Klántörténet:
Az osztag parancsnoka ahol szolgáltak nem volt hajlandó letámadni egy ellenséges állást ami már több bajtársunkat is a halálba küldött. De négy bátor katona nem félt nemet mondani a parancsnoknak és ok négyen indultak neki a többszörös túlerovel rendelkezo német hadnak. Nem volt könnyu dolguk... Válvetve harcoltak latba vetve minden tudásukat de kevésnek bizonyult. Mikor már minden veszni látszott és a bátor harcosok is érezték "Itt a vég" ekkor az egyik ellenséges géppuskafészket elfoglalva az osztagból egy ötödik becsületes katona hátba tudta támadni a német egységeket, ezzel jócskán megcsappatnva oket. A másik 4harcos kapott az alkalmon és kitörtek fedezékeikbol. Semmi sem volt biztos. Oda veszhettek volna. De nem.. Sikerült elfoglalni a német állást. Ok öten sikerrál jártak.
*HLS*Balika, *HLS*Herman, *HLS*Luke, *HLS*Rebel, *HLS*Zsoc
Tovább folytatták útjukat immár az osztaguktól külön. Carentan felé igyekeztek, hogy megszilárditsák védelmüket. A városban hatalmas harcok dúltak mikor megérkeztek. Ám az öt harcos nem riadt meg tudták a dolgukat és együtt harcoltak. Hirtelen egy Tigris bukkant fel a küzdelem okozta füst homályában. Harcosainknak nem volt semmilyen tank elhárító felszerelése. Úgy tunt itt a vég. De a távolban egy hos katona egyedül rohant be a közeli házba hatalmas lövöldözések közepette bejutott majd egy szempillantás alatt újra kitört immár egy páncéltöro rakétával a hóna alatt, amivel elpusztitotta a tankot. Ezt a bátor harcost ki megmentette csapatunk úgy hívták:
*HLS*Maverick
Ezek után ahogy a harcok elcsendesettek és úgy tünt gyozelmet arattunk Maverick csatlakozott hozzánk. Éjszakára a városban maradtunk, volt mit kipihennünk. Reggel megismertünk egy új katonát, Herman barátját névszerint:
*HLS*Killroy
Úgy döntött o is az osztagunkal tart immár heten mint a gonoszok -bár e katonákat nem ez jellemezte- indultunk tovább.
Utunk Caen felé vezetett.
A város irányába ami nyílt utat biztosított a Náci német birodalom kapui felé. Útközben több kisebb összecsapásban volt részünk. Ám egy helyen körülbelül 10km-re Caentol egy ellenséges géppuska fészket fedeztünk fel. A levegoben terjedt a vér és a halottak orfacsaró buze. Tudtuk, hogy nem mi járunk itt eloször és azt is tudtuk -vagy inkább reméltük-, hogy mi nem járunk így. Lassan közelítettük meg az állást a talajmenti köddel szerencsénk volt remek fedezéknk bizonyult. Gránátokat szórtunk az ellenség lábai elé és a gránátok után egybol tüzeltünk rájuk, helyesnek is tünt a támadás ám egyszercsak egy kósza golyó eltalálta Balikát. Feldühödten lottük tovább az ellenséget de a távolban még egy gépuska fészket fedeztünk fel. Alig volt loszerünk és Balika is ápolásra szorult. Ekkor hirtelen mesterlövész puska hangjai dördültek fel. Mindenki lehúzta a fejét azt hittük ránk lonek. Aztán azt vettük észre hogy a távoli géppuskafészek már nem tüzel és egy bajtársunk szalad felénk kezében egy mesterlövész puskával. Neve:
*HLS*Richard
Volt nála elsosegély csomag de sajnos Balikán már nem tudtunk segíteni. Elhagyott minket...
Mint kiderült Richard leszakadt csapatától így csatlakozni kívánt hozzánk. Természetesen befogadtuk. Egy baráttal kevesebb ám de egy új baráttal többen lettünk. Immár két mesterlövész is az oldalunkon harcolt.
Tovább kellett mennünk. Elbúcsúztunk hát Balikától és újra útnak indultunk.
Elértük a város határát. Dörtültek az ágyuk. Robbantak a gránátok. Szünni nem akaróan durrogtak a fegyverek.
Herman és Richard elfoglaltat egy közeli tornyot talán kilátó lehetett.
A többiekkel együtt mi pedig bevonultunk a városba. Hatalmas és véres csata folyt. Mindkét oldalon hatalmas veszteségekkel. Keményen harcoltunk minden tudásunkat latba vetve. Nagy túlerovel találkoztunk nem volt más választásunk hátrálnunk kellett egy ház felso szintjére. Lassan az összes loszerünkt elfogyott de a németek még mindig igyekeztek fel. Repültek fel a gránátok dördültek a fegyverek. Mi pedig próbáltuk visszaszorítani az ellenséget -nem sok sikerrel-.
Hirtelen már nem koncentráltak felénk a németek. Valaki vagy valakik hátba támadták oket.
-Valaki hátba támadhatta oket! -mondta Maverick.
-Így van! Segítenünk kell neki! -szólt Killroy.
-Akkor hát gyerünk lefelé! - Kiáltott fel Luke.
Lerohantunk a lépcson és tüzet nyitottunk a németekre. Mint láthattuk egy bátor harcos sietett segítségünkre. Egyedül szembe nézett a katonákkal. Mindannyian elképedtünk a bátorságán és akaraterején. Csak neki köszönhetjük az életünket.
Közös erovel végül sikerült megtisztitanunk a házat. Bár a legnagyobb érdeme ebben az új barátunké volt névszerint:
*HLS*Metaxa
Ezek után o is velünk harcolt tovább; de még nem volt vége a csatának tovább kellett harcolnunk.
Kénytelenek voltunk elvenni a németek fegyvereit mert hát a sajátjainkba már nem nagyon volt loszer.
Útközben találkoztunk újra Hermannal és Richardal.
Több házat kitisztitottunk a németektol. Már csak a vasútállomásnál volt egy utolsó nagy német utánpótlás. Oda igyekeztünk mi is. Ez az utolsó német állás el kll foglalni ez járt mindenki fejében. De akkor még nem tudtuk hogy mi vár ránk ott. Legalább három géppuska fészek rengetek katona és egy félhernyó várt még ránk.
Mesterlövészeink egy közeli ház felso szintjére meneteltek. Mi pedig próbáltunk elorenyomulni kevés sikerrel. Természetesen nem volt a közelünkben semmilyen aknaveto amivel elintézhettük volna a félhernyótalpast. Elkeseredten küzdöttünk. Egyszerüen nem tudtunk kitörni. Aki megpróbálta meghalt. Lövészeink hiába lötték ki a géppuska fészekben levo német katonákat újabb és újabb katona állt helyükre. Tele szórtuk füstgránátokkal a területet és így próbáltunk meg átjutni rajtuk. De nem nagyon jutottunk elorébb.
-Nyújtsanak fedezet tüzet! -szólalt fel mellettem egy katona.
-Mire készül? -kérdeztem
-A túl oldalon a kamionon van rakétaveto. Ha oda átjutok legalább a félhernyót eltudom pusztitani.
-Értem. Hát sok sikert. -válaszoltam, majd felkiáltottam- Mindenki fedezett tüzet!
Erre mindenki kihajolt és elkezdte sorozni a német állásokat gránátokat dobáltunk míg végül az a katona sikeresen átjutott és a rakétavetovel kilotte a félhernyót. Ezzel esélyt adva nekünk a kitörésre. Az o neve:
*HLS*Bende
Immár o is hozzánk csatlakozott. De még volt elöttünk három géppuska fészek.
Ahogy kitörtünk és tovább rohantunk az ellenséges vonalak mögé. Szerencsétlenségünkre belerohantunk a németek karjaiba. Meg kellett adni magunkat nem volt más választásunk. De hirtelen mintha csak egy csoda történ volna. Herman és Richard a távoli házból lelott két német katonát és ekkor fentrol a tetorol egy bajtársunk szószerint ledarálta a maradék német katonát. O volt:
*HLS*Shadowka
Egy újabb baráttal gazdagodtunk. Akár boldogok is lehettünk volna ha mindeközben nem sérül meg Luke és Killroy. Nem volt nagyon súlyos a sérülésük de ahoz épp elég, hogy ne tudják folytatni a harcot. Elkötöttük a közeli teherautót. Felraktuk rá Killroyt és Luke-ot. Meg még néhány sérült bajtársunkat. Majd egy szanitéc közeledett és elszállitotta oket a város széli kórházba. Mindkettejüknek kórház hajóra kellett menniük és hazatérhettek.
Nekünk tovább kellett harcolnunk és végsosoron bevettük a vasútállomást és a várost Caent. Immár tehát heten folytatjuk utunk...
Pár napig Caen-ben állomásoztunk senkinek sem ártott egy kis pihenés az utóbbi napok szornyüségei miatt. Végül megérkezett az utánpótlás így nem volt már szükség ránk.
Információkat kaptunk, hogy egy közeli városkában állomásozik egy kisebb német szakasz. Valószinüleg az erosítésre várnak, hogy visszaszarezzék a várost. Mi heten és még jó pár bajtársunk elindultunk, hogy elfoglalhassuk azt a városkát is és ha német utánpótlás jön akkor nekik is megnehezíthessük a dolgukat.
Útközben nem történt semmi említésre méltó dolog. Csak meneteltünk és készültünk a következo harcra. Ez a pár óra menetelés remek ido volt arra, hogy az újonnan hozzánk szegodött katonákat jobban megismerjük.
Délután három óra környékén elértük azt a kisvárost ahol a németek voltak.
Távolról észre sem lehetett venni oket. Nagyon ügyesen rejtozködtek. Ráadásul sok ház is volt a városban így hát közelharcra is fel kellett készülnünk.
A csendes délutánt egy hirtelen puska dördülés törte meg. Egy tiszt azonnal össze esett.
Mindenki fedezékbe!! -kiáltották egyöntetüen a katonák.
Természetesen mindenki fedezékbe vonult vagy lehasalt.
Herman pásztázta a terepet a puskájával és végül meglátta a német mesterlövészt majd leszedte. Ezután felmordultak az MG42-esek és beindult a háború. Fedezéktol fedezékig szaladtunk. Aztán elértük a házakat.
-Ez remek állás volna a mesterlövészeknek. -szólt Maverick-.
Mindenki tudta a dolgát el kellett foglalnunk a házat.
Eloször is pár gránáttal hintettük meg az épületet majd beszaladtunk és lelöttük a még élo német katonákat.
Mesterlövészeink elfoglalták a loállásukat. Cor7ez is velük maradt egy kis gépfegyveres támogatás gyanánt ha esetleg hátba támadnák bajtársainkat.
Az egyik udvar kertjében több bajtársunkat tartották fogva. Valószinüleg az elozo offenzíva idején fogták el oket. Meg voltak kötözve. Tudtuk, hogy ki kell mentenünk oket mert ha a németek megérzik vesztüket inkább velük is végeznek.
Gránátokkal nem támadhattunk hiszen megsérülhettek volna bajtársaink. Pár katonát sikeresen likvidáltunk de egy mg-vel közeledtek felénk. Sajnos nem tudtuk leloni. Felállitotta a loállást és elkezdett darálni. Esélytelenek voltunk akárki kimozdult rögtön lottek. Úgy tünt nem tudjuk megmenteni társainkat.
De ezt másképp gondolta az egyik fogva tartott társunk. Valahogy kiszabadult a kötelébol. Leütött egy német katonát elvette fegyverétés szinte kitakaritotta az udvart beleértve az MG-t is. Egy maga szállt szembe legalább tíz német katonával. Így megmentve minket és fogva tartott társait is. Éreztük, hogy új baráttal gyarapszik csapatunk. O volt:
*HLS*Saller
Oda rohantunk eloldoztuk a többi foglyot is. Kis csapatunk egyöntetüen gratulált Sallernak a teljesítményéért. Nagy bátorságra vall ez a tett.
De a csatának még nem volt vége. Bár már folyamatosan hátráltak a németek de még nem volt miénk a város. Ráadásul el kellett fognunk az összes német katonát mert ha nem akkor tudni fog rólunk az erosités.
Sorra tisztitottuk meg a házakat. Immár Saller is az oldalunkon harcolt.
Napnyugtára végül sikerült elfoglalnunk a várost. Saller hivatalosan is mellénk szegodött. Szerencsére mesterlövészeinknek se esett baja és Cortez is egyben visszatért. Már csak a német erosítésre kell várnunk és elpusztitanunk....
