Hetvehely
2000. Nevezetes dátum a világon mindenütt. De nem nekünk! A táborozást nem változtatjuk meg egy ilyen "apróság" miatt!:-) Természetesen nagy dilemmában voltunk, hová is mehetnénk nyáron. Ekkor egy újdonsült ŐV-nk adta az ötletet: menjünk el Hetvehelyre, neki ott volt most az ővk. (Biztos nem bírta már a hely szelleme nélkül.) Öten felkerekedtek hát, és megnézték a helyet. Amikor visszatértek, nem győzték dícsérni:elbűvölő! csodaszép! van forrás és szakadék is közvetlen mellette! stb.
Ezen érveknek nem lehetett ellentmondani. Mindenki felkészült az útra. (Ki többé, ki soha többé.:-( A nagyobbak úgy döntöttek, hogy felkerekeznek, hisz nincs olyan messze... Nos, az időjárás és János bá közbeszólt: az indulás reggelén csöpörgött az eső, így ki lett adva a parancs: "Senki nem megy sehová, majd holnap a busszal!" Egy kicsit érdekes volt +10 ember a buszon, belegondolva, hogy be kellett férnie a sátoroknak, a főzőeszközöknek, a csomagoknak, a kicsiknek, - és ezek után a nagyoknak is a biciklikkel egyetemben. ("Mi mindenképpen akarunk biciklizni, legfeljebb majd hazafelé!")
Másnap: az indulás. Megérkezett a busz, és valami csoda folytán minden és mindenki befért!!! Azért a kavarás nem maradt el, nem madarasiak volnánk, ha nem lenne csavar. Elindult a busz. Balázska János bával ment Bajáig kocsival, ahol majd beszáll Mári néni, a főszakácsunk. Összeszorulva elmennek Bátaszék határáig (20 km), ahol a váró buszra átszáll Balázska, hogy mindenki kényelmesen utazzon. Ne felejtsd el, mi történt ezen a cselekményszálon! A másik oldal: a buszon mindenki boldogan utazgat (leszámítva a kezdeti "én akarok az Ági mellé ülni!" stílusú surlódásokat), majd Bátaszéken túl a busz megáll. Kiteszi a sofőr az elakadásjelzőt (ugyanis megállni tilos) és a látszat kedvéért elkezdi szerelgetni a buszt. Egy óra múltán kiderül, hogy János báék valamilyen oknál fogva nem akarnak ideérni, valamint, hogy a buszt nem csak látszatra kell szerelni. És ekkor még csak sík terepen voltunk! Jóval később kiderül, János bá közvetlenül a Bátaszék-táblánál állt meg, mi kb 1 km-rel előbb. Jól elvoltunk...:-) Mohács után már félóránként meg kell állni, mert szegény buszból eltűnik mindig a szervóolaj... (Pécsen kétszer kellett szünetet tartani.)
Végre! Már látszik a dombok között Hetvehely! Ekkor azonban hatalmas durranás, és égett gumiszag... Sofőrünk már nem is zavartatja magát: "Á, ez csak az ékszíj volt, ezt a kis utat már kibírja!" És lőn: tényleg kibírta!!! Hatalmas üdvrivalgással szálltunk ki úticélunknál. A táj csodaszép:hatalmas hegyek vesznek körül, órási nyugalom (gsm térerő 3 km-es körzetben egyenlő a nullával) a bejárat a patak felett húzódik, és egy nagy rétben folytatódik egy ősöreg, óriási szilfával(amiben, mint később kiderült, darazsak is laknak). A tisztás szélén egy apró kis vadászház van, ide pakoljuk az élelmiszereket. Azonnal elkezdődik az építkezés. A buszból fél óra alatt kint van minden. Közben megérkezik Vircsi és Laci, ők kerékpárral jöttek Pécsről. Rögtön beszállnak az építésbe és az irányításba is :-)
Nos... maga a tábor: gyorsan eltelt, és megint tanítani akart minket valamire:egymás elfogadására, és az összetartásra.
Elmentünk túrázni minden irányba: átgyalogoltunk Abaligetre (odafelé még nem volt gond, a visszatérés már egymás nyakában történt. Természetesen átvágtunk árkon-bokron, de közvetlen a falu előtt egy rész kifogott rajtunk. Erős lejtő, és vastag őserdő. Persze megkerülni senkinek sem volt kedve. Így kerestünk egy vadcsapást, és nekivágtunk. Közösségi játék: csalántaposás; az elsők nyertek, nekik még sokkal többet kellett taposniuk, nagyobb volt a sikerélményük. (Na és persze a csaláncsípéseik száma is:-)) Körbejártuk a csónakázótavat, megnéztük a cseppkőbarlangot, és persze pihentünk is. Visszafelé sajnos elkezdett csöpörögni az eső, de ez kedvünket nem szegte. Egy merészebb - és idősebb - banda, János bá vezetésével nem a szokásos uton indult meg visszafelé, hanem a patak folyását követve. Néha hallották a többiek távolról halálsikolyaikat - ez persze nem igaz, csak úgy poénból kiabáltak. :-)
Sajnos a hőmérséklet szélsőséges volt: minden éjszaka lement a hőmérséklet 0-5 fok közé (június végén!), így nem igazán élvezhettük az éjszakákat. A nappali időjárást rendszeresnek lehetett nevezni: minden másnap esett. Így sajnos elég sokszor volt sátorfoglalkozás. Bezzeg amikor sütött a nap! Mentünk a patak medre mellett felfelé. Néhol 5 méter mély medret vágott magának, néhol pedig vizesést produkálva egy kis apró tavacskát képezett. Persze itt meg kellett indulnunk fölfelé, ezt látni kell. Egyesek szerint emlékeztett a Raám-szakadékra. Pár ember persze nem úszta meg, hogy meg ne fürödjön. Sajnos a merészség ára az lett, hogy visszazavarták őket a táborba...
Egy idő után elkezdett hiányozni a tombolás a medencében... Azaz:menjünk már strandra!!! Kiválasztottuk a "közeli" Szentlőrincet. A kisebbek elmentek vonattal, nagyobbak pedig biciklivel. Odafelé nem volt túl kellemes, (emelkedő, szembeszél) de gondoltunk a visszaútra, és így máris könnyebb volt. Nos, a strand belőlünk csinálta meg az aznapi forgalmát. Meglátszódott, hogy hétköznap és egy kicsit szeles idő van, de ez minket nem zavart, és tomboltunk.
Hazafelé a kicsik busszal utaztak szokás szerint, és boldogan fogadták őket a szülők otthon. Bezzeg a nagyok! Ők kitalálták, hogy beugranak Dávodra, és egy nagy fürdéssel búcsúznak a tábortól. Feljutnak Pécsre. Orfű felől jönnek, szinte senki sem bírja az emelkedőt a biciklin, így be van építve egy gyalogtúra is.:-) Bezzeg le Pécsre! 15 perc csak lejtő! Szegény autósok nagyon örülhettek a szerpentinen ennyi bicajosnak! ;-) Sambert Józsi megállt, hogy üdvözölje Pécsett élő, rég nem látott rokonait. Addig mindenki pihent, evett, stb. Indulnánk tovább, de... Bala bicajának első kereke tök lapos. Mindenki állj, szerelés. Kiderül, hogy nem szokványos defekt, hanem széthasadt:-). Valahogy befoltozzuk. Felpumpa, majd 5 perc múlva megint lapos. Most máshol hasadt szét. Jó anyag! (csak nem úgy:-)) Mégegy foltozás, majd imádság. Beérünk a belvárosba, majd a bicikli megint a vázon gurul. Mindenki stop. Néznénk fel az égre valami "hálaimát" rebegve, azonban félúton megakad a szemünk egy táblán: kerékpárbolt. Meg vagyunk mentve! Innentől már jól haladunk. Pécstől Kozármislenyig egy óra alatt már fel is érünk!(kb 5 km) Ekkor nagy pihenések(profi bicajosok vagyunk, igen!:-)) Később hatalmas sebességgel leérünk Mohácsra. Tényleg!:-)
Dávod. Hatalmas fürdés, alvás, reggel mégegy fürdés, délután gyerünk haza. Senki nem mondhatja, hogy unalmasan tudunk utazni!:-)