hogy színészkedik. A rapper Will Smith is egy szerepe, amit tök jól eljátszik, el is lehet hinni róla, hogy ő tényleg egy rapper, de valahogy mégse érzem olyan természetesnek a rapjét, mint más előadóknál, akik nem színészek. És ez nincs másképp ezen az albumon is. Félreértés ne essék, nem reppel rosszul, csak valamilyen oknál fogva olyan "mű" érzésem van vele kapcsolatban továbbra is.

A feat-ek aránya jól eltalált: nem túl sok, nem túl kevés. Van köztük néhány tök jó énekesnő, leginkább pedig Big Sean és Joyner Lucas érdemelnek említést a két trapesebb dalból.
Pont ez a két trapes dal a leggyengébb a lemezen szerintem, a közepe táján relatíve ellaposodik kicsit a lemez, de az eleje + a végén a két nagyívű zárószám nagyon erős. Az intro a rapes formában előadótt barbershopos vitájával Will Smith-ről óriási, minden idők egyik legjobb raplemez introja. Az azt követő két szám (You Lookin For Me?, Rave in the Wasteland) az album két legjobbja szerintem. Az utolsó két számot (You Can Make It (feat. Fridayy & Sunday Service Choir), Work of Art (feat. Russ & Jaden)) emelném még, azok nagyon igényesen össze vannak rakva az énekes közreműködőkkel és a gospel kórussal.

Összegezve: mivel nagyon profin összerakott, zeneileg nagyon igényes lemezről, tök jogos lesz, ha valakinél bekerül az év végi top 10-be. Még én se zárom ki teljesen, de Will Smith-szel mint rapperrel kapcsolatban továbbra is vannak rossz érzéseim, ami nagyban rontja az esélyeit.

pedig will elobb volt repper, mint szinesz es ok kaptak a az elso rap grammy-t is.
de amugy ertem mit mondasz,respektje van questlove is dobott egy pacsit neki a konyben.
will smith - king of clean

Locksmith & Styles P - "Culture" (Official Lock Lyft)
https://www.youtube.com/watch?v=laj6Xs6 ... mlocksmith

Erős a szöveg!

de nagyon gyenge, jellegtelen videó...

sajnos...

Tha Alkaholiks: Daaam!
.
Ebből még bármi lehet...
De tényleg, így első kiadványnak a cleopatra/x-ray recordsnál elmegy, még simán benne van, hogy megemberelik magukat és kiadnak pár lemezt, mint az Onyx, de az is, hogy lassan rombolják majd a saját örökségüket, mint ahogy teszi ezt a cég DMX-szel...
Eskü azt se tudtam, hogy hova is tegyem,a régi zenék topikba, vagy ide, mégiscsak egy friss megjelenés.
A best of része mondjuk rendben is van, az újrafelvétel nem ártott nekik, kivéve az utolsó szám, a make room rock verziója halvány, a loud rocks-os verzióhoz képest.
Az új dalok sem rosszak, mondjuk így majd 20 év után 5 számmal kijönni, pláne egy karácsonyival így májusra, hát nem mondanám, hogy elég...
E-Swift talán hangmérnök, meg zenerendszerépítő, J-Ro főállású apa, nem tudom, hogy lesz ebből bármi is valaha?!
Tash aki aktívabb újabban, adott pár interjút is ott elejtett egy EP-t Ras Kass-szel valamikor a jövőben, hátha lesz belőle valami...
A gyűjteménybe bekerül, de nem gazdagítja azt, hogy őszinte legyek...

Xzibit: Kingmaker
.
Igaz felnőtt hiphop! Ez hatalmas szó egy előadóra akinek a második single-je (foundation, 1996) már egy felnőtt, komoly témáról szóló track volt, és akinek az egész karrierjét végigkíséri a komolyabb témákról vakló rappelés.
Ezekkel szemben azonban ez a mostani anyaga végig nagyon komolyan önreflexív, egy többszörösön megtépázott (válás, 2 csődeljárás, kiadók, sikertelen albumok, kaszált műsorok) előadó vallomása, tanácsai, terápiája (ez vissza is tér konkrétan egyik szám végén amolyan skitként). Ha csak a tartalmát veszem akkor kérdés nélkül az év eddigi legjobb, de legjobbak közé tartozó albuma!
A zenei alapok is jól vannak válogatva, van íve az albumnak, a több producer nem szaggatja szét, nem lesz tőle válogatás íze. A közreműködők között elsősorban régi harcostársak vannak, talán csak Demrick hiányzott nekem, aki ugye side-ja is turnékon, és csapattársa is a serial killers-ben. A régi arcok brutálisan jól tolják, Busta Rhymes olyan éhesen robban be, mint aki most akarja megmutatni, hogy mitől is döglik a légy. Cube kegyetlen, ahogy Redman is erős verzét tolt az albumra! Hozzájuk kéépest van sok fiatal is, és ug nyugati arc is ami nem meglepő, X mindig is adott lehetőséget másoknak is.
A King T nótát külön ki kell emeljem, egyszerűen szép, hogy a saját emezére rátett egy King T nótát aki állítólag szintén(?) az utolsó lemezére készül. Azt a King T-t aki először adott lehetőséget Xzibitnek 30+ évvel ezelőtt a IV life albumán.
Összességében nagyon tetszett a lemez, hogy a diszkójában hová tenném az még kérdéses...

a napalm azé jobb.