Töredékek Kádár János levelezéséből
Az Osiris Kiadó Huszár Tibor szociológus, egyetemi tanár szerkesztésében 2002-ben megjelentetett egy válogatást a Kádár Jánoshoz írt levelekből és válaszaiból. A szerkesztés első része a politikai-közéleti levelezését öleli fel 1954-1989 között, míg a második rész magánlevelezését tartalmazza 1954-től-1964-ig terjedően, elsősorban azokat, amelyeket feleségével folytatott. A „Politikai barátság” címszó alatt írott levélváltásai elsősorban Aczél Györggyel kapcsolatosak. Néhány pedig gyermekkorát, ifjúságát, első munkahelyét és az illegalitás éveit eleveníti fel.
A válogatás „Kedves, jó Kádár elvtárs!” főcímmel jelent meg, és több mint 350 közéleti , politikai jellegű levelet tartalmaz. A magánlevelezések száma meghaladja a hetvenet. Jómagam ötletszerűen, csak néhány közéleti jellegű levél bemutatására tettem kísérletet.
„2.
Kádár János Rákosi Mátyásnak
1955. május 16.
Az MDP Politikai Bizottsága részére
Rákosi Mátyás1 elvtárs kezeihez
Tisztelt Politikai Bizottság!
Május 14-én Rákosi elvtárs személyes kihallgatáson fogadott. Az ott felmerült kérdésekre vonatkozó három kérésemet terjesztem az alábbiakban a tisztelt Politikai Bizottság elé:
1. Kérem, tegyék lehetővé számomra, hogy személyesen adhassam elő a Központi Vezetőségnek: miért tettem fiktív vallomásokat 1951-ben durva fizikai kényszerítő eszközök alkalmazása nélkül? Továbbá kérem, hallgassanak meg ezen az összefüggésen túlmenően is, Farkas Mihály2 KV tag és Farkas Vladimir3 volt ÁVH4 törzstiszt szerepéről a felülvizsgálat alá vont bűnügyek keletkezésében.
2. Rákosi elvtárs közölte velem, hogy tervbe van véve egy javaslat, mely szerint én a Pest megyei Pártbizottság első titkára lennék. Ezzel kapcsolatban közlöm, hogyha a Politikai Bizottság ilyen értelmű határozatot hoz, akkor én e megbízást megtisztelő feladatként vállalom, és igyekezni fogok annak képességeimtől telhető legjobb módon eleget tenni. Kérésem az, hogy a határozathozatal előtt - más összefüggései miatt - a PB tegye ezt a tervet megfontolás tárgyává.
3. A múlt év nyarán - kb. 1954. július végén - Rákosi elvtárs közölte velem, hogy a PB-nek olyan döntése van, mely szerint engemet - és másokat is - kinek ártatlansága bebizonyosodott, nemcsak a törvény előtt, hanem politikailag is teljesen rehabilitálni szándékoznak. Az a terv - mondotta Rákosi elvtárs - hogy egy bizonyos idő alatt>> körülbelül a régi munkába << kerüljek vissza én is, más rehabilitált is. Én ezt a döntést megnyugvással vettem tudomásul, mert ezt a Párt politikai érdekeinek és saját személyes becsületem helyreállításának szempontjából is teljesen helyesnek tartottam.
Ebben megnyugvással dolgoztam a XIII. kerület első titkáraként 1954. szeptember 9-től egészen múlt hét szombatjáig, mikor Rákosi elvtárs a Pest megyei Bizottsággal kapcsolatos tervet közölte velem, amit első hallásra nem tudtam hová tenni. Hacsak arról van szó, hogy a Pest megyei Bizottságban erősítésre van szükség, akkor ezt célszerű más személlyel megoldani, mert az elég fontos XIII. kerületi VB apparátusában volna elég dolog rajtam kívül is még egy-két - a pártmunkában tapasztalattal bíró - funkcionárius részére. Én magam itt már ismerem a területet, az embereket*, Pest megyében pedig nem. Ezért ha csak arról van szó, hogy itt, vagy ott pártmunkásként dolgozzam, akkor a magam részéről szívesebben dolgozom a jelenlegi helyemen, mint másutt.
Politikai rehabilitációm további lépését pedig én ebben a megoldásban nem látom.
Ha a Politikai Bizottság 1954. július vége óta megváltoztatta volna azt a döntését, hogy engem politikailag is teljesen rehabilitálni kell, mert a Párt politikai érdekei ezt többé nem kívánják meg, úgy kérem, hogy ezt, valamint ennek okát közöljék velem.
Végezetül szeretnék - a félreértés elkerülése céljából - néhány dolgot leszögezni. Én kommunista vagyok, nem pedig karrierista. Én akkor a mozgalomba, amikor a kommunistáknak nem állást osztogattak, és szereplési viszketegségben sem szenvedtem soha. Ami az állást illeti én ma is teljesen beérem azzal, hogy munkásként dolgozzam, mint ahogy egész életemben tettem, míg függetlenített pártmunkás nem lettem.** Én ma szolgálhatom Pártomat és hazámat pártmunkásként is, másképp is. De tudnom kell, hogy mi a Politikai Bizottság véleménye rólam: szükség van-e rám, mint pártmunkásra vagy nincs? Ha igen, akkor kérem ügyem ennek megfelelő rendezését.
Elhiheti a Politikai Bizottság, hogy a>>Kádár ügy<<-et én nem kívántam, nem csináltam.
Nehéz megértenem, hogy miért kell nekem - a történteken kívül, amiket senkinek sem kívánok - viselnem személyileg ma is a hátrányos megkülönböztetést olyan ügyért, amiről mindenki tudja, hogy abban nekem csak a szenvedő alany szerepe jutott?
Ennek a dolognak politikai vetületéről részletese nem írok, mert az Önök munkakörüknél fogva nálam sokkal jobban át tudják tekinteni.
Elvtársi üdvözlettel:
Kádár János”
* Mozgalmi tevékenysége - a KIMSZ (Kommunista Ifjúmunkás Szövetség) területi bizottságának tagjaként az MKP (Magyar Kommunista Párt) és az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) Nagy-budapesti területi bizottságának, valamint a XIII. kerületi pártbizottság első titkáraként - ismeretei a fővároshoz kötődtek.
** 1942-ben illegalitásban kellett vonulnia. A civil életben nem vállalhatott munkát. A párttól kapott javadalmazást megélhetésére, ettől kezdve tekinthető függetlenített pártmunkának.
Szövegmagyarázat:
1. Rákosi Mátyás (Rosenfeld Mátyás: 1892-1971) kommunista politikus, miniszterelnök-helyettes, pártvezető, miniszterelnök. Neve fémjelzi az ún. „rákosi-korszakot” az ötvenes évek első felében. Rákosi zsidó kereskedő családban született hatodik gyermekként. Apja 1904-ben változtatta a családnevét Rosenfeldről Rákosira. A szegedi főreáliskolában jelesen érettségizett. Ezután a „Keleti Akadémia” külkereskedelmi szakán tanult, 1912-től Hamburgban, majd pedig Londonban. Még budapesti tanulmányai idején bekapcsolódott a baloldali diákmozgalmat reprezentáló Galilei Kör munkájában. Az első világháború idején 1915-ben orosz fogságba esett. Itt az orosz bolsevik ideológiával ismerkedett, majd 1918-ban visszatért Magyarországra. Itthon a KMP (Kommunisták Magyarországi Pártja) egyik alapítója. A tanácshatalom idején helyettes kereskedelmi népbiztos, majd a szociális termelés népbiztosa, rövid ideig a Vörös Őrség parancsnoka. A bukás után először Bécsbe telepedett le, az osztrák főváros ebben az időben a magyar kommunisták egyik gyűjtőhelye volt.
1920-1924 között a Komintern (Kommunista Internacionálé) megbízásából néhány közép-európai országban szervezte a kommunista pártok munkáját. 1924-ben visszatért Magyarországra. Itthon letartóztatták nyolc és félévi börtönre ítélték, majd egy másik perben - a tanácshatalom idején elkövetett cselekményekért - életfogytiglani börtönre ítélték. Ennek egy részét a szegedi Csillag-börtönben töltötte. A magyar állam és a szovjet kormány között létrejött egyezség alapján 1940. okt. 30-án Vas Zoltánnal együtt a Szovjetunióba távozott az 1849-ben az oroszok által zsákmányolt magyar honvédzászlókért cserébe. Az Szovjetunióban hősként fogadták, a magyar kommunista kolónia vezetőjének tartotta és tisztelte. Eleinte megpróbálkozott a Szovjetunióba letartóztatott magyar kommunisták, a már koholt vádak alapján elítéltek kiszabadításával. Közbejárása kevés sikerrel járt. Még távollétében 1944. december végén a Debrecenbe összeülő Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává választották 1945. jan. 30-án tért haza. Ettől kezdve karrierje egyenes vonalúnak mondható, egészem 1953. márc. 5-ig Sztálin haláláig.v1945-től az MKP első számú vezetője, miniszterelnök-helyettes, 1948-tól az MDP főtitkára, miniszterelnök. Ezekben az években fokozatosan „felszalámizta” a kisgazdákat, leszámolt ellenfeleivel. A sztálini személyi kultusz nagy hatással volt rá. A politikai hatalom kisajátításával egyre inkább megalomániássá vált.
Országlása alatt száz és kétszáz fő közé tehető a koncepciós perekben kivégzettek száma, negyvenezren voltak rendőri őrizetben, illetve internálva. A kitelepítettek száma meghaladta a tizenháromezer főt, csaknem egymillió személyt vontak ügyészi eljárás alá, minden második ellen vádat emeltek. A negyvenes évek végétől az ötvenes évek közepéig az ún. „rákosi korszakot” élte az ország. Ebben az időben fokozatosan kiépült a személyi kultusza, csúcsát 1952-re érte el. A „nép bölcs vezére”, Sztálin „legjobb magyar tanítványa” ekkor ünnepelte hatvanadik születésnapját.
Rákosi Mátyás bebetonozottnak hitt hatalma J. V. Sztálin (1953.márc.5.) halála után megingott. A szovjet vezetők Malenkov, Berija vezetésével 1953. június elején néhány magyar politikussal - köztük Nagy Imrével - együtt raportra rendelték Moszkvába. Rákosit a vezetésével elkövetett hibákért komoly „fejmosásban” részesítették.
A megbeszélések eredményeként június végén az MDP KV. ülésén Rákosi „önkritikát”gyakorolt és a július 4-én összeülő új országgyűlésnek Nagy Imrét javasolta miniszterelnöknek. Lavrentyíj Berija kivégzése után Rákosi azonban elérte a szovjeteknél, illetve, magyar elvbarátainál a „keményvonalasoknál”, hogy Nagy Imrét 1955. ápr. 18-án felmentsék miniszterelnöki beosztásából, sőt az MDP-ből is kizárják és megfosszák akadémiai tagságától is. Az SZKP XX. kongresszusa (1956.febr.14-24.) után, 1956. július 18-án az MDP KV. ülésén - az ülésen jelen volt Anasztasz Mikojan - Rákosit felmentették főtitkári beosztásából, helyére az ugyancsak „keményvonalas” Gerő Ernő került.
Rákosi Mátyás az 1956. októberi események elől kirgiz feleségével és néhány elvbarátjával a Szovjetunióba távozott, ahonnan csak holtában került haza. Kezdetben nem nyugodott bele helyzetébe mind a magyar, mind a szovjet vezetőket beadványaival „ostromolta.” Az MSZMP KV. Politikai Bizottsága többször foglalkozott személyével és nem tartotta kívánatosnak hazatérését. Rákosit távol Moszkvától a kirgizisztáni Tokmakba „száműzték”. Innen csak 1967-ben térhetett vissza a gorkiji területen lévő Arzamaszba, 1971-ben hunyt el, hamvait később hazahozták és a Kerepesi temetőben helyezték öröknyugalomra.
2. Farkas Mihály (szül: Lőwy Hermann, élt:1904-1965) kommunista politikus, pártvezető, honvédelmi miniszter.
A „moszkovita-négyes fogat” (Rákosi, Gerő, Révai mellett) egyike. Eredetileg nyomdász. Az 1920-as évektől Kassán, és Prágában volt az ottani kommunista mozgalmak szervezője. Tevékenységéért 1925-1929 között börtönbe került. Kiszabadulása után a Kommunista Ifjúmunkás Internacionálé (KII) delegáltja. 1932-1935 között a szervezet megbízásából Ny. Európa különböző országaiban dolgozott. Részt vett a spanyol polgárháborúban. Ezt követően az Ifjúmunkás Internacionálé másodtitkára lett. Ekkor igazolt át-Rákosi kérésére a CSKP-ból a KMP-be. 1944 végén Gerővel, Nagy Imrével és másokkal tért haza Magyarországra. 1945 után belügyi államtitkár, majd az MKP főtitkárhelyettese. 1948-1953 között honvédelmi miniszter. Rákosival, Gerővel (trojka) értelmi szerzője volt a jelentősebb politikusok ellen kreált (Rajk, Kádár, Kállai és mások) koncepciós pereknek. Kádár János belügyminisztersége idején Kádár Jánossal együtt részt vett Rajk Lászlóval történt „elbeszélgetésen.” (A beszélgetés hanganyag is őrzi) Az 1956-os események kapcsán letartóztatták, a pártból is kizárták. Zárt tárgyaláson előbb hat évre, majd tizenhat évre ítélték. Egyéni kegyelemmel szabadult 1961-ben. Ezután a Gondolat Könyvkiadónál lektorként dolgozott haláláig.
3. Farkas Vladimir (1925-2002) Farkas Mihály fia államvédelmi alezredes, memoárszerző. Kommunista elkötelezettségű zsidó családban született. A családot szoros szálak fűzték az illegális kommunista mozgalom több vezetőjéhez (Lőwy Sándor, Schőnhercz Zoltán és mások). 1939-ben apja - Schönhercz segítségével - a Szovjetunióba csempésztette és Moszkvában magához vette. Miután apja különböző európai országokban szervezte a pártmunkát, legközelebb csak 1945-ben találkoztak. Orosz nyelvű iskolába járt, tizennyolc éves korára három nyelven (magyar, orosz, szlovák) beszélt. A második világháború idején Szmolenszk és Vjazma térségében tankelhárító árkokat ástak. Fertőző betegsége miatt azonban visszakerült családjához, majd a hátországi Ufába került. Esztergályosként is dolgozott. A KMP ottani megbízásából elvégzett egy pártiskolát, később 1944-ben pedig, hogy hazatérhessen - rádiós kiképzésben vett részt. 1945 nyarán a családdal érkezett Budapestre. Kezdetben a rendőrség politikai osztályán, majd az ÁVO (Belügyminisztérium államvédelmi osztálya) kötelékében teljesített szolgálatot. Telefonbeszélgetések lehallgatásával, levélvizsgálattal is foglalkozott. Egy időben Kádár János felesége, Tamáska Mária is munkatársa volt. Az Operatív Technikai Osztály vezetőjeként az alezredesi rendfokozatig jutott. Később a Belügyminisztériumtól függetlenített Államvédelmi Hatóság kötelékében teljesített szolgálatot. 1949-től a koncepciós ügyek jelentős részében vizsgálótisztként vett részt. (Cseresznyés Sándor, Justus Pál, Vándor Györgyi, Ries István) Kádár János, Kállai Gyula koncepciós ügyét, annak kezdeti szakaszában vizsgálta.
Farkas Vladimir 1945-ben feleségül vette Berei Verát, Berei Andor és Andics Erzsébet leányát, akitől később elvált. 1956. októberi meglepetésszerű letartóztatásában anyósa a „keményvonalas” Andics Erzsébet is segédkezett. Tizenkét évre ítélték. Apjával és Péter Gáborral együtt raboskodott, 1960-ban amnesztiával szabadult.
Börtönévei alatt kezdte átgondolni egész addigi életét. Kistisztviselőként dolgozott nyugdíjazásáig.
1988-ban a „Beszélő”-ben jelent meg vele egy interjú, amely a figyelem középpontjába emelte. Egyedüliként vállalta - másokkal ellentétben - bűneit, mintegy a nyilvánossághoz fordult bűnbocsánatért.
„Nincs mentség” címmel („Az ÁVH alezredese voltam” alcímmel) kiadott egy önéletrajzi könyvet. Élete utolsó szakaszában apja életét kutatta.
4. ÁVH = Államvédelmi Hatóság, részben titkosan működő magyar politikai rendőrség 1945-1957 között.
Célja a kommunista rendszer ellenfeleinek üldözése volt. A szervezetet a háttérből Rákosi Mátyás „mozgatta”.
Az ÁVH, de elődszervezetei is a politikai leszámolások főeszköze és végrehajtója volt. E helyen nincs lehetőség történetének részletes bemutatására. Tudni érdemes, hogy az állambiztonsági szervezet kiépítése már 1945 első napjaiban megkezdődött. Péter Gábor vezetésével a Bp.-i Rendőrfőkapitányságon belül jött létre a Politikai Rendészeti Osztály (PRO). Ezt követően pedig ugyanitt a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO) Kádár János belügyminiszterré történt kinevezése után az államvédelmi szerv önállósodásának újabb lépéseként létre jött a Belügyminisztérium alárendeltségében az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) 1949-ben pedig a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt ÁVH. 1950-től az ÁVH szervezetébe olvadt a HM Katonapolitikai Osztálya és a Honvéd Határőrség. Ettől kezdve az ún. „kék ávósok” a hírhedt államvédelemhez, míg a „zöld ávósok” a sorozott állományú határőrséget szimbolizálták.
A szervezet az 1956. októberi események közben „szétesett”. A Kádár kormány 1956. nov. 4-e után megtiltotta újjászervezését.
„72
Déry Tiborné Kádár Jánosnak
1960. április 20.
Kedves Kádár Elvtárs!
Köszönöm a férjemet!* Jó egészséget kíván híve.
1960.IV.20.
Déry Tiborné
II. Krecsányi u.10
*Déry Tibort az 1957. novemberi koncepciós íróperben 9 évi börtönre ítélték. 1960. április elsején Déry Tibor egyéni kegyelemben részesült.
„81/A
Németh László Kádár Jánosnak
1961. március 1.
Kedves Kádár Elvtárs!*
A múlt évi író és tudós amnesztiáknak kitűnő hatásuk volt az irodalom szellemére. Én magam alig ismertem azokat, akiket érintett, attól, hogy minden számottevő író szabad levegőn van, mégis könnyebben lélegeztem s tán ez is hozzájárult, hogy az elmúlt esztendőben többet és eredményesebben dolgoztam, mint az elmúlt tíz évben bármikor.
Most Bíbó Istvánné keresett fel s kérte tanácsomat: adjon-e be kegyelmi kérvényt férje érdekében. Az utóbbi időben számos jel mutatja, hogy a büntetések idejét a megengesztelődésé váltja fel. Ugyanakkor úgy tudja, hogy férje, akivel valamilyen fegyelmi büntetés miatt egy éve nem találkozott: beteg. Ez kötelességévé teszi, hogy csináljon valamit. Másrészt vele, s családjával az elmúlt években olyan kíméletesen bántak, hogy nem szeretne alkalmatlankodni, kellemetlenséget okozni.
Én azt tanácsoltam, hogy kérvényét egyelőre ne adja be, de vállaltam, hogy reményét és aggodalmát a legilletékesebb helyre továbbítom.
Az elmúlt évek meggyőztek, hogy ami jóakaratod hatáskörébe esik, a megbékélés érdekében megteszed. Ha a tolmácsolt kérdés nem ilyen, bocsásd meg alkalmatlankodásomat.
Budapest.1961. március 1.
Őszinte tisztelettel:
Németh László (saját kezű aláírás)
* A levélre adható válasz előkészítésébe Kádár János, Biszku Béla belügyminisztert is bevonta. Biszku Kádár Jánoshoz írt jelentésében leírta az ügyre vonatkozó tényállást. A válaszlevél ennek alapján készült.
„81/C.
Kádár János Németh Lászlónak
(1961. április)
T.
Németh László1 elvtársnak,
Budapest
Tisztelt Barátom!
Elnézést, hogy csak most válaszolok március 1-jén kelt leveledre.
Felvetetted, tudnék-e valamit tenni annak érdekében, hogy Bíbó2 kegyelmet kapjon,továbbá azt, hogy Bíbó közel egy éve nem beszélhet feleségével és beteg. Érdeklődtem, s megtudtam: Bíbó István, aki a Magyar Népköztársaság törvényes rendje elleni cselekményeiért reá kiszabott büntetését tölti, múlt év áprilisában a börtönszabályzatot súlyosan sértő tetteiért kapta fegyelmi büntetését. Bíbó, többszöri orvosi vizsgálat megállapítása szerint semmiféle komolyabb betegségben nem szenved. Fegyelmi büntetése egyébként rövidesen lejár. Ennyit a körülményekről.
A kegyelemről: az Elnöki Tanács ez évben is számos hasonló cselekményt elkövetett személyt részesített egyéni kegyelemben. Bíbó azonban nem volt felterjeszthető sem, mert a magyar büntetőtörvények világos előírásai kizárják a kegyelem lehetőségét minden olyan esetben, amelyben az elítélt fegyelmi büntetés hatálya alatt áll.
Te leveledben elismerő szavakkal szóltál a múlt évi amnesztia kedvező hatásáról. A nyugati Imperialista körök ugyan arról azt harsogták, hogy kormányzatunk részéről csak >>taktika<<
és >> megtévesztés<< volt. Hazai közvéleményünk azonban nagyon jól tudja, hogy számunkra sem a büntetés, sem a kegyelem nem >>taktika<< kérdése. A Magyarországon elítéltek ügye körül kavart hecckampányokból jól láthatod, hogy e kérdéseket éppen az imperialisták igyekeznek >>lélektani hadviselés<< Taktikai fegyvereként forgatni. Ezt az ő undorító >>erkölcsük<< megengedi,politikájuk azonban ettől nem lesz sikeresebb.
Kormányzatunkat e kérdések megítélésénél szocialista államrendünk érdekeinek köteles védelme, ugyanakkor az emberiesség vezeti. Ez így volt eddig is és így lesz a jövőben is, általában is az egyes esetekben is. Ennyit tudok a Bíbó-ügy mostani megítéléséről s jövő kilátásairól mondani.
Jó egészséget kívánok.
Tisztelettel:
K. J. (saját kezű szignó)
Kádár János”
Szövegmagyarázat
1. Németh László (1901-1975) eredetileg fogorvos, író, esszéista, drámaíró. A „népi írók” egyik megjelenítője. Eredetileg bölcsészek készült, de 1920-ban a bp.-i egyetem orvoskarára iratkozott be, ahol fogorvosi diplomát szerzett. Az egyetemet 1925-ben fejezte be és „cselédkönyves” orvos lett a Budapest Szent János Kórházban. Egy ideig fogorvosi rendelőt nyitott, majd iskolaorvos is volt.
A „Nyugat” c. folyóirat egy novella pályázatán 1925-ben első díjat nyert. Démusz Ellával - egy vendéglős leányával kötött házasságából hat leányuk született, akik közül két gyermek korán meghalt. Első regénye „Emberi Színjáték” címmel 1927-ben jelent meg. 1930-ban Baumgarten-díjban részesült, de a díjat Hatvany Lajos támadása és bírálata okán visszaadta. A harmincas évek elejétől nem volt felhőtlen a kapcsolata a „Nyugat”-tal, illetve Babits Mihállyal sem. A népi mozgalom, főleg Kodolányi Jánosról írt értékelése, de Babits feleségének Török Sophie-t elmarasztaló kritikája miatt Németh László elszakadt a folyóirattól, illetve a folyóirat által képviselt szellemi irányzattól.
1932-ben „Tanú” címmel lapot indított, amiben egy maga írt és szerkesztett. Később a Magyar Rádióban átvette az irodalmi osztály vezetését.
Német László számos irodalmi mű, dráma, regény, esszé kötet szerzője. Regényei: Emberi Színjáték (1929), Gyász (1935), Iszony (1947), Égető Eszter (1948)
2. Bíbó István (1911-1979) jogász, egyetemi tanár, politikus, államminiszter. Elemi iskoláit Budapesten végezte, majd a szegedi piarista gimnáziumban tanult. 1929-től a Szegedi Ferencz József Tudományegyetemen tanult, ahol 1933-ban államtudományi, 1934-ben jogtudományi diplomát szerzett. Jogi gyakorlatot az igazságszolgáltatás különböző területein végzett. Családi életében fordulópontot jelentett 1940-ben Ravasz Boriskával, Ravasz László református püspök leányával kötött házassága. Házasságukból három gyermek született. 1944-ben minisztériumi tisztviselő volt. 1945-1947-ben Erdei Ferenc akkori belügyminiszter felkérésére a minisztérium közigazgatási osztályát vezette. A Nemzeti Parasztpárt delegáltjaként meghatározó résztvevője volt a választójogi törvény és az1945. nov. 4-i választások előkészítésének. 1946 júliusától - 1950-ig a Szegedi Tudományegyetem Jogi Karán volt egyetemi tanár és az MTA (Magyar Tudományos Akadémia) tagja. Professzori címétől hamarosan megfosztották.
1951-től az ELTE Könyvtára tudományos főmunkatársa. Itt érték az 1956-os események. 1956. okt. 30-án részt vett a Nemzeti Paraszt Párt, majd nov. 1-től új néven a Petőfi Párt ujjászervezésében. November 3-án, a harmadik Nagy Imre kormány államminisztere.1956. nov. 4-e után még a parlamentben tartózkodott, az épületet nov. 6-án hagyta el. Ez követően írt egy összefoglalót Magyarország helyzetéről, majd egy tervezetet a kiegyezéses kibontakozás lehetőségéről. Ez utóbbi tanulmányát több követségre (amerikai, indiai és más követségek) is eljuttatta.
1958 augusztusában életfogytiglani börtönre ítélték, perének másodrendű vádlottja Göncz Árpád volt. 1963-ban amnesztiával szabadult. Ezt követően a KSH (Központi Statisztikai Hivatal) könyvtárában dolgozott. Nyugdíjas éveiben fordításokkal foglalkozott. Szakmáján belül a jogelmélet, a nemzetközi jog, a közigazgatás és az államelmélet különböző kérdései foglalkoztatták.
„87/A
Illyés Gyula Kádár Jánosnak
1961. július 9.
Kedves Barátom!
Hivatalos természetű ügyben fordulok Hozzád, az alábbi hivatalos, pecséttel ellátott levelet kaptam, vidéki tartózkodásom miatt csak a mai napon:
>>A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány
Első Elnökhelyettese
Tisztelt Illyés Gyula1!
Az újabban megjelent allegóriáidat is érdeklődéssel olvasom. Ezek eszembe juttatják>figyelmességedet<, amely tavaly az Élet és Irodalomban megjelent >Sötét< című versed elküldted nekem és ezzel külön felhívtad rá a figyelmemet. Igaz annyi bátorságod nem volt, hogy ezt saját nevedben tedd meg, hanem hitvány módon Dömöcki János nem létező mérnök nevét választottad. Szerencsére az írásodat jól ismerem, s így nem volt nehéz rájönni, hogy ki rejlik az álnév mögött. Magatartásod miatt én már rég lemondtam arról, hogy a kettőnk közötti barátságról beszéljek, mégis megkérdem: nem érzed, milyen mélyre süllyedtél a szarban?
Budapest,1961. július 3.
Üdvözlett:
Kállai Gyula2 (s.k.) <<
Ilyen indulatú levélre nincs módom válaszolni. A vádat és a sértést azonban vissza kell utasítanom. Ez igen könnyű. Általad kérem, de pályámat és életemet téve rá, állapítsa meg azonnal hites írásszakértő és törvényszéki ujjlenyomat-vizsgálat, hogy otromba provokáció történt: azt a névtelen levelet nem én írtam. Soha nem írtam névtelen levelet.
Amilyen eredetű, természetű és alap nélküli az egyik vád, olyan a másik. Bizalommal kérem válaszod, a továbbiakban mitévő legyek.
Őszinte nagyrabecsüléssel köszönt
Illyés Gyula (saját kezű aláírás)
Címem péntekig, Budapest II. Józsefhegyi u.9.
Azontúl: Tihany, Veszprém m.
87/B
Kádár János Illyés Gyulának
1961. július 11.
Illyés Gyula író
Budapest
II. Józsefhegyi u.9.
Tisztelt Barátom!
Megkaptam július 9-én kelt különös tartalmú leveled. Érdemi választ nem tudok adni. Ugyanis másirányú elfoglaltságom miatt nem vállalkozhatom arra, hogy számodra postás és írnoki munkát végezzek.
Ha úgy gondolod, hogy a szóvá tett ügy további tisztázást kíván, akkor azt légy szíves és végezd el az én személyes közreműködésem nélkül.
Minden jót kívánok.
Üdvözlettel:
K. J. (saját kezű szignó)
Kádár János”
Szövegmagyarázat:
1. Illyés Gyula (eredetileg: Illés, 1902-1983) költő, író, műfordító. A tolna megyei Felsőrácegrespusztán született. Édesapja uradalmi gépész volt, édesanyja Kállay Ida. Elemi iskoláit a pusztai népiskolában kezdte.
Gimnáziumi tanulmányait is több helyen végezte. 1918-1919-ben különböző baloldali diákmozgalmak résztvevője. 1921-ben érettségizett, ez év őszétől a bp.-i egyetem magyar-francia szakos hallgatója lett. Várható letartóztatása elől Bécsbe, onnan Berlinen keresztül később Párizsban telepedett le. Egy ideig a Sorbonne hallgatója is volt. Első írásait és fordításait az „Ék” és a „Ma” című lapok közölték 1923-ban. 1926-ban hazatért. 1927-ben jelent meg első kritikai írása a „Nyugat”-ban. Ezt követően a folyóirat rendszeresen közölte verseit, cikkeit. Barátságot kötött József Attilával, Németh Lászlóval, Szabó Lőrinccel és az irodalom más reprezentásaival.
Első kötete „Nehéz föld” címmel a „Nyugat” kiadásában jelet meg. 1934-ben meghívták a Szovjetunióba, ahol részt vett egy írókongresszuson, majd hosszabb utazást is tett az országban. 1934-1938 között a „Válasz” c. irodalmi lap munkatársa, később a „Nyugat” társszerkesztője lett. Első feleségétől való válása után házasságot kötött Kozmutza Flórával, akihez József Attilát korábban gyengéd szálak fűzték. Babits halála után a „Nyugat” örökébe lépő „Magyar Csillag” szerkesztője lett a német megszállásig. A megszállást (1944.márc.19.) követően Németh Lászlóval együtt a Dunántúlon, majd Budapesten bujkált. A második világháború vége felé az Ideiglenes Nemzetgyűlés (1944.dec.21.) tagjai közé választotta. Kizárásáig 1945-1949 között az Akadémia tagja is volt. 1946-1949 közötti időszakban a „Válasz” szerkesztője. Illyés Gyulát az 1956-os forradalom utolsó napjaiban a Nemzeti Paraszt Párt utódjaként újjászerveződő „Petőfi Párt” vezetői közé választotta. Illyés Gyula munkásságát számos kitüntetéssel, irodalmi díjjal ismerték el. Illyés Gyula háromszor kapott Kossuth-Díjat.
Munkáságában figyelemreméltóak voltak: verses kötetei, drámái, esszéi és drámái.
2. Kállai Gyula (1910-1996) kommunista politikus, országgyűlési képviselő, miniszter, 1965-1967 között miniszterelnök. 1931-től volt tagja a Kommunisták Magyarországi Pártának. Jelentős szerepet játszott a „Márciusi Front” megszervezésében. A „Népszava” munkatársaként közreműködött és ismertté vált a lap 1941-es karácsonyi számának összeállítása során. 1942-ben részt vett a „Magyar Történelmi Emlékbizottság” létrehozásában. 1945 elejétől az MKP (Magyar Kommunista Párt), majd 1948 az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) Központi Vezetőségének a tagja. 1951. ápr. 20-án koholt vádak alapján letartóztatták és tizenöt évi fegyházra ítélték, 1954 júliusában szabadult. Kállai Gyula számos állami tisztséget is betöltött, 1956. nov. 4-e után a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tagjaként miniszterhelyettes, államminiszter, miniszterelnök-helyettes.
1965-1967 között miniszterelnök is volt. 1956. nov. 4-e után hosszú ideig (1967-1989) a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke volt.
„179/A
Déry Tibor Kádár Jánosnak
1972. május 26
Kedves Barátom!
szívélyesen, szeretettel üdvözöllek, bírd még sokáig egészséggel, jó erőben!
Bp. 1972.V.26
Déry Tibor
179/B
Kádár János Déry Tibornak
1972. június 14
Déry Tibor1 elvtársnak,
Budapest II.
Lotz K.u.20
Tisztelt Barátom!
Tudatni szeretném, hogy eljutott hozzám május 26-án kelt szíves leveled. A születésnapom* alkalmából kifejezett jókívánságokat őszintén köszönöm.
A magam részéről én is minden jót, mindenekelőtt jó egészséget, további alkotó sikereket kívánok Neked.
Budapest, 1972. június 14.
Szívélyes üdvözlettel:
K. J. (saját kezű szignó)
Kádár János
Ui: Kedves Feleséged szívélyesen üdvözlöm. K. J.”
* Kádár János 1972. május 26-án töltötte be 60.-ik életévét.
1. Déry Tibor (1894-1977) Kossuth és Baumgarten-díjas író. Életével ezen a honlapon „Déri Tibor a sajtó szabadságáról 1956” c. szerkesztés részletesen foglalkozik. Déry Tibort - az 1956. júniusban a „Petőfi Körben” - megtartott ún. „sajtóvita” után még a pártból is kizárták. Déry Tibort az itteni és az 1956. októberi események formálásában játszott szerepe miatt a „nagy” íróperben kilenc évi szabadságvesztésre ítélték.
A perben megbánást tanúsított, saját - az eseményekben játszott - szerepét elítélte. 1961-ben büntetését felfüggesztették, majd teljes amnesztiában részesült.
„287/A
Görgey Gábor és Huszti Péter Kádár Jánosnak
1983. május 10
Budapest, 1983.5.10.
Mélyen tisztelt Kádár Elvtárs!
Aczél Györgytől hallottam - engedelmet az indiszkrécióért -, hogy az Ön és különösen kedves felesége számomra hízelgően emlékezett meg >> Komámasszony, hol a stukker?<< című színdarabomról. Ez bátorít fel arra, hogy levelet írjak és szeretettel meghívjam Önöket a darab újabb bemutatójára, a Játékszínben, május 27-én 20 h-kor.
Szövegem parádés szereposztásban kerül színre - Mensáros László, Szabó Gyula, Gáti Oszkár, Márton András, Verebes István, a rendező pedig Huszti Péter -, így hát remélem, hogy az előadás is jó lesz.
Mindannyiunknak nagy öröm volna, ha megtisztelnék bemutatónkat.
Szívélyes üdvözlettel:
Huszti Péter1 Görgey Gábor2
1. Huszti Péter, színész, rendező, 1966-tól a Madách Színház tagja, 1974-től a Színház és Filmművészeti Főiskola tanára, 1988-tól egyetemi tanár, a színész főtanszék vezetője.
2. Görgey Gábor (1929 - ) Kossuth-Díjas író,költő, rendező, miniszter. A Görgey család leszármazottjaként született 1929-ben. 1948-ban felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem német-angol szakára, de 1949-ben tanulmányait félbe kellett szakítania. Görgey 1950-ben került a színházi élet közelébe, amikor a Nemzeti Színháznál dolgozott. 1951-ben származása miatt kitelepítették, csak 1954-ben térhetett vissza Budapestre.
Egy évig a róm.kat. Hittudományi Akadémia hallgatója lett, majd egy évig hivatalsegédként dolgozott. 1956-ban egy színjátszó csoport rendezője. 1959-től 1994-ig a „Magyar nemzet” c. napilapnál dolgozott.
Eközben 1964-1972 között a Pannonia Filmstúdió dramaturgja is, majd 1982-1988 közötti időszakban a Szegedi Nemzeti Színház irodalmi vezetője. Többször rendezett a bp.-i Madách Színházban is. Görgey Gábor a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. 1992-1998 között a Magyar Írószövetség elnökségi tagjaként is tevékenykedett. A Magyar Televízió művészeti vezetőjeként is dolgozott (1992-1998) 1994-től a magyar Pen Club alelnöke, majd 2001-től elnöke, még 2000-től a Bíbó István Közéleti Társaság alelnöke.
2002-ben rövid ideig a Medgyessy-kormány kulturális minisztere.
Első verses kötete: „Füst és fény” címmel jelent meg. Következő kötete 1963-ban látott napvilágot „Délkör” címmel. Első drámája: a „Komámasszony, hol a stukker?”címmel nagy sikerrel szerepelt a magyar színházak műsoraiban.
287/B
Kádár János Görgey Gábornak
1983. június 3.
Görgey Gábor írónak
Budapest
Szalonka u.16
1025
Tisztelt Görgey elvtárs!
Tudatom, hogy május 10-én kelt levele, amelyben meghív a >>Komámasszony, hol a stukker?<< színdarabjának újabb, a Játékszínben előadott (május 27-i) bemutatójára, időben beérkezett címemre. Figyelmességét köszönöm, s elnézést, hogy csak most reagálok. Ennek oka időközben volt rövid szabadságom, távollétem, s azt követően más irányú elfoglaltságom.
A darabot én nem láttam, csak a feleségem, aki valóban dicsérte, mondván jól szórakozott és most azt mondta, megnézné még egyszer, az új előadást is. Ha sikerül valamelyik estére időhöz jutni - ami nálunk nem könnyű - jelentkezni fogok.
Addig is, és ettől függetlenül, minden jót, sikereket kívánok Önnek, Huszti Péternek, a társulat tagjainak.
Budapest,1983. június 3.
Szívélyes üdvözlettel:
K. J. (saját szignó)
Kádár János”
Felhasznált irodalom:
Kedves jó Kádár elvtárs!
Válogatás Kádár János levelezéséből 1954-1989
Osiris Budapest 2002
Szerkesztette:
Dr. Temesvári Tibor
2010.szeptember