Hegylakó: történetek
Kezdőlap Fórum Keresés Kapcsolat Linkek GYIK 2017. 26 September 04:11:25
Az egység
Háború. Kard húsban. Fejetlen halhatatlanok. Örök élet. MacLeod. - mindhárom halhatatlan ugyanazt gondolta. Ugyanarra gondolt a három ember, bár különböző időben és különböző helyen. A halhatatlanság nem csak emberi adomány: varjú mesélte nekem, aki mindhármukat látta: Kaint, Kurgant és Kronost.

Az egész valahol Észak-Kínában kezdődött. Kain a 13. században született, ő maga azt vallotta, Khanbaluk városában. Ebből csak annyi volt igaz, hogy Khanbaluk még és már állt. Dzsingisz kán uralkodása idején járunk, a harc- és véréhes halhatatlanok egyik kedvenc korszakában. Kain nem tudta, de a három halhatatlan, Kain és csapata, ugyanazt tették az Arany Horda és a későbbi kínai birodalom területén, mint amit Kronos és csapata valamivel korábban. Gyilkosság, halál, pusztulás járt a nyomukban. Útjukat lefejezett holttestek szegélyezték, azzal nem törődtek, hogy voltak ott halandók is. Végigdúlták a vidéket. Dzsingisz kán ismerte őket, és jóváhagyta tevékenységüket, amíg nem ő a célpont. Kain híres volt arról, ha valami nem tetszik neki, ott halál lesz. A tatárok legendaként ismerték a három halhatatlant, és ismerték a Lovasok legendáját is, minden útjukba eső szellemnek hálát adva a két legenda távolmaradásáért. Valahogy egyikük se szerette volna tudni az igazat... Sámánjaik dobolva, táncolva próbálták elkergetni a vezérlő démonaikat - miközben Kainék jót nevettek egy szikla mögött rajtuk. Ők tudták, micsodák, és már nagyon várták a Találkozást. Volt rá példa, hogy berontottak egy faluba, és szó nélkül kardélre hánytak mindenkit, a falut meg felgyújtották. De arra is volt példa, hogy ételt akartak venni, jó pénzért. Kalandjaik közben mindent elolvastak, amit találtak - hátha van benn valami a Lovasok hollétéről, vagy a mási fontos célról, Nakano mágus barlangjáról.

Kain, és két társa, Temhud és Iokabo, nem viselkedtek testvériesen. Laza kapcsolatukat az tartotta össze, hogy ha megölnék egy társukat, a másik a fejüket venné, még a Serkentés hatása alatt. Kaint elfogadták vezérnek, mint legidősebbet. Iokabo az egyik városban talált egy könyvet, amiben volt némi érdekes. Riasztotta társait, majd együtt olvasták el az érthető, mongol nyelvű iratot, ami egy távoli vidékről szólt, és arról, a varázserejű halhatatlan egyesíteni tud két másikat, egy szent fókusz segítségével.

Temhud töprengett: - Hol találunk varázserejű halhatatlant?
Iokabo válasza egy pofonnal kezdődött, és nem épp kedvesen folytatódott: - Te hülye, Nakanóról van szó! De hogy vesszük rá az együttműködésre? Kain?
Kain most Iokabót vágta pofon. - Két idióta! Temhud nem jön rá Nakanóra, Iokabo meg a megoldásra. Nem Nakanoé a mágia, hanem Nakano Őserejéé. Lefejezzük, és miénk az erő!

Ettől kezdve a Fekete Csapat (így hívták magukat, mindhármuk fekete ruhája és fekete hajszíne alapján...) Nakanót kereste. És közben sokat tanultak: megismerték az angol nyelvet, megismerték a Hegylakó legendáját (és MacLeod felkerült a feketelistára), több halhatatlannal végeztek, és minden útjukba eső vénségnek feltették annak élete utolsó kérdését: "Mit tudsz Nakanóról?"

Sok öreg nem is hallott róla. Mások csak legendának tartották. Azonban a kitartó kutatás meghozta gyümölcsét: rábukkantak a régen letűnt hun táltosok hagyatékára, és az időközben hozzájuk csapódott Kurgannal értelmezték őket. Ő még ismerte a hun nyelvet, Kainék már nem...

Éppen valahol az Urál környékén kalandoztak, amikor egy szekérkaraván tűnt fel. Jó zsákmánynak látszott, hát megtámadták. A tüzektől több tucatnyi zsoldos ugrott fel a karaván megvédésére. Szegényeknek esélyül nem volt a Fekete Csapat ellen, de ezt mindjárt megmutatták nekik. Iokabo leugrott lováról, és két szablyájával ritkította az ellenfeleket, míg Temhud lova nyergéből döfött lándzsát a zsoldoslk felé. Kain meg csak nézte. Ő nem küzdött, gondolatait egy jól ismert érzés foglalta el: egy negyedik halhatatlan van a zsoldosok között. Valószínűleg Temhud közelében, Iokabo precízen lefejezett mindenkit. Mikor Temhud egyik áldozata megmozdult, és szemmel láthatóan nem hitte el, hogy él, Kain beleavatkozott, és a súlyos mongol acél átvágta a zsoldos nyakát.

Kain várt. Kék villámok csapkodták, a holttest felemelkedett, nyakának csonkja ontotta az őserőt, és Kain nagy üvöltés kíséretében magába fogadta. Több se kellett a zsoldosoknak, aki még élt, elrohant, már akit Temhud nem ért el. A Serkentés befejeztével Kain térdre rogyott, Iokabo és Temhud pedig kirángatták az öregeket, és Nakano felől kérdeztek. Nem várt választ kaptak az egyik öregtől: - Nakano? A kínai mágus? Ismerem.
Temhud ütötte, Iokabo vallatta:
- Felelj, te nyomorult! Hol bukkanunk rá a mágusra?
- Nem mondhatom meg. - Temhud ütött, és az öregnek egy ép szeme maradt.
Iokabo dühöngött:
- Azonnal mondd meg, mielőtt Temhud szétver!
Temhud és Iokabo vallatómódszere bejött, de alig hallották a suttogást:
- Csak a hun táltosok tudják. Hagyatékukhoz azonban kell nektek egy magyar segítsége. A neve: Csakó Örs. Ha még él...

Megtudták, amit akartak. Kain lefejezte az öreget, majd társaira vigyorgott:
- Keressük a magyarokat! Ha jól tudom, valahol az Uraltól nyugatra élnek. - és a Fekete Csapat elindult.
Csatlakoztak Batu seregéhez, ami a kán szerint oda ment. Útközben a halhatatlanok kínosan érezték magukat: nem ölhettek, nem pusztíthattak, Batu utánpótlási vonalat épített ki. Viszont megtanulták törni a magyart, hátha Csakó Örs nem érti a mongolt. Hosszú vándorlás és egy seregnyi kozák levágása után meg is érkeztek. A tatár sámánoktól tudták, a magyar bölcs egy hegyi remete. Épp, mint a kínai varázsló. Kain, Temhud és Iokabo leváltak a hadtestről, és módszeresen végigjárták a magyarokat. Azaz mindenkit megöltek, az öregeket előbb megkérdezték. A házakat meg felgyújtották. Nem sok választ kaptak:
- A hegyi remete? Az meg ki?
- A remete? Ő csak legenda!
- A remetét utoljára négyszáz éve látták...
Ezekkel nem jutottak előbbre. Végül egy kis faluban, valami csónak nevű helyen, meglepő választ kaptak:
- Csak egy élő legendának mondhatom meg! - Kain "barátságosan" odahajolt:
- Öreg! Hallottál már a Fekete Csapatról? - az öreg arca eltorzult, félelem ült ki rá:
- A Fekete Csapat egy tatár legenda, végigdúlták Ázsiát, ide nem jönnek el.
- Öreg, mi vagyunk a Fekete Csapat. - az öreg ábrázatára a színtiszta rettegés ült ki, és gyorsan térképet rajzolt.
- Pontosan nem tudom, hol van Örs, de valahol ebben a hegységben kell keresni.
Kain már emelte is kardját az öreg nyakához, ám az megint szólt:
- Kain! Ismerem a legendád, tudom a neved. Az életem, elveheted, ha akarod, Örs ügyes halhatatlan. De a hun szöveghez kell valaki, aki tud hun nyelven.
- Na, ez tényleg gond. Öreg, ha ilyen jól ismersz minket, segíts!
- Mit kapok érte?
- Az életedet.
- Rendben. Nos, évekkel ezelőtt Figyelő voltam, innen tudok rólatok is, Örsről is. Benézhettem az iratokba. Nem sok olyan halhatatlan él még, aki tud hunul, volt Torda, de őt még Örs vágta le. Volt Attila, de őt a felesége ölte meg. Aztán ott van Nakanó, de rá nem bukkantok e nélkül. És ott van a Kurgan. Hogy hol találjátok, nem tudom. Valahol a kontinensen van...
- Kösz, vénember. Megszolgáltad az életedet. Megyünk Örsért. - És a Fekete Csapat elindult. Mögöttük a vénség mosolygott, ő tudta, kevés esélyük van élve odaérni. Kainék nem tudták.

Kain és társai a hegység felé vették útjukat, a "Föld szíve" felé, Torda régi barlangjához, hátha ott van valami. Átkeltek a Dunán is, levágtak pár útjukba kerülő halhatatlant, volt pár, és mind Nakanót kereste, többek közt egy lengyel, Boleslaw Swadowski, aki alig hét-nyolcszáz éves volt. Temhud vágta le, míg Kain öregeket vallatott, Iokabo meg lekötötte Boleslaw figyelmét. Útjuk közben egyszer szembe jött velük egy cseh, bizonyos Bohus Prck, akit még Kain is félt megtámadni. A halhatatlan egy kolosszus volt - két méter felett, becslések szerint akkora súllyal, mint egy ló, és hajókötél vastagságú izomkötegekkel. A Feketék elővették az agyukat, és színleg beválasztották főnöknek Bohust. De ő se bízott bennük, és kardja mindig készenlétben volt. A Csapat kezdett beletörődni, ám az egyik hágón megbotlott a lova, ő meg kitörte a nyakát. Kain eszmélt leghamarabb. Leugrott, és elválasztotta Bohus fejét.

Aztán jött a serkentés. Soha ekkora villámokat nem láttak még, Kain üvöltött a gyönyörtől, míg társai bénán álltak. Iokabo felriadt:
- Sziklaomlás! - bizony, a Serkentés ereje ledöntötte a hegyet. A sziklák ugyan nem ártanak a halhatatlanoknak, de körülményes kimászni alóluk. Kain ájultan összeesett, és addig Iokabo megnézte a nyíló új ösvényt. Felfedezett rajta pár csapdát, tehát közel jártak. Mikor Kain felállt, továbbindultak. És elkezdtek ritkulni. Kain félreugrott egy lezúduló bárd elől, Temhud macskaügyességgel került el egy kardot, Iokabo viszont találkozott egy kaszával. Ősereje a közelebbi Temhudot célozta meg, aki gyönyörtelve fogadta azt. Kain nem bántotta, az együtt töltött évek összekovácsolták őket. Mentek hát tovább.

Hosszas vándorlás után megérkeztek egy tisztásra, amin állt egy rosszul álcázott barlang. Torda barlangja. Érezték, hogy szent helyre léptek. Még Torda szentelte meg, táltosként. Aztán Örs átvette, de a szellemek megtagadták tőle az erőt. Kain és Temhud kicsit megilletődve közeledtek a barlanghoz. Abból kijött egy vidám magyar. Fülig érő szája, kezében éles fokosa ellentmondó látvány volt. Örs (mert ő volt) érezte a halhatatlanokat.
- Mit kerestek itt, mongolok?
Kain felelt:
- Nakanót és Kurgant...
A magyar csak nevetett:
- Elmondom, hol vannak, úgyse veszitek hasznát, és ez szent hely. Tehát: a hun táltosok hagyatéka a Dnyeszter mentén, a torkolattól tíz kilométerre levő faluban van. Kurgan meg épp Dzsingisz kánt hajkurássza.
Kain kivonta kardját:
- ÉN döntöm el, mi a szent! - és Örs feje a porba hullott. A serkentés elmaradt, ahogy a büntetés is - úgy látszik Torda mágiája meggyengült kicsit...

Kain kiadta a parancsot: - Irány Khanbaluk! Megkeressük a Kurgant...

folytatása következik
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
A történetek nem publikálhatók máshol a szerzők/fordítók előzetes engedélye nélkül!
A Hegylakó és a sorozat karakterei a Rysher tulajdonában vannak, mi csak kölcsönvettük őket.
Ezek a történetek nem pénzszerzési célból készültek, csupán a kedves Olvasó szórakoztatására.

Powered by PHPFusion YOSK by PHP-Fusionmods.be v6.01.18 © 2005-201770470 látogató