A SZABADÍTÓ
- dalszövegek
A szövegek szerzői:
Németh Viktor, N. Horváth Péter
Nyitány
"Az Édenkert
csak pillanatnyi, tűnő álom volt
azután az ember
- bűnei által -
örökre megjelölte magát
a halál pecsétjével.
De az Úr
már a kezdetekkor
megígérte
hogy megszabadítja gyermekeit
a bűnnek ebből a fogságából.
A nehéz
időkben
újra és újra megerősítette:
el fogja küldeni a világra
a Szabadítót!"
Küldd el
hozzánk őt…
Annyi évig élt az ember
gonoszságban, bűn-rabságban
Rettegett, ha arra gondolt,
mi vár reá a halálban
Hasztalanul küldött az Ég
bölcseket és prófétákat;
Mi helyes és mi helytelen
- nem hatott a magyarázat
A semmi sötétje ott lebegett a láthatár felett
a múlandóság emésztette a lelkeket
A szelídek halkan emlegettek egy ősi ígéretet
belé vetették minden reményüket
Annyi csodát látott a nép:
Egyiptomból megszabadult
Törvényt kapott odafentről,
S új hazába nyílt meg az út!
De a sok jó nem volt elég
Feledésbe ment száz csoda
A kísértés erősebb volt
Hangosabb a sátán szava!
A semmi sötétje ott lebegett a láthatár felett
a múlandóság emésztette a lelkeket
A szelídek halkan emlegettek egy ősi ígéretet
belé vetették minden reményüket
Uram irgalmazz, Uram irgalmazz, Uram irgalmazz :II
Küldd el hozzánk Őt, / Az igazi Jótevőt
Az Élet-Megmentőt, /A Tanúságtevőt!
Uram irgalmazz, Uram irgalmazz, Uram irgalmazz :II
Küldd el hozzánk Őt,/ Az értünk Vezeklőt
A Szolgát, a Szenvedőt,/ A világ-Megmentőt!
Uram irgalmazz, Uram irgalmazz, Uram irgalmazz! :II
<<<
Krónika 1.
Így szólt az Úr Angyala:
Nem kell félned, Mária
Fogadd el a kegyelmet,
E csodás égi gyermeket!
Betlehemben megszületett
Csillag állt meg a barlang felett
Három király megérkezett
Ajándékkal kedveskedett
Názáretben nevelkedett
Bölcsességben emelkedett
Ácslegénnyé cseperedett
A Jordán vizébe merítkezett
Pusztában míg imádkozott
Kísértővel találkozott
Három próba nem törte meg
A csábításnak nem engedett
Halászokkal barátkozott
Néhány rögtön csatlakozott
Együtt járták a vidékeket
Jóra tanítván mindeneket
<<<
Az átkelés
Mikor elindultunk, csöndes idő volt még
Szellő lengett, s tiszta volt az ég
Hatalmas és nyugodt volt a néma víztükör
A túlsó part is jól látszott, és közelinek tűnt - messziről…
Ő nem szólt hozzánk, a vizet nézte csak
S elaludt, mert nehéz volt a nap
Nem ébredt fel attól sem, hogy megdördült az ég
S úgy látszott, hogy ott veszünk, hogy sehonnan se' jő segítség!
Mikor elindultunk, csöndes idő volt még
De hirtelen leszállt a sötétség
Vihar támadt, s azt sem tudtuk, mi lesz így velünk
Mintha a pokol támadt volna váratlanul ellenünk!
Ahogy fölkeltettük, rögtön cselekedett
Számon kérve csekély hitünket
Megdorgálta a szelet s a tó zúgó vizét
A viharfelhők támadását egyetlen szóval szórta szét!
Midőn kikötöttünk, már minden csöndes volt
De a kérdésre senkise válaszolt:
Ki az, aki véghez vitte ezt a nagy csodát?
Zúgó szél és vad hullámok, hogyan félhetik hatalmát?
<<<
Tanítás -
Miatyánk
Ott voltunk mindenütt, hol hallhattuk szavát
Követtük lépteit akármerre járt
A lelkünk nyelvén, képekben beszélt
S azzal is tanított, ahogy élt
Tanított városban, bárkában, hegyen
Hallottuk szavait, bár nem kiabált sosem
Minden kérdésünkre örömmel felelt
S amit csak mondott, életre kelt!
Boldogok a lélekben szegények - övék a mennyek országa
övék a mennyek országa
Boldogok a szomorúak - felvidítják őket
Boldogok a szelídek - öröklik majd a földet
Boldogok a békességben élők - Isten fiainak
nevezik majd őket
Boldogok az irgalmasok - irgalmat találnak
Boldogok a szenvedők, kik az igazságra várnak
Boldogok a tiszta szívűek - Istennél majd színről-színre látnak!
Ott voltunk mindenütt, és hallgattuk szavát
Követtük lépteit mikor a keskeny úton járt
A lelkünk nyelvén, képekben beszélt
S azzal is tanított, ahogy élt
S mikor egy napon megkérdeztük Őt
hogyan is szóljunk, ha kérjük a Teremtőt
Számunkra gyönyörű, új imát adott
Az Atyához így fohászkodott:
Miatyánk, aki a mennyekben vagy…
… de szabadíts meg a gonosztól!
<<<
Krónika 2.
A béna jár, és lát a vak
Betegek meggyógyulnak
S halld a legnagyobb csodát:
Feltámasztja barátját
Tábor hegyre felhágott
Színében elváltozott
Istenként megmutatkozott
Prófétákkal tanácskozott
Öt kenyeret megáldott
Nagy tömegnek szétosztott
Sok-sok százan voltak ott
S minden ember jóllakott
Jeruzsálem ünnepelt
Hozsannázva énekelt:
"Dávid fia, rég vártunk
Te légy dicső királyunk!"
<<<
Utolsó
vacsora
Jeles napra készültünk
Közelgett nagy ünnepünk
Derűs volt a hangulat
Minden munka jól haladt
Javában sült ételünk
Kovásztalan kenyerünk
Valahonnan zene szólt
Csillagfényes este volt
Hava nagila, hava nagila
hava nagila venis mecha…
A Mester hosszan hallgatott
Érezte már a holnapot
Mindnyájunkat áthatott
Hogy semmi sem a megszokott
Megszólalt váratlanul
- Azt hittük, hogy a Menny lehull -
"Ki a tálba velem nyúl
Hamarosan elárul"
Megtörvén a kenyeret
Mondta nékünk : Egyetek !
Vegyétek a testemet !
És a borban véremet !
Ez a vér kiontatik
Elvenni a világ bűneit
És a szeretetről szól a hit
(Mert) új szövetség köttetik
Szeretetről szól a hit
Új szövetség köttetik
Új szövetség köttetik!
<<<
Szenvedés
Mindig is tudta jól, hogy milyen sors vár rá
és nem volt kétséges, hogy értünk vállalná,
És mikor közelgett a vég
nőtt a sötétség.
Éjszakánk szörnyű volt az Olajfák Hegyén
és mintha elfogyna az utolsó remény.
Egymaga virrasztotta át,
mireánk álom szállt.
A halál árnyékolta szelíd homlokát.
Szívét a félelem és bánat járta át.
Miközben Atyjával beszélt,
bátorítást kért.
Nagy csapat durva ember jött, hogy elvigyék,
egyikünk álnok csókkal nyomta rá jelét.
Bírák és papok faggatták,
(de) nem vették szavát.
Láttuk, hogy megverték és gúnyolták nevét
Ott voltunk, hallottuk a nép ítéletét
Láttuk, de megtagadtuk őt
cserben hagytuk őt!
Láttuk, hogy súlyos kereszt nyomja vállait
Magára vette ott a világ bűneit
S amikor fölfeszítették
Sötét lett az ég...
BETELJESEDETT!!!
<<<
Temetés
A keresztfáról levették
Anyja karjába fektették
Egyre dörgött még az ég
Zavartan szétfutott a nép
Úgy látszott, eljött a vég
Miben is bíztunk volna még?
Úgy látszott, eljött a vég
Miben is bíztunk volna még?
Sziklasírba temették
Hatalmas kővel elfödték
De így is féltek tőle még
Fegyveresek őrizték
Úgy látszott, eljött a vég
Miben is bíztunk volna még?
Úgy látszott, eljött a vég
Miben is bíztunk volna még?
<<<
Finálé
Mióta Jézus a mennyekbe szállt,
legyőzvén az értünk halt halált.
Minden hajnalunk új feltámadás,
Reményünk mi lehetne más?
Jöhet-e még ennél jobb hír?
Hogy húsvétkor megnyílt a sír
Eltűnt a test, nem találták ott
S egy hírnök így szólt: Föltámadott!
Talán nehéz idők várnak még reánk
És tudjuk jól, hogy ritkán pihenhetünk
De előttünk a cél, megépült az út
Békességben élhetünk
Igen, köztünk járt Jézus, a Szabadító
És velünk marad mindörökké már
Segít, ha elbukunk, reménnyel tölt el
A keskeny úton mindig előttünk jár!
Hirdessük most úgy, hogy a népek meghallják
S dicsőségét zengje a nagyvilág!
Mindnyájunk szívét béke járja át
S éljünk végre úgy, mint egy család!
Hirdessük most úgy, hogy a népek meghallják…
<<<