BINDER TAMÁS TOLLÁBÓL (KÖVESKÁL FUTAPEST TEREPFUTÁS):

Komoly szellemi tevékenység előzte meg a versenyt: a 160-170 kilométeres távolság és az autópályás lehetőség ismeretében megterveztem másfél órásra az utat. Ezért óvatosságból a verseny kezdete előtt két és fél órával, délben felvettem a Hodovánszki-családot, és irány a Balaton. Már Budapesten is meglepve tekintettem a sűrű forgalomra: hová mennek a népek szombat délután egykor? Mi Köveskálra futni, az rendben van, de a többiek ... Újabb meglepetésként ért az autópályán kezdődött sorállás a 71-es főút lehajtója előtt. Telefonon késedelmes versenyindítást kértünk, és a rajt előtt 23,4 másodperccel meg is érkeztünk a versenyközpontba. Ezúton kérek elnézést a miattunk perceket várakozó mezőnytől, és köszönöm meg Futapest versenyszervezőinek jó szívét.

Maga a verseny érdekesen alakult. Az ígéret szerint 5 km, 100+ méter szint, féltávtól erős lejtő. Mindehhez 35 fok árnyékban. Össze is raktam a versenytaktikát: az emelkedőn nem kell erőltetni, aztán a végén meglátjuk, milyen lehetőségek vannak és mire elég az erőtartalékom. A rajtnál az idősebbik Murányi-testvér elrobbant, Simák Gergő és Somogyi Károly (akikről tudom, hogy jobbak nálam) alakzatban futottak, jómagam a fiatalabb Murányival követtem őket. Valahol az első kilométer környékén visszaelőztem a nagyobbik Murányit, de valahogy nem esett le, hogy a harmadik helyen futok ... így aztán az emelkedő végén minden szívfájdalom nélkül gyaloglóra fogtam. Mindkét Murányi, valamint két öreg csodafutó, Harsányi Tamás és Blazsek Zoltán is megelőztek. A lejtőn folyamatosan jöttem fel, 4 kilométernél hármukat megelőztem, és beértem Harsányi Tamást, aki azonban a jelenlétemet észlelve hosszú hajrába kezdett. Aztán valahol a cél előtt kevéssel feltűnt Simák Gergő zöld (vagy kék?) pólója a célegyeneshez vezető műúton, és mögötte a másik irányból szélsebesen közeledő Somogyi Károly. Mint kiderült, Károly barátunk eltévesztette a 380 lelket számláló falu egyetlen emeletes épületét, a templomtornyot, amelynek tövében a rajt és a cél volt ... Ezek után kéz a kézben befutót rendeztek, a nagy lendülettel vágtázó Harsányi Tamás majdnem beérte őket. Nekem pedig nem esett le, hogy a korosztályos harmadik helyért meccselek, ezért igazi hajrá nélkül tudomásul vettem, hogy az idősebbik Murányi utolért. De ilyen közel még sosem voltam Futapest-versenyen az elsőhöz: a különbség 31 másodperc! Gyakrabban kellene extrém hőségben rendezni ezeket a versenyeket ...

A helyi fagyizó és a hazaút már nem tartogatott meglepetéseket. Jöttünk, láttunk, és volt aki győzött: Hodovánszki Csaba megnyerte a hosszú távot! Mi pedig Emesével futottunk egy jót, és csak hogy a napi jó cselekedet meglegyen, hazahajkurásztunk egy utcára tévedt nyulat.