"Glozel - falu Allier-ben, Vichy mellett. 1925-ben itt számos történelem előtti tárgyat találtak, amelyeket később hamisítványnak nyilvánítottak."

A "Robert" szerzői alighanem túl sommás és elsietett ítéletet hoztak. Pontosságuk iránt különben némi kétségeket ébreszt már az a tény is, hogy a glozeli lelet időpontját 1925-re teszik, holott a szenzációs felfedezésre 1924 márciusában került sor.

Ekkor ugyanis Claude Fradin glozeli parasztgazda fiával együtt a földjüket szántották. Az ekét két tehén húzta. Szántás közben váratlanul megnyílt a föld; az egyik tehén egy mély gödörbe zuhant, csak a szarva látszott ki. A gödröt tanulmányozva kiderült, hogy abban rengeteg kerámia-maradvány , agyagtábla, jelekkel televésett kerek kő- és csontdarabok találhatók - ez utóbbiakat is különféle jelek és rajzok borították.

A lelet nagy érdeklődést keltett. Akkor még senki sem sejtette, hogy a Glozel szó hamarosan éppúgy felkorbácsolja az egész francia közvéleményt, mint a múlt században a Dreyfuss-ügy, és hogy ez az ügy még több mint ötven év múlva is visszatér majd a lapok első oldalára.

A glozeli leletet elsőként vizsgáló szakértőket különösen az agyagtáblákon látható jelek izgatták. Mégis, inkább a talált edények jellegzetességei és a rajtuk levő rajzok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az összes itt fellelt tárgy a magdaleni-kultúrának is nevezett történelmi korszakból, vagyis időszámításunk előtt 14000-9500 közötti időből származnak. Ez a kor a fiatalabb őskőkor végén volt; matriarchátus, kőpengék és csontszerszámok használata jellemezte. Ez volt az őskőkori művészet, a csontfaragványok, barlangfestészet fénykora. Így hát az agyagtáblákon az ismeretlen betűkre emlékeztető jelek azt bizonyították volna, hogy egy európai civilizáció már tízezer évvel ezelőtt saját írással rendelkezett!

Ez a tény teljesen ellentmondott a tudósok azon állításának, hogy az írást körülbelül 3500 évvel ezelőtt a föníciaiak találták fel. A glozeli agyagtáblák jelei arra mutatnak, hogy a föníciaiak találmánya előtt már létezett egy annál jóval régebbi írás - ezt talán már 8-10 ezer évvel korábban használták az akkoriban itt élő emberek!...

...A leletek különben valóban nagyon érdekesek. Glozelben az évek során összesen több mint háromezer tárgyat ástak ki, és ezek nem egyazon, hanem különböző történelmi korokból származnak (mellesleg ez volt a hamisítás-pártiak egyik fő érve).

A "holtak mezején" talált különféle tárgyak közül a legérdekesebbek:

1. Emberi és állati csontok. A szakértők szerint az ott fellelt emberi csontok ősi, ismeretlen emberi fajra utalnak, amelynek egyedei javarészt igen izmosak voltak és főként növényi eredetű táplálékot fogyasztottak. A állatcsontokból ezek az ősemberek különféle fegyvereket készítettek; a megmunkálásuk igen gondos. Minden darabon rajzokat láthatunk, leggyakrabban rénszarvast és párducot.

2. Kőtárgyak. Ezek javarészt kőbalták, de ezeket is rajzok borítják. Feltehetően sohasem használták őket rendeltetésszerűen; szerepük inkább rituális lehetett. Holtakkal együtt temették el őket. A rajzok legfőbb témája itt is a rénszarvas.

3. Kerámia edények és cserepek, valamint égetett figurák és agyagtáblák. Ebben a csoportban a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy az agyagtáblákon íráshoz hasonló jeleket találtak. A jeleket 111 csoportra osztották és egyes szakértők bizonyos hasonlóságot fedeztek fel köztük és a föníciai, ibériai, latin írás, valamint az egyiptomi hieroglifák, sőt a ciprusi szótagírás jelei között. Sajnos, mivel a leletek körül dúló "tudományos" harc miatt a glozeli írásokkal fél évszázadon át senki sem foglalkozott, ma sem tudunk róluk szinte semmit sem. Ettől függetlenül született néhány érdekes feltevés...

...Talán nem érdektelen még hozzátenni, hogy e tárgyakat annak idején 450°C fokos hőmérsékleten égették ki. A leletek hitelessége mellett kardoskodó tábor szerencséjére a hatvanas években lehetőség nyílott arra, hogy modern kormegállapító módszereket és eszközöket vegyenek igénybe. A Fradin-pártiak a "holtak mezejéről" tárgyakat küldtek a laboratóriumokba, méghozzá étféle vizsgálatra. Az egyik a termolumineszcenciás módszer volt. Ennek révén megállapítható olyan tárgyak kora, amelyeket valaha kiégettek (kerámia szobrocskák, edények, táblák). A másik a C14 izotópos vizsgálat, a radiokarbon módszer; ezt szerves részecskéket magukba foglaló tárgyak (pl. csontok) esetében lehet alkalmazni kormegállapításhoz. Kiderült, hogy a kerámia és égetett tárgyak kora legkevesebb 2100-2500 év. A glozeli "rajzos" csontok kora viszont... 21 ezer év!


A témához kapcsolódva bővebb tájékoztatás ezen az oldalon:
http://www.rovasirasforrai.hu/