Teotihuacan történelme a preklasszikus korban kezdődik. A legrégebbi leletek, melyek i.e. 150-re nyúlnak vissza, azt bizonyítják, hogy egy kitűnő természeti adottságokkal rendelkező, kezdetleges kereskedelmi központ és mezőgazdasági település lehetett itt, amely hegyláncokkal és tágas síkságokkal körülvett, termékeny völgybe épült. A vidék tavakban és vadban gazdag, vízi utakkal behálózott terület volt. Teotihuacán legnagyobb szentélye, a Nap temploma alatt föld alatti források húzódnak. A távoli múltban bizonyára ez szolgáltatta az alapot a vizekhez és barlangokhoz kapcsolódó kultusz megszületéséhez, mely az elkövetkező századokban meghatározza a kultúra jellegét. Az innen több száz kilométerre lévő Cuicuilco faluját i.e. 100 körül iszonyatos vulkánkitörés pusztította el, s a katasztrófa túlélői feltehetően Teotihuacanban kerestek és találtak menedéket. "Mexikóban, Cuicuilco közelében találhatók egy maja piramis romjai. Az épület kora felől a tudósok vitatkoznak; ám a piramis egy vulkánkitörés miatt használhatatlanná vált, a láva részben elöntötte helyiségeit. Nos, a láva korát a segítségül hívott geológusok minden nehézség nélkül megállapították: 8000 év.
Vagyis - hozzászámítva a kulturális "felfutás" idejét (amit sok tudós oly előszeretettel hagy figyelmen kívül, hogy az ókori kultúrák keletkezését minél távolabbra tehesse a kőbaltás emberek állítólagos korszakától...), minimum 10 000 évvel ezelőtt már csillagászati és más tudományos ismeretekkel rendelkező, azoknak szükségét érző, fejlett népek tevékenykedtek Közép-Amerikában (és nyilván nem csak ott)."