Hegylakó: történetek
Kezdőlap Fórum Keresés Kapcsolat Linkek GYIK 2017. 23 November 21:14:00
Egy halhatatlan születik II.
Éjjel volt. Tél volt. Hideg volt. A kis lengyel faluban vonítottak a kutyák. Ami már csak azért is különös, mert éppen újhold volt. Egyik házban azonban még égett a mécses. Időszámításunk szerinti 14. század körül járunk, amikor a magyarok ura Róbert volt. Egy asszony halkan felnyögött a mécseses házban. Szülni készült. A faluban, valahol Krakkó mellett, Dél-Lengyelországban felsírt néhány csecsemő. Senki se tudta, miért. Mindenki tudta, hogy Wazowski asszonya vajúdik, és a bába hozzáértését tekintve, meg a férj távollétét, nem volt kétséges, hogy a nő nem éri meg a reggelt. A szél felerősödött, egy szegények lakta viskónak el is vitte a fedelét. Azok fázósan összebújtak a hóesésben, és a keresztény Istenhez fohászkodtak. És a fohászuk meghallgatásra talált. Vagy a vak véletlen közbejött, mindenesetre fordult az orkán, és nem rájuk vitte a havat. Azon azt éjszakán egy orosz sámán, bizonyos Vlagyimir Antonovics is ott aludt az egyik házban. A szél üvöltésére azonban felriadt. Valami furcsát érzett, így gondolkodott: "A szellemek megsúgták nekem, közel se ismerem az emberiséget. Ma éjjel valahogy nagy kavarodás van a transzcendens világban. Talán eljön a Lény, akit megjósoltak nekem?"

Nem jött a Lény. Szegény Vlagyimir Antonovicsnak még közel kétszer ötszáz kilométert kellett megtennie, és a szellemek segítségével várnia a Lényre. A megígért Lény még váratott magára, pedig az orosz sámánnak ötven éve jövendölték ezt a szellemek.

A falu csecsemői most álomba merültek, a megkönnyebbült anyák szintén, a kutyák meg befogták a szájukat, és visszahúzódtak huzatos házaikba. Wazowski asszony ismételten felnyögött, terebélyes hasa miatt még egy pohár víz töltése is nehézséget okozott. Ezért a bába hozott neki. Egy pohárral, jobban mondva egy ivókupával. Wazowski asszonyra rátört a láz. Lázálmaiban valamilyen mesét hallott, egy hasonló etióp esetről, valahol a régmúltban. Lázas motyogásában összevissza szavakat használt, amiket a bába a láznak tulajdonított. Voltak az összefüggéstelen beszédben halhatatlan emberek, akikbe villámok csapkodnak, és valami amerakába mennek, hogy levágják a fejüket. A szellemúr, aki megszállta az asszonyt, és mesélt neki a régmúltról és a jövőről, a sámán szemével látható volt, de a sámán éppen nem volt ott. A szellem látta, hogy a nő meg fog halni, a férje meg már meg is halt, egy magyar fokos ütötte le a lováról, és ő tudta, hogy a gyermeket elviszi a bába. Jóságos szellem lévén mesélt a gyermekágyon vajúdó asszonynak egy történetet:

"- Megállj! - kiáltotta a fekete vezér. - Ellenség jön, egyiptomiak, ha jól látom. - A mögötte levő etiópok izgatottan markolták lándzsáikat, és lovaik kantárát, akik persze nem értették, mi ez. Az egyiptomiak észrevették az etiópokat. A két sereg csatára készülődött. Az egyiptomiaknak nem voltak lovaik, az etiópok meg nem értettek a gyalogos harchoz. Sok-sok évvel később az egyik etióp törzs szövetségre lépett az egyiptomiakkal. A két sereg megindult, a lovak patái, és az emberek talpai alatt rengett a föld, a Chamszin névre hallgató szél, amit az egyiptomiak oly jól ismertek, veszettül fújt.

Az etiópok szoros alakzatban rontottak előre, lándzsájuk nyakat nyársalt, elvásott a krokodilpáncélon, illetve az alacsonyabb lovasoknál mellkast ért. Az egyiptomiak hamar átlátták ezt, és az utolsó métereken már szétnyíltak az etiópok előtt, nem hagyták az embereket a lovak patái alatt. A második rohamra már készültek, előreszegezték dárdáikat, már akinek volt, így megállították a lovasrohamot. A közel százfős etióp seregből nyolcan leestek a lóról, páran nyakukat törték, némelyik lábát törte, de feltámaszkodtak, és előhúzták vöröslő kardjaikat. Az egyiptomiak ebben jobbak, ez tökéletesen látszott, amikor megszokott mozdulatokkal elővonták fegyverüket, és összeszokottan rárontottak az etiópokra.

Kardok csendültek, halálhörgések hallatszottak, és a leesett etióp csapat fele halott volt. A szerencsésebbek meg is sebesítették támadóikat, miközben kétségbeesetten haladtak III. Arkoun fia felé. Az igazat megvallva, Kastagir anyja férjét elvesztve a királyhoz ment, ő pedig sajátjaként nevelte a halhatatlant.

- Csak egy maradhat! - mondta az egyik egyiptomi, aki valamelyest törte az etiópot. Nyilván arra gondolt, párharcukban vagy a csatában csak egy győztes fél van. Leszúrta a szemben álló etiópot, aki azonnal a földre rogyott. Egyik fekete kétségbeesett lengetései nem várt eredményt hoztak: mellben kettévágott egy egyiptomi katonát.

Kicsit bizakodóbbak voltak az egyiptomiak, de már jött is a lovas had. Egyszerűen kikerülték a dárdákat, és hátulról mentek az északi seregnek, majdnem olyan pusztítást okozva, mint azt első rohammal. És legalább akkora kavarodást is. Hirtelen kiállt egy egyiptomi, az életben maradtak közül:
- Mérkőzzünk meg, vezér, mint férfi a férfival! - A kezében lengetett kard mindennél ékesebben beszélt.
Az etióp vezér leszállt. Magabiztos volt, hisz magát "a világ legjobb harcosa"-ként ismerte. Ő is a közös babiloni nyelvre váltott, és megszólalt:
- Elfogadom a kihívást. Be is mutatkozom: Sunda Kastagir vagyok. Benned kit tisztelhetek?
- Amenhotep Szethi a nevem, és megöllek! - vicsorogta.
Kastagir nevetett:
- Nem olyan könnyű az ám! Na, elő a vasat, küzdjünk, és ha vesztesz, minden harcosodra halál vár.
- És ha nyerek?
- Nem fogsz. - a magabiztos válasz elbizonytalanította Szethit.
Felemelte a kardját, és üvöltve rárontott Kastagirra, aki hidegen vízszintesen maga elé emelt karddal hárította a vágást. Szethi alulról támadott, ám ez a vágás is elcsúszott a kardon. Szethi egyre dühösebben támadott szúrásra emelt karddal, amit Kastagir ellenvágása állított meg. Az egyiptomi már nagyon dühös volt, míg az etióp csak mosolygott. Az északi harcos átdobta a kardját bal kezébe, a jobbal meg előhúzott egy tőrt, és rohant. Két csendülés hallatszott, ahogy Kastagir egyszerre blokkolta mindkét fegyvert. Szethi lihegése árulkodott fáradságáról, így Kastagir megkockáztatott egy precíz vágást a mellkasra, amit sikerült még az egyiptominak hárítania. Következő vágása Kastagirnak lefejezte ellenfelét. Amenhotep Szethi halott volt, Kastagir pedig meg sem sebesült.

Odafordult a dermedt egyiptomiakhoz:
- Amenhotep Szethi már a múlté. Rátok is ez vár.
- Hagyjál békén minket, büdös néger! - hangzott az egyiptomi nyelvű mondat. A megmaradt kevés egyiptomi letérdelt, ki Ozirisznak ajánlotta lelkét, ki Széthnek, attól függően, kit tekintett főbb istennek.
Kastagir körbejárt közöttük, sugárzott felé a félelem, de ezt elnyomta a belőle sugárzó győzedelmes fölény. Az etiópok hátráltak. Kastagir elővett egy íjat és egy tegeznyi nyilat. Aztán lelőtte az egyiptomiakat. Egyiküket tarkón lőtte, de az csak röhögött. Ismét babiloniul beszélgettek:
- Téged nem lehet megölni? Mi vagy te? - kérdezte ámultan az etióp kapitány.
- Nem tudom, még sosem öltek meg, de Oziriszh papjai szerint van ilyen.
- Igazán kár. Nem állsz be hozzánk, katona?
- Nem, északra megyek, van ott egy régi barátom, Iman.
- Menj istened hírével. Prester, hazaérve ünnepi vadászatot rendezünk!
- Értettem, uram! Az egyiptomival mi legyen?
- Gyalogoljon. Nem kap lovat. - Kastagir hosszan nézett a távolodó északi után, és közbe azt kívánta, bárcsak ő is halhatatlan lenne!"

Wazowski asszony sikoltozott, a bába gyorsan munkához látott, és Vlagyimir Antonovics ismét felriadt. A szülő Wazowskiné egyre jobban sikoltozott, a bába már látta a gyerek fejét. Végül, a bába unszolására mélyeket lélegzett. Ő kiszedte a kicsit, akire anyja vetett egy pillantást. Többet már nem is vetett életében. A vérveszteség, a kontár bába, és a vajúdás halálos volt. Csillaga lehullt. Örök álmát látta a bába, és hazavitte a kicsit. Otthon betakarta, készített neki helyet, és lefeküdt.

A bába házába tolvajok törtek be aznap éjjel. Elvitték a kicsit. A tolvajvezér dörmögött:
- Hmmmm. Az Osta jó név lesz ennek a kis tolvajnak.
- De mi legyen a vezetékneve? - kérdezte az egyik haramia.
- Mit is mondott a magyar pap? Vezeklek? Ugyan nem ismerem ezt a szót, de legyen. Magyarnak kereszteljük. Legyen ő Osta Vezeklek.
- Túl sok e van benn...
- Igazad van, barátom. Tegyük szlávosabbá. Van ötleted?
- Ve-zek-lek. Hmm... Ve-ze-lek. Ez nem jó. Legyen Ve-zi-lek!
- Nem elég szlávos. - rázta elégedetlenül fejét a rablóvezér. Tegyünk bele A betűt is. - magasra emelte a kisbabát. - Tetszik a neved, Osta Vazilek?
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
A történetek nem publikálhatók máshol a szerzők/fordítók előzetes engedélye nélkül!
A Hegylakó és a sorozat karakterei a Rysher tulajdonában vannak, mi csak kölcsönvettük őket.
Ezek a történetek nem pénzszerzési célból készültek, csupán a kedves Olvasó szórakoztatására.

Powered by PHPFusion YOSK by PHP-Fusionmods.be v6.01.18 © 2005-201771230 látogató