Patkányok összeszoktatása
|
Az elmélet Már gazdái vagyunk egy nagy patkánynak ("A") jó ideje, de sajnáljuk szegényt, hogy annyira egyedül van. Nem mindig a legjobb döntés egy már magányhoz szokott patit "összezavarni" egy fajtárssal, de hosszú távon kétségtelenül a legegészségesebb. Természetesen minden ember egy kicsit hiú, és ha már új patkány, akkor legyen kölyök ("B"). Ám legyen, de tudnunk kell, hogy a kölyöknek nem a legizgalmasabb társ egy idősebb patkány. Az is kétségtelen azonban, hogy a kis kölyök fel fogja dobni az idősebbet, még egy kis játékos bunyózásra is kapható lesz. :) Akkor hát lássuk, hogyan is kezdjünk hozzá. Nemes egyszerűséggel tegyük be "A" mellé az új kicsit.
- DE! Előtte vegyük ki
"A"-t
a ketrecből, és hagyjuk egy kicsit
"B"-t
szaladgálni a ketrecben. Az esetek 90%ában néhány perces szaglászás, és kergetőzés után együtt fognak enni, aludni. Ha nem így történik, akkor sem kell megijedni, előfordulhat némi bunyó, de többnyire nem véresen komoly. Amolyan "én vagyok a főnök, megértetted?" verekedések ezek, amiket két nagy nyeléssel kell elintézni, és kibírni, hogy nem választjuk szét őket. Valószínűleg "A" hamar átveszi "B" felett a főnökséget, és elrendeződik minden hosszú időre. Na és a maradék 1%… Itt előfordulhat nagyon komoly harc, ezzel lesz a legtöbb gondunk. Ennél az eshetőségnél nagyon oda kell figyelnünk! - Kerüljenek két külön ketrecbe,
amik összeérnek, vagy legalábbis nagyon közel vannak egymáshoz, hogy
érezhessék egymás szagát. Naponta cseréljük meg őket. Tehát
"A"
ketrecébe kerüljön át
"B",
és fordítva. - Ki kell előtte
teljesen fertőtleníteni, szagtalanítani a ketrecet, minden berendezéstől
megszabadítani, hogy csak az üres ketrec várja a két patekot. Ha egy kis csipogás lesz, avval nem kell törődni, de ha nyakukat törve elkezdenek kergetőzni, akkor vegyük ki újra valamelyiket, és folytassuk az előző módszert, amíg nem válik ez be. |