NAGY NORBERT TOLLÁBÓL (SALGÓTARJÁN FUTAPEST TEREPFUTÁS):

Nem is tudom, hol kezdjem. Eléggé álmosan érkeztünk meg a helyszínre, előtte lévő késő este moziban voltunk. A kint lévő parkoló autók mennyiségétől picit megriadtam, hogy hering partis futás lesz. Mindenesetre nagyon vártam már a futást, ahogy Budapestről érkeztünk Salgótarján felé, egyre izgatottabb lettem, teljesen magába szippantott a táj.

Egy kis késéssel, de végre eljött a rajt ideje. Pulzusmérő óra indít és végre futunk. Szerencsére Mátyus Csabi figyelmeztetett előtte, hogy az első 5 km-en sok emelkedő lesz. Ennek megfelelően tudatosan lassan indultam meg, nem akartam az erőmet pazarolni. A kezdeteknél nagyon közel voltunk egymáshoz és előzni is nehézkesen lehetett. Tudom, hogy lassan akartam menni, de azért nem csigatempóban. Hátrányból indultam, mert már a rajtnál szomjas voltam. Hodovánszki Csabi nyugtatott, hogy sokat kell nyelni ilyenkor a nyálunkat ha nincs mit inni. :D Ennek megfelelően már nagyon vártam az első frissítőpontot, de az emelkedők miatt már úgy éreztem sose érek oda.

Frissítés után történt az egyetlen negatívum, eltévedtem. Tempós lejtőnél jobb kanyarban jobban lehetett volna jelölni az utat. Ekkora találkoztam Gyetrai Gáborral, aki mögöttem jött és szintén eltévedt. Körülbelül 2 km után utolért és elkezdtünk beszélgetni. Kipuffogtuk magunkat és konstatáltuk, hogy buktunk rajta kb másfél percet mire visszataláltunk a megfelelő irányba. Utána mondta, hogy ne haragudjak meg, hogy nem tud megelőzni, de neki nagyon jól jön, hogy húzom. Erre megnyugtattam, hogy nem baj, engem is húz, hogy hallom, hogy dobog valaki a hátam mögött. Ennek tükrében egy egészen jó pörgős tempót kezdtünk diktálni. Mint elől lévő futó onnantól szóltam ha köves, csúszós a terület, vagy ha éppen csalános.

8 km környékén egy alagúton kellett átfutni. Szép napfényes időben eléggé vicces volt egy sötét alagúton átmenni. Figyelmeztettek, hogy lassítsunk, míg a szemünk hozzá nem szokik. Hozzá nem szokik... nekem semennyire nem szokott hozzá, így igazi totyogótempóban mentem elől. Ha ezt tudom, akkor fejlámpával futok :D

Végre jött a második frissítőpont, ahol előre kérdezték mit kérünk és javasolták a szőlőcukrot is. Gondoltam, hogy nah akkor most jön a neheze. Kedvesen közölték velünk, hogy 100 méter séta következik. Megittam a vizet, megettem a szőlőcukrot és indulás, majd amikor megláttam az emelkedőt, akkor okéééé, séta indul. Teljesítménytúrázóként nem okozott nagy meglepetést, de a tetején nagyon nehezemre esett újra futni. Szerencsére Gábor bíztatott, hogy menjünk, ne sétáljunk, mert csak rosszabb lesz. És rosszabb is lett.

Kicsivel később Gábor belerugott az avarban lévő kőbe és ennek megfelelően utána fájt is a bokája. Mondta, hogy menjek nyugodtan, de nem akartam ott hagyni. Így egy kicsit visszább vettem a tempót és örömmel konstatáltam, hogy jön tovább velem. Persze az én pulzusomnak se ártott, kezdett 185 felé menni, így legalább 180-on tudtam tartani.

Jöttek az utolsó kilóméterek, Gábor mondta, hogy innenstől már csak lejtő lesz. Természetesen egy kis tempóval nyugtáztam, értettem a célzást. Nagyon jó volt olyan emberrel futni, akinek körülbelül ugyanolyan tempója van. Ha nem futunk össze az első frissítőnél, akkor valószínűleg sokkal lassabban teljesítettem volna a távot. Mindketten tudtuk, hogy egymás húzásával körülbelül jó 5 percet nyertünk.

Természetesen a végén már nagyon vártam a gulyáslevest, az utolsó száz méteren már láttam magam előtt a bográcsot :) Összefoglalva egy nagyon szép helyen lévő, élményekben gazdag futás volt és nem mellesleg eddigi legjobb eredményem. Már várom a következő alkalmat és Salgótarjánra biztosan visszatérek még túrázni is.