TURCZINÉ SOÓS ÉVA (BOZÓT) TOLLÁBÓL (PILISSZENTLÁSZLÓ FUTAPEST TEREPFUTÁS):

Bozótnak a facebook-os Terepfutás csoportba írt beszámolója:

Miért nem írnak kezdő(bbe)k, rövid(ebb) távokról, kis(ebb) versenyekről? Nem tudom, de ne féljetek, írok én is.

Vasárnapra keresgéltem futós programot, de valahogy ezen a hétvégén minden szombatra esett, ami mégsem, az nagyon messze volt. Egyszercsak István Jeremcsuk írt ide, hogy kísérőt keres a Futapest terepfutásra (aki nem tudná, István látássérült, konkrétan vak). Persze tőlem Pilisakármi is baromi messze van, de segíteni szeretek, Istvánnal még nem futottam, nosza, menjünk.

Egyeztetéseken követően Csabaval együtt utaztunk, aki szintén ajánlkozott kísérőnek, de így végül hagytuk őt rohanni (egészen a dobogóra itt is gratu) !

Futva még sosem kísértem látássérültet, városban is ritkán, így számomra izgalmas kihívás volt, és persze magát a futást is igyekeztem nem alábecsülni, hiszen a 15km távba csak belecsempésztek 600m szintet. Végül egyik sem okozott gondot és István szerint sem voltam reménytelenül béna. Ugyan a patakátkeléseknél összekevertem az irányokat és egyszer én estem el, de ép bőrrel és szintidőn bőven belül célba értünk! A pálya nem volt éppen könnyű, bár tartalmazott egy hosszú aszfaltos szakaszt ahol lehetett csapatni. A jelölés, szalagozás jó volt, egyetlen helyen bizonytalanodtam csak el. A végén jólesett volna egy zsíroskenyér szintű ellátás, no de nem is ígértek ilyesmit a kiírásban, vihettünk volna kaját.

Ami meglepetés volt, hogy Isti milyen bátran, határozottan mer futni, még így is, hogy először mentünk együtt, rám merte bízni magát és nem csak a sík aszfaltos szakaszon, de göröngyös úton, köves, avarral borított ösvényen is egész jól haladtunk. Igyekeztem koncentrálni és a szükséges infókat időben adagolni, ami többé-kevésbé sikerült is Traktáltam szegény teljesen irreleváns témákkal is, úgymint a fák lombja illetve annak hiánya, az avar színe, avagy a ciciforma dombok látványa, de nem szólt, hogy fogjam be

A futás után kiegészítettük a frissítést egy hideg sörrel, megtapsoltuk a dobogósokat, (Istit is kihívták, kapott birsalmasajtot - mindkét pasinak meg kellett magyaráznom, mi az...), aztán ismét órákig élveztük/élveztem a tömegközlekedést. Ismét megállapítottam, hogy egy nemlátónak a városi közlekedés nagyobb szívás, mint a sűrű erdő.
Köszi fiúk, különösen neked István!

Jeremcsuk István és Bozót befutója :)