Chapter 16.

Tudás

Matt Valley szeretett olvasni, és nagyon is jól tudta, hogy néhány szónak milyen nagy jelentősége lehet. Tudta, hogy mennyire meg tud változtatni mindent. És most tapasztalnia is kellett.

Mikor Angela elhívta őt, és Deamont, hogy beszéljenek, az angyal arra gondolt, hogy most talán végre fény derül arra, miért is vannak itt, hogy milyen fontos szerepe lesz a lánynak a közeljövőben.

De úgy tűnt, csalódnia kell, mert, miközben hazafelé sétáltak, egy meglehetősen nagy kerülőt ejtve, keresztül a parkon - Matt megborzongott ahogy a tóra és a hideg vízre gondolt- a lány csak egyszerű dolgokról beszélgetett velük...

Az angyal komolyan elkezdett azon gondolkodni, hogy semmi értelme annak, hogy itt vannak, és talán Angela teljesen hétköznapi életet fog élni... végül is, nem ez lenne az első alkalom, hogy hiba történt... vagy, esetleg még az sem véletlen, hogy elvesztette a kapcsolatot az Égiekkel.

De nem sok ideje maradt ezen gondolkodni, mert a lány következő kérdése egyenesen hozzá szólt. Sajnos azonban, neki fogalma sem volt arról, hogy mivel kapcsolatban...

- Szerinted, Matt? - fordult felé mosolyogva Angela.

- Öhm... Miről is van szó...? - kérdezte zavartan. - Bocs, nem figyeltem...

- A kutya nevéről beszéltünk. - felelt Deamon, majd lassan, és vontatottan kezdett beszélni - Tudod, Angela kutyája, amit most kapott. Arról volt szó, hogy mi legyen a neve... Tudod, a gazdáik el szokták ne...

- Elég volt, felfogtam! Nem vagyok idióta... - zsörtölődött Matt, de azért a szája sarka felfelé görbült, és Angela is mosolygott. - Egyébként fogalmam sincs... Nem volt még kutyám. - mondta végül.

- Igazából nekem sem, ezért is vagyok tanácstalan... Nem akarok tucat nevet adni neki. –magyarázta a lány.

- Szerintem legyen Gloria. Az megy az Angelahoz. Mit szólsz? - javasolta az ördög.

- Aranyos, de az a baj, hogy ő kisfiú. Nem hívhatom Glorianak.

- Ugyan már, ma már a nevek többsége unisex. Amúgy is, nem hinném, hogy sokat panaszkodna emiatt. - érvelt Deamon. - És Matt is egyet ért velem! - jelentette ki végül szélesen vigyorogva, és átkarolta az említett nyakát.

- Persze, de csak akkor, ha ezután én is Glorianak hívhatlak téged! -vágott vissza az angyal, és kievickélt a másik karjai közül.

Angela elnevette magát, de a két fiú észrevette, hogy mintha ezúttal kissé erőltetettnek tűnne...

- Majd még eldöntöm... úgyis nagyon kicsike még... - mondta, és megállt az egyik pad mellett. - Egyébként... történt valami érdekes amíg nem voltam? - kérdezte, és Matt észrevette, hogy közben zavartan pislant körbe, mintha arra számítana, valaki kihallgatja őket.

- Nem, semmi. - felelte unottan az ördög. - Vagyis, matekból valami vizsgaszerűt akar íratni a tanár majd, de csak két hét múlva, azt hiszem...

- Azt tudom... én úgy gondoltam, hogy a többiekkel. Vagy veletek... - válaszolt a lány.

- Velünk semmi. A többiekről meg fogalmam sincs. Bocsi. - válaszolt ismételten a fekete hajú fiú, majd fellépett a padra, és leült a támlájára.

- Oh, akkor jó. Vagyis... - Angela most már láthatóan zavarban volt. Matt kérdőn nézett az ördögre, de az alig láthatóan megrázta a fejét, jelezve, hogy nem tudja, mi lehet ennek az oka.

Végül a lány is leült a padra, és tekintetét a földre szegezte, úgy folytatta.

- Nos, szeretnék kérdezni valamit... tudom, hogy ez nem olyan, amit csak úgy kimond az ember... vagyis lehet, de... szóval, muszáj tudnom...

Az angyal érezte, hogy a szívverése felgyorsul. Tudta, hogy most valami olyan dolgot fog hallani, amit igazán nem szeretne. Az izmai megfeszültek, és egy belső hang azt súgta neki, hogy jobb, ha félbeszakítja a lányt, de nem volt rá képes. Így Angela folytatta. Végre felemelte a fejét és a tekintete a két fiú között járt oda-vissza.

- Én... nos, láttam valamit és... ezért meg kell kérdeznem...

Matt elméjében a hang felüvöltött: ÁLLÍTSD MEG!

De nem mozdult meg, még csak meg sem szólalt... És hagyta, hogy Angela kérdése kardként hasítson belé.

- Melegek vagytok?

- Igen.

- NEM!

Az angyal rámeredt az ördögre, aki egyszerűen csak megrándította a vállát. Nem igazán esett nehezére beismerni az igazat.

Aztán a lányra nézett, aki zavartan pislogott kettőjükre.

- Én nem azért kér...

Nem várta meg a lány magyarázatát.

Nem akarta hallani.

Egyszerűen csak elrohant.

Angela zavartan nézett Matt után, majd a másik fiú felé fordult. Úgy tűnt, Deamont nem igazán sokkolta a dolog.

- Hát... én nem akartam, hogy ez legyen... Sajnálom. - mentegetőzött a lány.

De Deamon ismét csak megvonta a vállát.

- Ugyan, nem nagy ügy. Azt hiszem Mattet ez kicsit váratlanul érte...

Angela várakozva nézett a fiúra, aki sóhajtott egyet, felállt a padról és csak úgy folytatta.

- Hát igen, nem szoktam nagydobra verni, de nem is titkolom. Meleg vagyok, ennyi.

- Hát, sejtettem, mert láttam, hogy... - kezdte a lány, de inkább nem folytatta. Elfordította a fejét, de Deamon még így is látta, hogy elpirult - Csak akkor Matt miért...?

- Pffff... Hát ő kicsit más eset. Félénk, fogalmazzunk úgy. Meg, egy szóval sem említette, hogy ő is meleg lenne... ez csak így alakult. - felelte az ördög, és elindult. Angela követte.

- Akkor ti most jártok?

- Olyasmi...

A park bejáratánál a lány megállt, és ismét a fiú felé fordult.

- Vigyázz rá... nem lenne jó, ha megint egyedül maradna. Tudod, nem igazán jött ki senkivel az osztályból, ezért...

Deamon már éppen szólásra nyitotta volna a száját, mikor Angela elfordult, és elköszönt.

Hazaérve egy meglehetősen zaklatott angyallal találta szembe magát a nappaliban. Arra számított,  hogy Matt a szobája rejtekében, száműzetésben fogja tölteni élete hátralévő részét, letargikus hangulatban.

Ehelyett azonban a fiú fel-alá járkált a helyiségben, és bár a szemei vörösek voltak - és Deamon esküdni mert volna rá, hogy könnyesek is - úgy tűnt, nem kell megvigasztalni...

Amikor azonban meglátta az ördögöt, úgy állt meg, mint aki falnak ütközött.

- Mióta tudja? - kérdezte.

- Nem tudom, nem kérdeztem meg tőle. Gondolom meglátta, mikor megcsókoltalak az utcán. - felelt.

- Fenébe! - nyögte Matt, és lerogyott a kanapéra, majd arcát a kezébe temette.

- Ugyan már, úgysem mondja el senkinek...

- Nem erről van szó! - fakadt ki az angyal, és olyan gyorsan pattant fel és lépett Deamon elé, hogy az meglepetésében hátrált egy kicsit. - Csak arról, hogy... ha ő tudja... a-akkor talán ár a Fentiek is tudnak róla!

Az ördög felvonta a szemöldökét. Ebbe bele sem gondolt. Milyen igaz, hiszen Mattet most senki sem figyeli... hiszen ha nem így lenne, az angyal már rég nem lenne ott...

Valószínűleg azonnal közbeléptek volna...

- Én tudom, hogy ez így nem jó... mert akárhogy is nézem, hibát követtem el azzal, hogy hagytam, hogy ezek megtörténjenek... - folytatta a fiú, miután viszonylag megnyugodott - De én még azt akartam... azt szerettem volna, hogy ez tovább tartson. Tudom, hogy ezért meg fognak büntetni, de nem fogom bánni... Csak, ha már úgyis az lesz a vége... miért ne tarthatna ez tovább...?

Matt egy szomorú mosolyt eresztett az ördög felé, és Deamon úgy érezte, muszáj átölelnie őt. De mikor éppen a karjaiba zárta, a helyiségben egy pillanatra kialudt minden fény, és érezte, hogy az agyal nem mozdul, mintha megdermedt volna.

Ezzel egy időben egy alak bukkant fel egyenesen előtte.

- Mié... - kezdte volna Deamon, de Diana félbeszakította.

- Most csak hozzád jöttem. Azt ajánlom, hallgass meg. Mivel ez az utolsó alkalom, hogy találkozunk...   

.Hodo. | Vélemény | Előző | Következő