Horex kft. - Referenciák

Díszmûbádogos munkákról általában

A fémlemezeket a megmunkálhatóságuk, illetve idõtállóságuk miatt évszázadok óta használjuk a tetõfedésben. A múlt század végén a század elején Budapest nagyvárossá fejlõdésekor a fémlemezek felhasználásának nem csak a funkcionális, hanem a díszítõ szerepe is kiteljesedik. Gondoljunk középületeinkre: Parlament, Vígszínház, Opera, Bazilika, Széchényi Fürdõ stb.

Ma ismét tanúi lehetünk annak, hogy a fémlemez díszítõ jellege megjelenik az épületeink felújításánál, új épületek, tetõidomok, homlokzatok illetve belsõ terek kialakításánál.

A régi-új díszmûbádogos szakma újra éled. Ezt bizonyítják az elmúlt évek elkészített munkái: Vígszínház felújítása, Budapest, VIII. ker. Baross utcai homlokzat felújítás, Bazilika tetõfelújítása, Vidámpark-körhinta tetõfelújítása, Mûcsarnok tetõfelújítása, templom felújítások stb. A háború után elfelejtett díszítõ bádogosság szakmai fogásairól, technológiájáról írnék az alábbiakban.

A felújításra szoruló mûemléki épületeknél illetve különbözõ új építészeti stílusirányzatoknál kikerülhetetlen a díszmûbádogos feladatok kivitelezése. Három elkülöníthetõ kivitelezési technológiát különböztetünk meg:

Fémnyomás:

amely a forgástestekbõl felépülõ díszmû kialakult technikája. Az elkészítendõ forgástest mintájának kiesztergálása az elsõ feladat. A minta anyaga lehet: fa, fém, mûanyag stb.

A kiválasztott fémlemezbõl (horgany, réz, alumínium stb.) körollóval kört kell kivágni. A középpontban felfogott mintát, illetve az elõzõekben kellõképpen kilágyított fémlemezt a mintára kasírozzuk. (A lágyítást esetenként többször is el kell végezni.)

Az esetek többségében a forgástestek formájának felét tudjuk csak ily módon elkészíteni (félgömb, féltórusz stb.), mert a mintáról való levétel problémát okozna. A nagyobb gyakorlattal rendelkezõ fémnyomó mesterek azonban képesek olyan mintát készíteni, amely egy csapszeg kihúzásával a minta beroggyan, szétesik és ezáltal például egy háromnegyed gömbalakot is fémnyomhatunk.

Az így elkészült és fémnyomott forgástestek összeállításából, forrasztásából alakulhatnak ki a kívánt vázák, csúcsdíszek stb. A felület tisztítása az összeillesztetések csiszolása után alkalmas a helyszíni szerelésre a díszmû. A helyszíni beszabás és felerõsítés után a díszmûbádogos elem víztelenítésérõl is gondoskodni kell.

Préselés:

figurális, omamentikus illetve kétszer görbült felületek kialakítására szolgáló díszmûbádogos technológia, például oroszlánfej, íves tagozott párkány, levéldísz stb. A technológia elsõ lépéseként az elkészítendõ díszmûbádogos elem mintáját kell elkészítenünk vagy kifaragnunk. Ennek anyaga leginkább modellgipsz. Ez a lépés elkerülhetõ, ha a felújítás során a meglévõ díszmûbádogos elemekbõl rekonstruálható a készítendõ feladat. A gipszmintáról ezután negatív illetve pozitív öntvényminták készülnek zamak öntecsbõl. A présgépbe helyezett egymásba illeszthetõ öntvények közé kerül a már kellõképpen kilágyított fémlemez. Az óvatos sajtolás elindulhat.

A fémlemezzel leggyakrabban élõforduló munkafázisok: elõszabás, elõdomborítás, lágyítás, gépi durva sajtolás, préselés, a negatív mintába való kézi beleigazítás, az elemek kivágása, összeillesztése, szegecselése, forrasztása, a felület tisztítása, csiszolása, helyszíni beszabása, felerõsítése és vízmentesítése.

Öntés:

a figurális díszmûbádogos elemek kialakításának technológiája. A legtöbb esetben a fenti két technológiával elkészített díszmûbádogos elem rátét díszeként megjelenõ, de bizonyos esetekben önálló öntevékenyelemként is megjelenõ alakban kivitelezett. A fémöntés külön szakma, nagy szakmai hozzáértést igényel.

A leggyakrabban használt fémöntvények: a horgany anyagú környezethez spiáter öntvényeket, míg a réz anyagú környezethez bronz öntvényeket készítünk. Az öntéshez is elsõdlegesen mintát kell készíteni. (gipsz, fa fém, mûanyag stb.). Az öntõszekrényekben speciális öntõhomokba a minta lenyomata után kerül a megolvasztott fém. A bronz vagy vörösréz és tiszta ón ötvözete. A bronz tökéletesen kitölti a formát így alkalmas egészen apró cizellált forma kialakítására is. Az ötvözet az ón hozzáadásával lágyabb, vagy keményebb fémmé alakítható (12-es Brinell keménységû bronzzal akár présszerszám is készíthetõ) ritkábban, de sárgaréz is készül öntvényként, amely horgany és vörösréz ötvözete. Itt a horgany hozzáadásával alakíthatunk a fém keménységén. Leginkább dísztárgyak készülnek sárgarézbõl. A kihûlt öntõszekrényekbõl a homoktól megtisztított öntvényeket még felületkezelni kell. Csiszolni, illetve polírozni, hogy az eredeti fényüket megkaphassák. Az öntvények a helyszínen szerelendõk akár forrasztással, a megfelelõ fémlemezhez.

A feladat szabja meg, hogy a fent említett technológiák közül melyiket használjuk, de általában a fenti munkafázisok ötvözésével kell a díszmût kialakítani.

A korhû felújításra való törekvés, illetve az épített környezetünk szebbítésére való törekvés hozza felszínre a mellõzött díszmûbádogos fogásokat. A cizelláltan kialakított kupolák, míves ablakok, csúcsdíszek, homlokzatok és portálok a múlt hagyományain keresztül új értékeket hordoznak, melyek egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a mai építészetünkben.

ÉMSZ évkönyv 1996 Reznicsek Zoltán