Hegylakó: történetek
Kezdőlap Fórum Keresés Kapcsolat Linkek GYIK 2017. 22 September 13:51:10
Inkább későn, mint soha
Methos mosolyogva pillantott fel az ismerős neonfeliratra, és a kabátja zsebébe süllyesztette a kezét. Érezte a fegyvere súlyát az oldalánál; megnyugtató érzés volt, ahogy a kard minden egyes lépésnél kissé hozzáütődött a hátához.
Az elmúlt napok eseményei jártak a fejében... Amikor MacLeoddal pár nappal ezelőtt Párizsban váratlanul összefutottak Amandával, ő úgy döntött, hogy magukra hagyja egy kicsit a "fiatalokat", és az egyik délutáni géppel - két nappal korábban a tervezettnél - visszarepült Seacouverbe... Most pedig itt állt Joe bárja előtt...
- Meglepetés! - szólalt meg hangosan, ahogy belépett az ajtón.
Korán volt még, a bár zárva volt, de a tulajdonos, szokásához híven ott üldögélt a bárpult mögött.
A Figyelő éppen olvasott valamit.
Annyira belemerült, hogy meg sem hallotta Methos hangját, csak akkor rezzent össze, amikor az letelepedett a bárpult mellett. Felkapta a fejét, és ahogy felismerte vendégét, olyan gyorsan süllyesztette be a papírlapokat az előtte heverő dossziéba, mintha csak attól tartana, hogy azok esetleg megégetik az ujjait...
- Érdekes olvasmány? - kíváncsiskodott a legöregebb halhatatlan, ahogy előrehajolva megpróbált belelesni a lapokba, ám a Figyelő résen volt, és a legutolsó oldalt is gondosan betolta a mappába.
- Hogy? - rezzent össze zavartan Dawson. - Á... - legyintett, amikor megértette, mire célzott a másik. - Csak néhány... néhány unalmas jelentés - vágta rá gyorsan, és töltött a halhatatlannak egy italt.
Methosnak volt egy olyan érzése, hogy az idős férfi titkol előle valamit. Valami komoly dolgot. És a megérzései azt súgták, hogy azzal a bizonyos iratköteggel van kapcsolatban... Mielőtt Joe megakadályozhatta volna, Methos kikapta a kezei közül a dossziét. Érezte, hogy több tucat, talán félszáz papírlap is hever benne.
- Tulajdonképpen mi ez? - pillantott a felirat nélküli, sima mappára.
Joe keserűen elhúzta a száját. Tudta, hogy egyszer eljön ez a nap, de remélte, hogy egy ideig még sikerül elodáznia a dolgot...
- Egy magyar nyelvű levelezőlista archívumában találtam az Interneten. - felelte végül.
- És mióta tudsz magyarul, Joe? - érdeklődött Methos ironikus hangon.
- Nem tudok. - rázta meg a fejét a Figyelő. - Egy ismerősöm, Rita Ballantyne, volt olyan kedves és lefordította nekem.
Az öreg halhatatlan csak fél füllel hallotta Dawson szavait, mert már a dosszié tartalmát lapozgatta.
- "Az utolsó titán", "A bűbájos", "Az amulett", "Nem éppen kezdő", "Memento Mori", "A kaméleon"... - mormolta. Összevont szemöldökkel, gyanakvó tekintettel nézett fel a barátjára. - Voltaképp mik ezek? - kérdezte, miközben kortyolt egyet az italából.
Joe tudta, hogy forró talajra tévedt, de volt egy olyan érzése, hogy Methos előbb-utóbb mindenképpen megtudná... ezért rövid tűnődés után, egy sóhajtással, beadta a derekát.
- Kitalált történetek. - mondta. - Rólatok, halhatatlanokról.
Methos majdnem félrenyelte a sörét, ahogy meghallotta Dawson utolsó szavait. Köhögve, fuldokolva próbált meg levegőhöz jutni.
- Történetek? - krákogta. Hitetlenkedéssel vegyes döbbenettel pillantott a Figyelőre, aki nyugodtan üldögélt előtte. Methos arca, mely az előbb kivörösödött most hirtelen egészen elsápadt. - Halhatatlanokról? - kérdezte halk, rekedt hangon.
Joe mintha egy árnyalatnyi pánikot vélt volna felfedezni a legöregebb élő halhatatlan hangjában. Végül néhány másodpercnyi tétovázás után úgy döntött, hogyha egyszer már belevágott, elmond mindent. Legalább megkönnyebbülhet, hogy túlesett rajta:
- Valójában... - kezdett bele, miután összeszedte a bátorságát. -... többnyire, csak egyetlenegy halhatatlanról szólnak... - egy pillanatra elhallgatott, majd rövid habozás után kimondta: - Rólad.
- Rólam?! - kiáltott fel döbbenten Methos. - Történetek vannak rólam az Interneten?! Mióta? És te tudtál erről?
Joe kényszeredetten biccentett.
- És azt hitted, hogy nem fogok rájönni, mi?! - pattant fel a székéről dühösen az öreg halhatatlan, és egy széles mozdulattal lesodorta a korsóját a földre, ahol az apró darabokra tört.
Joe rádöbbent, hogy nagyon sürgősen ki kell találnia egy elfogadható magyarázatot, hogyha azt akarja, hogy a feje azután is a nyakán maradjon, hogy Methos magához tért az első megrázkódtatásból... Kimondta hát a legelső dogot, ami az eszébe jutott:
- Úgy tűnik, hogy sokkal népszerűbb vagy, mint MacLeod...
Joe lélekben már felkészült a kifakadásra, ám egy halk, ámulattal teli hang ezt mondta:
- Népszerűbb, mint MacLeod?
Dawson megkönnyebbülten elmosolyodott, és bólintott egyet.
Methos lassan visszatelepedett a helyére, és döbbent tekintettel fürkészte a Figyelő arcát.
- Úgy érted... úgy érted, hogy rajongóim vannak? - kérdezte csodálkozva.
Joe ekkor már nyíltan vigyorgott. Most már szinte egészen biztos volt benne, hogy kezelni tudja a helyzetet, és minden rendben lesz. Hiába, a hírnév, és a közkedveltség még egy ötezer éves halhatatlannak is a fejébe szállhatnak...
- És mondd csak, MacLeod tudja ezt?

Vége
Hozzászólások
Syta - 2008. 11 March 21:45:07
hilarious Nagyon jót nevettem rajta. Haláli az ötlet, és a karakterek is nagyon el vannak találva.
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
A történetek nem publikálhatók máshol a szerzők/fordítók előzetes engedélye nélkül!
A Hegylakó és a sorozat karakterei a Rysher tulajdonában vannak, mi csak kölcsönvettük őket.
Ezek a történetek nem pénzszerzési célból készültek, csupán a kedves Olvasó szórakoztatására.

Powered by PHPFusion YOSK by PHP-Fusionmods.be v6.01.18 © 2005-201770369 látogató