Képkompozíciós kérdések

Világítás

A helyszín, ill. a felvenni kívánt tárgy, alak bevilágításával és a kamera blendéjének megfelelõ állításával külonbözõ hatásokat érhetünk el. Csak megfelelõ mennyiségû fény esetén kapunk kifogástalan színes videoképet. Ha mûvészi szempontokból nem szükséges, kerüljük az ellenfényû (gegen), tehát a szembõl világított beállítást, mert ha elölrõl nem világítunk, az alakoknak csak a kontúrja látszik. Ha mégsem tudunk elölrõl fényt adni, a blende nyitásával a háttér "kiégése", azaz túlvezérlése árán kerülhet az alanyra megfelelõ mennyiségû fény.

A világítással, a fény elosztásával befolyásolni tudjuk a kép kontrasztját.

Blende

Külsõben forgatott felvételek esetén a blende értéke általában 5,6 és 22 között lehet, belsõ felvételeknél teljes nyílás és 5,6 között. Kerüljük a teljes nyílást és a 2,8 alatti értékeket, mert ilyen rekeszállás esetén a mélységélesség néhány 10 cm-re csökken, és változó kompozíciónál igen pontosan kell élességet állítani!

Néhány amatõr szintû készülék tartalmaz egy olyan kapcsolót, amellyel automata blende esetén is tudunk ellenfényben forgatni. Ekkor az automata nem a bejövõ fénymennyiségnek megfelelõ értékre állítja a fényrekeszt, hanem jobban kinyit, lehetõvé téve az ilyen esetekben is a megfelelõ kép elõállítását.

Élesség

Mindig az adott kompozíció dönti el, hogy az élességet melyik tárgyra, alanyra állítsuk. Általában az élességet a hangsúlyos pontra húzzuk, ha a hangsúly változik, a jelenet közben át kell húzni a másik alanyra. Általánosan igaz, hogy ha az élességet egy pontra állítjuk, a látószög állítása közben az élesség azon a ponton marad, akár nyitunk, akár zárunk a varióval. Közeli személybeállításoknál az élességet a szemre kell állítani.

Mélységélesség

Ha egy kompozícióban egy pontra élességet állítunk, a pont elõtt és mögött valamekkora tartomány még szintén élesnek látszik. A tartomány nagysága a blende értékétõl függ. Minél jobban nyitva van a rekesz, annál kisebb a mélységélesség, ill. fordítva. Ha külsõ helyszínen forgatunk, és sok a fény, a rekesz értéke 8 és 22 között lehet. Ekkor a mélységélesség annyira megnõ, hogy szinte mindent élesnek látunk. Ez néha zavaró lehet, ekkor szürkeszûrõ használatával csökkenthetjük a beesõ fényt, és a blende nyitásával a mélységélesség mértéke a kívánt tartományra csökkenthetõ (2.23. ábra).

A mélységélesség változása

a) a blende nyitásával, ill. zárásával; b) a tárgytávolság változtatásával; c) az objektív gyújtótávolságának változtatásával

Látószög

Azt, hogy a kamera mekkora nyílásszöggel látja az elõtte levõ kompozíciót, az objektívnek a képfelvevõ csõ átmérõjéhez viszonyított fókusztávolsága határozza meg. Minél kisebb a fókusztávolság (5...10 mm), annál nagyobb az objektív nyílásszöge és fordítva, a hosszú (120...250 mm) fókusztávnál a nyílásszög kicsi lesz.

Videokamerákban általában nem használnak fix fókusztávolságú objektívet, csak variót, ennek beállítása határozza meg az objektív pillanatnyi fókusztávolságát, a fentiek szerint. 2.23. ábra

Kameramozgás vagy variózás?

Ha a kamera az optikai tengely vonalában mozog elõre vagy hátra, ill. ha a varióval zárunk vagy nyitunk, elvileg ugyanazt a hatást kapjuk, tehát az adott beállításban ugyanúgy a látószög változik. A gyakorlatban mégsem azonos a hatás. Ha a kamera mozog a beállítás felé, a tárgyak relatív méretei a mozgás során arányosan változnak, a természetes arányoknak megfelelõen. Az elõremozgás során különbözõ beállítások válnak láthatóvá, a perspektíva állandó marad.

Vario használatakor más a helyzet. A tárgyak arányai nem változnak, és ellentétben az elõzõ esettel, most nincs tengellyel párhuzamos mozgás, csak a képkivágás változik. Nagyobb fókusztávolságok használata esetén elvész a tárgyak közti mélység (távolság) érzete (2.24. ábra).

A kamera elhelyezése

Ha a kamerát a fényképezendõ alany magasságában helyezzük el, ezzel objektív hatást érünk el a kompozícióban. Ha a kamera bizonyos szögben alulról vagy fölülrõl néz az alanyra, erõsen szubjektívvá válik a hatás (2.25. ábra).

Képkivágás

Egy adott beállításban különbözõ képkivágásokat készíthetünk. Sorban a legszûkebbtõl a legtávolabbig: szuperközeli, közeli, kisszekond, nagyszekond, kistotál és nagytotál lehet a képkivágás neve.