A magyar film története

A rendszeres filmgyártás 1912- ben indult meg Magyarországon. Egymás után alakultak meg a filmgyártó cégek, fellendült a forgalmazás, dolgozni kezdett a hazai filmkészítôk elsô generációja, akik közül sokan néhány év múlva a nemzetközi filmvilág kiemelkedô szereplôivé nôtték ki magukat. A magyar filmgyártás két kimagasló rendezôegyénisége, Korda Sándor és Kertész Mihály, hamarosan a világ filmművészetének formálói közé emelkedett. A tízes évek közepén közel két tucat magyar filmműhely működött, a fôvárosi mellett jelentékeny filmgyártás folyt Kolozsváron Janovics Jenô irányításával. Itt készült el 1913-ban a Sárga csikó, az elsô magyar film, amely igazi világsikert aratott. Százharminchét kópiát adtak el belôle a világon, még Japánban is bemutatták. Az I. világháború idején megszűnt az amerikai, francia és olasz filmek behozatala, mely a magyar filmgyártás példátlanul gyors fellendüléséhez vezetett. Magyarország 1917–1918-ban közvetlenül Dánia, az Egyesült Államok, Németország, Olaszország után következett a filmgyártó nagyhatalmak sorában. 1918-ban egy év alatt több mint száz magyar játékfilm került a hazai és külföldi nézôk elé. Divat lett moziba járni, a külföldi mellett kialakult a hazai sztárkultusz is. A magyar némafilmgyártás kezdettôl fogva produkált világsztárokat. Nemzetközi karriert csinált Sacy von Blondel, Gaál Franciska, Bánky Vilma, Putty Lia, Nagy Kató, Várkonyi Mihály, Lukács Pál, Lugosi Béla. Rendszeressé vált a híradógyártás és jó néhány igényes "kultúrfilm" is készült. Az amatôrfilmezés révén a mozgókép bevonult az otthonokba is. A filmgyártással párhuzamosan felvirágzott a filmszaksajtó, rendszeressé vált a filmkritika, a némafilm-korszakban 45 filmszaklap működött hoszszabb-rövidebb ideig. A Tanácsköztársaság idején a filmipar állami irányítás alá került.

A világháborút követô években megtört a magyar filmgyártás lendülete. Megnyíltak a négy évig elzárt határok az amerikai, francia, olasz és dán filmek elôtt, és ezek dömpingje fokozatosan elsorvasztotta a magyar filmgyártást. A virágzó filmipar alkalmi üzleti vállalkozásokká hullott szét. Évrôl évre romlott a helyzet, csökkent a produkciók száma, a húszas évek végére szinte leállt a gyártás. A magyar filmszakemberek külföldön, fôleg Ausztriában és Németországban dolgoztak. Meglepô módon épp ezekben a válságos években virágzott fel a filmelmélet. Balázs Béla és Hevesy Iván nemzetközi jelentôségű műveikben már önálló művészetként elemzik a filmet.

A magyar némafilmek 95 %-a elveszett, megsemmisült. Mindössze 23 film maradt fenn vetíthetô formában.

A magyar filmgyártás húszas évekbeli válsága után a hangosfilm születése és magyarországi elterjedése nyitott új korszakot a magyar filmtörténetben. A filmgyártás fellendítése érdekében a kormány 1930-ban elrendelte, hogy aki legalább 400 méter hosszúságú magyarul beszélô hangosfilmet állít elô, az húsz külföldi filmet hozhat forgalomba adómentesen. A Hunnia Filmgyár 1931 áprilisára vált alkalmassá hangfelvételre és hamarosan megkezdôdött az elsô magyar hangosfilm, A kék bálvány forgatása.

Az igazi áttörést, az elsô nagy közönségsikert a Székely István rendezte Hyppolit, a lakáj (1931) hozta, mely sikere révén a filmkészítôk számára követendô példává vált. 1932-ben Fejôs Pál művészi igényű hangosfilmet forgatott, a Tavaszi záport, mely nagy nemzetközi elismerést aratott, de hazai követôkre nem talált. 1933-tól a modernizált és kibôvített Magyar Film Iroda is bekapcsolódott a hangosfilm-, gyártásba. A magyar film egyre népszerűbb lett, a gyártási kedv fokozódott, évrôl-évre nôtt a produkciók száma: 1933-ban 9, 1938-ban pedig már 33 játékfilm készült. A következô nagy sikerek, az 1934-es Lila ákác és a Meseautó hatására végérvényesen a komédia vált a harmincas évek uralkodó filmműfajává. A filmek sikeres forgalmazását a közönségigény kielégítésén túl még az 1935-ös filmtörvény is segítette, melyben elrendelték, hogy a moziműsorok tíz százaléka kötelezôen magyar film legyen. Ezt az arányt rövidesen húsz százalékra emelték. 1939-tôl a filmgyártás állami ellenôrzése szigorúbbá vált, minden forgatókönyv az Országos Nemzeti Filmbizottság elé került, és ez döntött a filmek támogatásának mértékérôl. Az 1939. január 1-tôl működô Filmművészeti Kamara a zsidótörvény szellemében fokozatosan kiszorította a filmszakmából a zsidó származásúnak minôsített filmeseket. Ettôl kezdve nem rendezhetett a korszak két meghatározó rendezôegyénisége, Székely István, Gaál Béla, nem jelenhetett meg többé magyar filmen többek között a közönség kedvence, Kabos Gyula. A rendelet hatálya alól csak a forgatókönyvírók tudták kivonni magukat, akik álnéven még a negyvenes években is dolgoztak.

Ugyanakkor az óriási konkurenciát jelentô amerikai filmek behozatalának megszüntetése, valamint az 1919-ben elvesztett magyarlakta területek visszacsatolása következtében bekövetkezett nagyarányú filmpiacbôvülés nagyon megerôsítette a magyar filmipart. 1941-ben a Hunnia megvásárolta és modernizálta, majd a hangosfilmgyártás szolgálatába állította a régi Star Filmgyár Pasaréti úti műtermeit. Évrôl évre tovább nôtt a produkciók száma: 1939-ben 25, 1940-ben 38, 1941-ben 40, 1942-ben 48, 1943-ban 53 játékfilm készült. A magyar filmek a megnövekedett belföldi piac mellett eljutottak a Balkánra és Olaszországba. A Halálos tavasz c. film 1939-es sikere után megszűnt a komédia egyeduralma, a melodráma a vígjátékkal egyenrangú helyre kerül a magyar filmkultúrában. A negyvenes évek legkiemelkedôbb művészi teljesítménye Szôts István: Emberek a havason c. filmje díjat nyert a velencei biennálén. Az 1944-es háborús események hatására a produkciók száma visszaesett, az év elején még dolgoztak, de az év második felében teljesen leállt a gyártás.

 1945-56

Budapesten még folytak a harcok, amikor – 1945. január 30-án – megjelent a székesfôváros polgármesterének, Dr. Csorba Jánosnak rendelete, amelyben felhívást intézett a Magyar Művészek Szabad Szervezetének Filmosztályához, hogy szervezze meg a filmgyártás megindítását. Újabb, még ugyanebben az évben kiadott rendelete már intézkedett a gyártás megkezdésérôl a Hunnia Filmgyár Rt. tulajdonában lévô, újjáépített, Gyarmat utcai műteremben.

1945 októberében – Európában elsôként – már filmet forgattak a Hunniában, Bródy Sándor A tanítónô című művébôl, Keleti Márton rendezésében. Ez volt a "demokratikus magyar filmgyártás" elsô játékfilmje.

A háború sok mindent megváltoztatott a magyar társadalom életében, de a filmgyártás szervezete, rendszere ideig-óráig még érintetlenül maradt. A tôke hiánya mellett nyersanyaghiány is nehezítette a helyzetet. A forgalmazás rendszere szétzilálódott, a mozihálózat a háború elôtti mozipark felére zsugorodott. Történt ugyan kísérlet koprodukciós filmgyártásra, az állam is támogatást ígért, de egyik forma sem járt sikerrel. ĺgy mindössze három játékfilm készülhetett magántôkébôl 1946 végéig. Mivel a folyamatos magyar filmgyártás megteremtése mindinkább politikai kérdéssé vált, a koalíciós pártok (a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt) filmvállalatokat alapítottak. 1947–1948-ban mindegyikük gyártott egy-egy játékfilmet, közülük kettô (a Kisgazdapárt filmvállalata által készített Könnyű múzsa és a Nemzeti Parasztpárt Sarló Filmvállalatának produkciójában készült Mezei próféta) azonban dobozban maradt. A MAFIRT tôkebefektetésével készült Valahol Európában (Radványi Géza) világsikert aratott, az Orient Filmipari Rt, az MSZDP filmvállalata produkciójában készült filmje, a Beszterce ostroma (Keleti Márton). A független filmgyártó és rendezô, Szôts István Ének a búzamezôkrôl című munkája fennakadt a cenzúra hálóján.

1948 augusztusában – a filmgyártás államosításával – új szervezeti rendben, új elvek szellemében, a politika "vigyázó szeme" láttára csak olyan játékfilmek készültek már, amelyek megfeleltek az "új idôk új szellemének". 1949. július 11-én megalakult a Népművelési Minisztérium, élén Révai József – a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésébôl alakult új párt, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetôség titkára – állott. Az ô felügyelete alá került a filmgyártás. Ettôl kezdve 1953 júniusáig, Révai József egy személyben döntött minden kérdésrôl. Irányítása alatt új filmirányzat alakult ki, amelyet a sematikus film névvel illettek.

Az államosított magyar filmgyártás elsô alkotása, a Talpalatnyi föld (1948, Bán Frigyes) még nemzetközi sikert aratott, de a nyomában születô filmek mind -jobban elszürkültek, sematikussá váltak.

A fordulatot a filmgyártásban is 1953 júniusa, a Nagy Imre-kormány megalakulása hozza. Révai Józsefet Darvas József váltja fel a Népművelési Minisztérium élén. A közönség megismerkedik az olasz neorealista filmek egynémelyikével, ezek hatása – valamint a politikai szigor "enyhülése" – a magyar filmgyártás megújulásához, a magyar filmművészet megszületéséhez vezet. A munka és a termelés "problémái" helyett a magánember erkölcsi konfliktusa, súlyos morális válsága kerül az érdeklôdés középpontjába. Viszonylag rövid keresés után – az Életjel (1954, Fábri Zoltán) és a Simon Menyhért születése (1954, Várkonyi Zoltán) – a magyar film rátalál a maga (új) útjára, aminek eredményeképpen – Közép-Kelet-Európában elôször – a nemzetközi érdeklôdés középpontjába kerül. A remekművek sorát a Gázolás nyitja meg (Gertler Viktor), ezt követi az Egy pikoló világos (Máriássy Félix), A 9-es kórterem (Makk Károly), végül a Körhinta (Fábri Zoltán) e megújulási folyamat csúcspontját jelképezi.

A korszak jelentôs filmjei még a Liliomfi (Makk Károly), a Hannibál tanár úr (Fábri Zoltán), a Bakaruhában (Fehér Imre) és a Keserű igazság (Várkonyi Zoltán), amely nem került bemutatásra.

1957-től napjainkig

Az 56-os megtorlás után érezhetôen háttérbe szorul a magyar film frissen kialakult társadalomkritikai irányzata. Sok színvonalas irodalmi adaptáció készül, melynek tárgya a két háború közti idôszak. Egyes életpályákat teljes egészében meghatároz a magyar irodalom klasszikusaihoz fűzôdô viszony, az irodalmi művekkel sokszor egyenértékű, autonóm alkotások születnek (Ranódy László: Szakadék, 1956, Légy jó mindhalálig, 1960, Pacsirta, 1963, Aranysárkány, 1966, Árvácska, 1976, Fábri Zoltán: Édes Anna, 1958, Húsz óra, 1965, A Pál utcai fiúk, 1968, Isten hozta, ôrnagy úr!, 1969, stb.). Humanizmus, a lélektanilag pontos, sűrített dramaturgia, lírai fényképezés emeli ki a korszak filmjei közül Herskó János Vasvirágát és Makk Károly: Ház a sziklák alatt c. filmjét.

1957-tôl a játékfilmek a Hunnia Filmstúdióban és a Budapest Filmstúdióban készülnek. 1958-ban indul az elsô filmes szaklap, a Filmvilág, 1957-ben megalakul a Magyar Filmtudományi Intézet, és 1960-ban megjelenik folyóirata: a Filmkultúra. Elkezd szervezôdni a filmklub-mozgalom.

A korszakváltást a Balázs Béla Stúdió megalakulása jelenti (1959). A stúdió gerincét a legendás Máriássy-osztály alkotja. Szinte a mai napig ez a kísérletezés elsô számú műhelye.

Az alapító generáció 1963-ban robban be tematikailag is rokon művekkel, amelyeknek a középpontjában a felnôtté válás, az önreflexió kérdése áll. Gaál István: Sodrásban, 1963, Szabó István: Álmodozások kora, 1964). De a filmnyelv megújításában Jancsó Miklós Antonionira emlékeztetô, hosszú képi beállításokkal kísérletezô Oldás és kötése az elsô, mely utat nyit a magyar film egyik legerôsebb áramlatának: a nemzedéki önvizsgálat, a tradícióhoz való viszony problematikájának (Gaál István, Zolnay Pál, Sára Sándor, Kósa Ferenc filmjei).

 A magyar film ezekben az években éli virágkorát. 1965-ben Jancsó Miklós elkészíti a Szegénylegényeket, melynek nemzetközi diadalútjához csak az Oscar-díjas Mephistóé fogható. De ebben az évben készül el Kovács András súlyos történelmi analízise az újvidéki mészárlásokról ( Hideg napok) és Fábri Zoltán Húsz órája is. Az év közönségdíját Keleti Márton A tizedes, meg a többiek c. vígjátéka nyerte, mely a "huzatos történelmű országok" kisemberének túlélési technikáin tréfálkozik. A kelet-európai struktúra deheroizálása vallomásos líraisággal társulva valósul meg Szabó István Apa című filmjében. Várkonyi Zoltán monumentális Jókai Mór-feldolgozása: Az aranyember 1962-ben készült.

A kőszívű ember fiai I-II 1965-ben, az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán 1966-ban, az Egri csillagok I-II 1968-ban. A magyar filmet évtizedeken át meghatározó rendezôi pályák mellett ekkor válnak világszerte ismertté a magyar színészek: Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Garas Dezsô, Darvas Iván, Domján Edit, Törôcsik Mari, Sinkovits Imre, Kozák András, Madaras József...

A hetvenes években olyan pregnáns áramlatok alakulnak ki, melyek a nyolcvanas években is folytatódnak. A társadalomkritikai realizmus és történelem-analízis Kovács András, Gábor Pál, Mészáros Márta, Makk Károly filmjeiben folytatódik ( Falak, 1967, Angi Vera, 1978, Egymásra nézve, 1979, a Napló-trilógia).

Jancsó Miklós nagyerejű történelmi modelljeihez kapcsolódik a parabolisztikus Magasiskola (1970), vagy a Balázs Béla Stúdióban készült Büntetôexpedíció (Magyar Dezsô, 1970).

A groteszk szatíra műfaja a dobozba zárt, és mítosszá vált A tanúval kezdôdik (Bacsó Péter, 1968). Ide kapcsolódik Kardos Ferenc Egy ôrült éjszakája, Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza filmjei ( Ismeri a szandi-mandit?, Madárkák, Álljon meg a menet, Szívzűr), András Ferenc naturáliája, a Veri az ördög a feleségét, Rózsa János Pókfocija. A privátszféra és a közélet konfliktusainak feldolgozása Bacsó Péter és a nôi sorsok legmélyebb ismerôje, Mészáros Márta műveiben a legerôteljesebb ( Kitörés, 1970, Jelenidô, 1971, Szabad lélegzet, 1972, Örökbefogadás, 1975.)

Két remekmű születik az esztétizáló tendenciájú alkotásokban: Makk Károly Szerelem, 1970, Huszárik Zoltán Szindbád, 1971. A hagyományos elbeszélô-szerkezet fellazul, organikus, álomszerű látványvilág, az érzelmek megjelenítése kerül elôtérbe a következô filmekben: Szabó István Tűzoltó utca 25, 1973, Budapesti mesék, 1976, Jancsó Miklós Égi bárány, 1973, Kósa Ferenc Hószakadás, 1975.

A populáris művészfilm eredeti alakja a néha tragikus, általában lírai groteszk hangvételű Sándor Pál. Emlékezetes filmje a Régi idôk focija, 1973, melynek alapgondolata – "kell egy csapat" – legendává vált. A varázslatos látványvilágon alapuló mozi hagyományát folytatja a nyolcvanas években Gárdos Péter, Bereményi Géza ( Uramisten, 1984, Szamárköhögés, 1986, Eldorádó, 1988, A turné, 1993).

Szabó István és Koltai Lajos a Klaus Mann regényébôl készült Mephistóban kivételes szakmai műgonddal ötvözi a közönség igényeit, a nagyepikai szerkesztésmódot és alkotói mondanivalóját: a biztonságérzetében fenyegetett, elismerésért és autonómiáért küzdô huszadik századi művész lélektani problémáit. A magyar film számára mindez együtt hozza meg az elsô Oscart 1982-ben.

Még 1969-ben, a Balázs Béla Stúdióhoz tartozó fiatal rendezôk, operatôrök, írók felhívást intéznek a szakmához, "szociológiai filmcsoport" létrehozására. Grunwalsky Ferenc, Szomjas György, Bódy Gábor, Magyar Dezsô, Dobai Péter, Gazdag Gyula, Ember Judit és a többiek azt tekintik fô feladatuknak, hogy fôleg kisebb közösségek hatalmi mechanizmusait, fonákságait dokumentarista módszerrel föltárják. A kiáltvány nyomán megalakuló Budapesti Iskola híres darabjai: Gazdag Gyula A határozat, 1972, Dárday István Filmregény, 1977, Vitézy László Békeidô, 1979, Tarr Béla Családi tűzfészek, 1979.

A BBS-ben a dokumentarista irányzat mellett rendkívül erôteljes törekvés a narratív keretek fellazítása, a formanyelvi kísérletezés. Ehhez más művészeti ágak képviselôi is csatlakoznak: Maurer Dóra, Hajas Tibor, Halász Péter, Jeney Zoltán, Vidovszky Miklós. Az áramlat vezéregyéniségei Erdély Miklós és Bódy Gábor. Bódy Gábor és Jeles András a perfekcionális filmgyártásnak is irányadó alakja lesz a 70-es évek közepétôl.

Bódy elsô nagyfilmje, az Amerikai anzix (1975) az amerikai polgárháborúban harcoló magyar negyvennyolcasok sorsának bemutatásán keresztül archaizáló képek sajátos manipulációjával kísérletezik. A mozgókép enciklopédikus lehetôségeit kutatja, még az oly nagyközönségnek szánt filmben is, mint a Psyché (1980). Jeles András kultúrkritikai, metafizikus művei is az experimentális kísérletezés kordokumentumai ( Álombrigád, 1983, Angyali üdvözlet, 1984). Ehhez a hagyományhoz csatlakozik a nyolcvanas évek fordulóján Enyedi Ildikó kozmikus-ironikus tündérmeséivel: Az én XX. századom, 1988, A bűvös vadász, 1994.

A BBS tagjai napjainkban is kísérleteznek a narrációs formák kutatásával (Szirtes András, Klöpfer Tibor, Szederkényi Júlia).

A kortárs magyar film emlékezetes darabjai Gothár Péter groteszk látványvilágú közérzetrajzai: Megáll az idô, 1980, Idô van, 1983, Tiszta Amerika, 1987.

A nyolcvanas években az "új-érzékenység" a magyar filmekben is megjelenik. (Xantus János Eszkimó asszony fázik, 1983, Tímár Péter Egészséges erotika, 1986, Sôth Sándor A szárnyas ügynök, 1987...)

  A napjainkban fô vonulattá váló irányzatok (a dokumentarista iskola, valamint a független és non-professional filmkészítés) egyik kezdôpontja Jeles András A kis Valentino című filmje. A marginális helyzetű emberekrôl szóló filmekbôl egyetemes emberi sorsok szólnak napjaink nézôihez: Szomjas György Roncsfilm, Csókkal és körömmel, Grunwalsky Ferenc Egy teljes nap, Kicsi, de nagyon erôs, Szôke András Vattatyúk, Gothár Péter A részleg és Tarr Béla monumentális vállalkozása: a Sátántangó.

Napjainkban a hazai filmgyártás a Magyar Mozgókép Alapítvány és más szponzorok támogatásával működik.

 A magyar animációs film

A magyar rajzfilmgyártás akkor kezd kialakulni, amikor a világ rajzfilmgyártásának nagymesterei, már egyéni stílust teremtve, önállósodni kezdtek. Itthon 1914-ben Kató Kiszly István foglalkozott elôször rajzfilmkészítéssel. Néhány rövidebb alkotása után, támogatás híján, munkássága pedagógiai területre tevôdött át. Igazából a harmincas években születik meg a magyar rajzfilmgyártás. Macskássy Gyula saját műtermet rendez be Budapesten, ahol többek között együtt dolgozik Halász Jánossal (John Halas) és Pál Györggyel (George Paul). A további kísérletezôk közül Balogh István, Kálmán Viktor, Kassowitz Félix, Szénássy György, Valker István neve érdemel figyelmet. 1950-ben kerül a közönség elé az elsô hazai, színes rajzfilm: A kiskakas gyémánt félkrajcárja, amelyet Macskássy Gyula rendez. Közel egy évtizedig 2-3 rajzfilm jelenti az évi teljes termést és a magyar rajzfilmgyártás a Mafilm Híradó és Dokumentum Filmgyár kötelékében működik 1954-ig. Ekkor átkerül a Magyar Szinkronfilmgyártó Vállalathoz, és csak 1959-ben válik önállóvá mint Pannónia Filmstúdió. Macskássyék nyomában új nemzedék nô fel (Nepp József, Dargay Attila, Csermák Tibor, Kovásznai Gábor György, Szabó Szabolcs, Várnai György, Reisenbüchler Sándor, Szoboszlay Péter, Jankovics Marcell, Richly Zsolt, Vajda Béla, Szabó Sipos Tamás) és a magyar rajzfilmgyártás egyre ismertebbé válik a világon. 1973-ban közönség elé kerül az elsô, egész estés rajzfilm, a "János vitéz", Jankovics Marcell rendezése. 1980-ban megszületik az elsô Oscar-díjas film "A légy", Rofusz Ferenc munkája. 1986. július 1-tôl a Pannónia Filmstúdió jogutóda, a Pannónia Film Vállalat, amelynek műhelyeiben lelkes kísérletezô, egyéni stílusú alkotók működnek. Idôközben a Pannónia Film Vállalat elveszítette egyeduralkodó szerepét, animációs filmgyártásunk arculatát ma már több kis stúdió is rajzolja...