"A kövek 1961-ben kerültek elő, Ica városától 40 km-re délre, Ocucajéből (indián település). Ezen a vidéken egyébként számtalan sír maradt fenn (épen), még az inka és a preinka előtti korokból. Ezek a sírok pedig, megkövesedett ősállatmaradványok felett fekszenek. Ocucaje egy végtelen kősivatagban helyezkedik el, amely dombokkal és ősi (több milliárd éves) sziklákkal van átszőve.

...Az ocucajei földművesek generációról generációra annak a hagyománynak szentelték magukat, hogy titkos, elrejtett sírokat, és értékes kincseket keressenek. ...A folyamatosan előkerülő icai kövek lassan magángyűjteményekbe vándoroltak... Az első gyűjtők Carlos és Pablo Soldi voltak, majd a híres építész, Augurto Calvo is megszállottjává vált a rejtélyes köveknek. ...Végül 1966-ban Dr. Javier Cabrera Darquera (+2001) is szembesült a kövek misztériumával. Ez az orvos azután valósággal a rabjává vált a kövek talányának, és élete hátralevő részét ezeknek a megfejtésére szánta. Saját pénzén hatalmas gyűjteményt halmozott fel (11 ezer példányt gyűjtött össze), majd saját múzeumot rendezett be a kövek számára, hogy minden érdeklődő bátran hozzáférhessen.

...Mára több mint 30 ezer darab icai követ ismerünk, melyek nagy része elvileg 65 millió évvel ezelőtt kihalt őshüllőket ábrázol, sok esetben mai emberekkel együtt...

Továbbá jó néhány kövön nem a jelenlegi szerint helyezkednek el a kontinensek (érdekes módon összhangban vannak a geológia kontinensvándorlási elméletével). Ezen túl pedig elég sok gliptolit van, amelyek (Cabrera szerint) őskori agyműtéteket, vértranszfúziót, szervműtéteket, stb. mutatnak be. Mint Cabrera kiderítette, már 1961 óta ástak ki vésett köveket az ocucajei huaqueró-k (jelentése: titkos kincsvadászok). ...Mint később kiderült, 1965-ben már nagy mennyiségben kerültek elő vésett kövek az Ica-folyó áradásának köszönhetően, amely felfedett egy földalatti rejtekhelyet, ahol a kövek lapultak...

1966-ban Augurto Calvo, hogy megismerje vésett köveinek eredetét, expedíciót indított az icai körzetbe. Itt preinka sírokban, régészek kíséretében további vésett kövekre lelt. Ezek után Calvo bizonyossá vált az icai vésett kövek ősi eredete felől. A gliptolitok kétségkívül természetes és folyami szállítás által lekerekített darabok. Kőtanilag andezitekként lehet őket klasszifikálni. A vizsgált köveknek ráadásul egy speciális geológiai folyamat egyfelől megnövelte a kohézióját, és a súlyát, másfelől pedig a lágyságát, amely miatt könnyű volt vésni őket...

Lássuk a kövek véseteit! A legkisebb kövek 15-20 grammosok, a legnagyobbak kb. 50 kilósak. Különböző színűek: szürke, feketés, sárgás, vöröses egyaránt van a kövek között, bár mind andezit anyagúak. A kövek ábrázolnak például 5 ujjú lámákat, lovakat. Idevágó érdekesség, hogy már 1920-ban, Julio C. Terro amikor tiahuanacoi querókat (lámaszerű állat) tanulmányozott, úgy találta, hogy az állatoknak pata helyett 5 ujjuk van. Később Tello ötujjú megkövesedett lámacsontvázakat is talált perui területen (természetesen ez a felfedezés figyelmen kívül 'hagyódott'). Egyébként az ötujjú lámaősök kb. 40 millió évvel ezelőtt éltek az evolúciós elmélet szerint. ...Roppant sok és sokféle dinoszauruszt ábrázoltak az icai vésett kövek. Ezek az állatok 225 millió évvel ezelőtt jelentek meg, és 65 millió évvel ezelőtt pusztultak ki... Primitív őseink roppant gondos paleontológiai kutatások után sok faját beazonosították ezeknek az állatoknak, és az utókor paleontológusai számára lerajzolták őket. Az őslajhártól kezdve az agnathákig kb. 500 millió évet ölel fel az icai őspaleontológia gazdag tárháza. Az ismeretlen icai őslakosság tehát páratlan paleontológiai ismeretekkel rendelkezett."

(Marton Szabolcs: Icai kövek - részlet)

***************************************************************************************************

"Hozzátartozik még a dologhoz, hogy ilyen óriási időt átívelő korszakon (65 millió év) az emberi emlékezés bizton elvész. Egyszerűbb a feltételezés, hogy úgy történhetett annak idején is, ahogyan a mi korunkban: restaurálták a csontvázakat és ez alapján megállapították hogyan nézett ki egy-egy dinoszaurusz az ősidők homályában. Bár mi már modellezni tudjuk számítógépen a megtalált csontok alapján, hogy hogyan néztek ki ezek az állatfajok, azért a 3-2 ezer éve élő őseinket sem kell annyira primitívnek tekinteni. Megfigyeltek mindent, ami a környezetükben volt, láthattuk hogy ismerték az emberi testet is, az orvosi ismereteknek sem voltak híján. Bizonyára felkeltették figyelmüket az óriási csontok, melyeket elég szép számban lehet találni az amerikai fennsíkon. Ráadásul azért sem lehetnek ezek a kövek hamisítványok, mert a kerámiákon is számtalan példáját láthatjuk a dinoszauruszok megjelenítésének.

Ne feledjük ki a bizonyítékok felsorolásából a nemrég kiásott kerámiákat, melyeket a bolíviai Pariti-szigeteken finn régészek ástak ki, s melyek i.sz. 900-1050 között készülhettek. Mint említettem a Tiwanakui részben, ezek között találtak olyan cserepet is, melyen egy dinoszaurusz-rex éppen leharapni készül egy ember fejét...

Azonkívül, mint már említettük, a tiahuanacói Napkapunál is láthattuk példát arra, hogy 10-12 ezer éve kihalt ősállatok rajzait vésték bele a kőbe.

Az icai köveket az 1961-es évtől kezdték megtalálni. Ám találtak egy csiszolt, vésett követ régebbről is... Ez a kő egy kvarcit, amely homokkő származék, és mivel ilyen kő nem található New Hampshire, ahol megtalálták, ezért bizonyára vándorlás útján került oda.. New Hampshire igencsak messze esik az inka birodalomtól, ugyanis majdnem a kanadai határnál található.

A sötét, tojás alakú követ (mely színét és formáját tekintve az icai kövek testvére is lehetne) 1872-ben találták meg a Winnipesaukee-tó partján. A 10 cm-es kőtojás vésetei: egy álarc, jellegzetes indián sátor, egy hold fordított nyilakkal, kukorica és egy spirál látható, valamint még egy kör három alakzattal díszítve. Ez a rejtélyes vándorkő, mely a Mystery stone nevet nyerte, még egy plusszal rendelkezik az icai kövekhez képest, ugyanis ennek mindkét végébe két lyukat fúrtak. Az alsó furatban található karcolások arra a gondolatra serkentették a kutatókat, hogy egy fémrúdra ráhúzva 'használták' a tojást. Én egy vándorbotot tudnék elképzelni, végén a tojással...

Egy biztos: az icai kövek nem álltak egyedül, bár ennek a tudománynak a létezése meglehetősen egyedi, de semmiképpen sem földönkívüli. Az is előfordulhat, hogy volt egy kisebb "tudományos" csoport, akiket annyira 'megszállt' a nagy csontok puszta létezése, hogy addig 'játszottak' velük, amíg nem sikerült összeilleszteni azokat. Ne feledjük el: az anatómia 'iparát' űzték a mi sötétnek nevezett középkorunkban is. Minden korban voltak olyan emberek, akiket a tudásvágy előre hajtott, akik többet akartak tudni, mint apáik, nagyapáik. Ha el tudjuk fogadni, hogy 30 ezer évvel ezelőtt tökéletes barlangrajzok tűnnek fel hirtelen a franciaországi barlangokban, olyan anatómiai ismeretek birtokában, amelyre a jégkorszak közepén egyetlen régész sem számít, akkor miért vagyunk meghökkenve az icai köveken?

Minden jel arra utal, hogy valahonnan és valamikor az amerikai földrészre egy elég fejlett 'orvosi' tapasztalatokkal bíró csoport érkezett. Mint már az első részben említettem: Dél- és Közép-Amerikában, főleg az inkák uralta Peru felföldjein és Bolíviában élte virágkorát a trepanáció gyakorlata. Számos műtött koponya kerül elő Mexikóból és Közép-Amerikából is. Ezek a Kolumbusz előtti leletek a legváltozatosabb forrásai a trepanáció kutatóinak."

Valdman István: Chilei, bolíviai és perui naplójegyzetek

www.vilagtortenelemhajnala.eoldal.hu