Cák és környéke

Zsuzsi üdülési csekkeit felhasználva terveztük meg a nyaralásunkat. A fiú idén is inkább itthon maradtak. A Zsuzsi ebben az évben Koszeg környékére akart menni. Az interneten történt keresés után a Vadszolo vendégházat választottuk (Cák, Fo út 25/a. Nagy Mária) a július 13 és július 21 közötti idoszakra. A szállás 2 500 Ft/fo/éj, a reggeli 500 Ft/fo/nap, az üdülohelyi díj pedig 110 Ft volt fejenként és éjszakánként. Így összesen fizettünk 43 000 Ft-ot.

13-án reggel 8 óra után indultunk pár perccel, a várost az M 0-as úton hagytuk el. Elég nehezen találtunk rá a 7-es útra. Fehérváron keresztül mentünk Mórra.

Itt egy kicsit körülnéztünk majd mentünk tovább Pannonhalmára. Itt megnéztük az apátságot.

Majd innen Gyor külvárosát érintve Szombathelyen át, jutottunk el Cákra. Mivel kicsi a falu elég könnyen megtaláltuk a szállást. Nagyon kedvesen fogadtak. Egy elég nagy, vadszolovel befuttatott barátságos ház lett a szállásunk. Mivel nagyon hosszú a telek ezért a hátsó utcáról tudtunk csak bejutni. Mi egy az udvarra nézo, külön bejáratú, padlástérben lévo tágas, összkomfortos lakrészt kaptunk. Egy térben volt a nappali, a konyha és a háló. Egy francia ággyal és egy kanapéval. Felszerelt konyharész (huto, tuzhely, mikró, vízforraló, kávéfozo, mosogató és edények, Tv, ventillátor) Fürdoszoba zuhanyzóval, WC-vel és mosdóval. Egyedül a bejárati ajtó riglije nem volt túl bizalomgerjeszto. A szállás elfoglalása után egy kicsit körülnéztünk a faluban. A háziasszonyunk ellátott bennünket rengeteg környékbeli látványosságot bemutató prospektussal. Többek között egy pecsétgyüjtő akcióról. Ez megtetszet nekünk és elhatároztuk megnézzük ezeket a látnivalókat.

14-én délelott bementünk Szombathelyre. Eloször körbe sétálgattuk a kámi arborétumot, de a útleírás által ígért kaktuszgyujteménynek nyoma sem volt.

Majd bejártuk a Falumúzeumot.

Onnan átmentünk a Termál nevu fürdobe. Itt elég kedvezo áron ( 850 Ft ) szépen kialakított környezetben pancsikáltunk. Volt fedett uszoda is, de mi a szabadtéri részt választottuk. Érdekes volt, hogy mind a két medencét napelemekkel futötték.Voltak bugyogó részek és nagyon ötletes volt a gyerekmedence. Külön extraként, még a bejáratnál felejtett gyékényeink is megvoltak távozáskor.

Bevásároltunk a városban aztán mentünk vissza a szállásra.

15-én Koszegre mentünk be. Sétáltunk a feltúrt Belvárosban.

Megnéztük a Várat is, benne a múzeummal.

Az esti színházi eloadásra sajnos nem sikerült jegyet szereznünk. De meg van már az első pecsétünk.

A Hosök kapujánál éppen egy toronyzenei koncertbe csöppentünk. A fák alá húzódva egy fagyit nyalogatva hallgattuk a kellemes zenét. Videó itt --->

Tovább menve a Posta Múzeum bejáratánál egy nagyon barátságos ember invitált bennünket és rendkívül érdekesen végigkalauzolt bennünket a múzeumon. A belépojegy árát pedig csak a vezetés végén kérte el.

Átverekedtük magunkat a Fotér díszburkolat építésén, és megnéztünk belülrol a Kecske templomot. Az amúgy is csodálatosan kifestett templomot éppen esküvore díszítették fel.

Beültünk ebédelni a Bécsi kapu étterembe. Kellemes környezetben, egy árnyékos udvaron, középkorian öltözött pincérek fogadtak. Kértünk egy-egy háromfogásos „gyerek” menüt, az étel jó ízu volt, az ár elfogadható és még ebédjeggyel is tudtunk fizetni. (2170 – 2500 Ft ) Ebéd után, átmentünk Bozsokra. Megnéztük a kastélyt, sétáltunk a parkjában. Meg van a második pecsét.

Majd tovább mentünk Koszegszerdahelyre és megnéztük a vizimalmot.Egy több mint 80 éves nagyon lelkes bácsi mutatta be nekünk. Meg van a harmadik pecsét is.

Innen tovább mentünk Velemre. A falu végén megálltunk és felmásztunk a Szent Vidhez. Sajnos a kápolna zárva volt. Elég fárasztó túra volt.

Lefelé már szívesebben jöttünk. A faluban megálltunk még megnéztük a Fedeles hidat, a Furészmalmot, a korona rejtekhelyét, és a játszóteret is.

Innen már visszamentünk a szállásra.

16-án túrázni indultunk. Autóval elmentünk a Velem felett lévo Hörmann forrásnál lévo parkolóig. Innen gyalog indultunk tovább az Írott kohöz. Elég meredek de szépen kijelölt úton mentünk felfelé 2,3 km-t. És volt mit nézni közben....

A kilátó a Dunántúl legmagasabb pontja, a magyar-osztrák határon fekszik pontosan. Találkoztunk is osztrák túristákkal és egy megszállott magyar rádióamatorrel. Csodálatos volt a panoráma még a Ferto tavat is lehetett látni, habár a Zsuzsi szerint az a Balaton volt.

Innen visszamentünk a Hörmann forráshoz,

majd tovább indultunk a Stájer házakhoz, de kissé eltévedtünk, a jelzések nem voltak egyértelmuek. Elértük a Vörös Keresztet

és innen fordultunk vissza a Stájer házakhoz,

onnan már nem volt több szuflánk, így visszamentünk az autóhoz, onnan meg vissza a szállásra. Este még elsétáltunk a falu szélén álló Csikó csárdához és megvacsoráztunk.

17-én Reggel Koszegre mentünk be, itt megtaláltuk a Chernel kertet, amit éppen átépítettek.

Innen tovább mentünk és megkerestük a Kálváriára felvivo utat. Leparkoltunk és felballagtunk a templomhoz. De előbb még megnéztük a korona másik rejetkheléyét

és a 14 stációt.

Ez az út is elég meredek volt. Innen továbbsétáltunk és megtaláltuk a Hét forrást,

majd hosszú keresgélés és eltévedések után jutottunk fel az Ó-ház teton lévo kilátóhoz.

Körülnéztünk, kifújtuk magunkat és a zöld jelzésen elindultunk vissza Koszegre.

Jó sokat kutyagoltunk míg elértük a város szélét, innen még aszfalton mentünk pár kilómétert, míg elértük a Szénsavas forrást, itt erogyujtésként ittunk egy jót és vettünk egy doboz becsületkasszás málnát 150-ért.

Mire beértünk a városba addigra pont el is fogyott. Beültünk a Kulacs nevu étterembe. Itt is kellemes árnyékos udvar van. Levest ettünk és palacsintát. (hegyaljai bableves, savanyú káposztával) Itt is ebédjeggyel fizettünk, és kijöttünk 2500-ból (itt is 2170 volt a számla) Innen továbbsétáltunk az autóhoz, majd hazafurikáztunk.

18-án elindultunk Ausztriába, de mivel tankolnunk kellett, ezért Koszeg felé vettük az irányt. A határon csak az osztrák határorno törodött velünk, még a csomagtartóba is belenézett. Jó állapotú utakon szép tájon jutottunk el Lockenhausba. Lékára. Könnyen megtaláltuk a várat. A parkolóban nem kellett fizetni. Nagyon szép és jó állapotú a vár, és 5 eruróért végig is lehetett nézni mindent. És meg lett a negyedik pecsét is.

A vár körül is sétáltunk egyet, kipróbáltuk a koszorú dobálást, gólyalábazást. Továbbmentünk a hegyeken keresztül. Megállunk az út mellett magasodó 25 m-es Margariten kilátónál. Felérve egy csalódás volt mert a hegyek miatt csak egy kis osztrák falucskára láttunk rá.

Tovább haladva a hegyek között találtunk egy másik pihenohelyet, háborús emlékmuvel ahonnan 30 perces könnyed sétával elérhettük volna az Írott ko csúcsát. Na ezt kihagytuk, és indultunk tovább, innen már lefelé vezetett az út Rohoncra. Sétáltunk egy kicsit a szép kis városban, megkerestük az idegenforgalmi irodát, és lepecsételtettük a füzetünket, meg lett az ötödik pecsét is

majd továbbmentünk Markt Neuhodisra. Itt könnyen megtaláltuk a vízimalmot a következo pecsételo helyet. A tolókocsis molnárral találkoztunk, de nem értettük meg egymást, meg 2-ig úgy is zárva lett volna a malom. Így egy kicsit körbenéztünk és indultunk tovább, de meg lett a hatodik pecsét is.

Mivel már nem kellett több pecsét, de volt még idonk ezért tovább indultunk. Útközben megnéztük Szalónak várát, Burg Schlaining-et.

Innen tovább indultunk Oberwartot megkeresni. Ez a környék legnagyobb települése, de már nem volt rajta a térképeinken. Jó párszor megálltunk kérdezosködni mire sikerült odajutni. Körülnéztünk a városban, egy kicsit vásároltunk, felmértük az árakat, sétálgattunk,

majd indultunk vissza Szombathely felé. Itt már a határon ránk se bagóztak. Szombathelyre érve megkerestük még Jákot. Nem volt egy egyszeru menet, de megérte. Nagyon szép a templom és mellette a múzeum. A Zsuzsi még azt is megtudta, hogy kapcsolat van Ják és Jákfa között ahogy azt sejtette.

Visszafelé Szombathelyen még vásároltunk majd indultunk vissza a szállásunkra.

19-én délelott eltöltöttük a ház körül pihenve, majd elindultunk Kőszegre, itt leadtuk a Turista információs irodán a pecsétgyüjtő füzetkéket. Cserébe kaptunk egy-egy ajándékos szatyrot. Benne bor, poló és egy igényes tájékoztató füzet. Megebédeltünk ismét a Kulacsban, és továbbindultunk Bükfürdore. Délután 2-re értünk oda és este negyed nyolckor jöttünk el onnan. Nagyon szép fürdo, de a parkolójegy 550 Ft a strandbelépo meg 1200 Ft . Ennyi pénzért viszont sok különféle medencét lehet használni. És elég elfogadható áron kínálták az ételeket is. Szellemes ötletnek tartottuk, hogy még zenés vizitornát is szerveztek. Ami népszeru volt, foleg a nok körében.

A haza vezeto úton a lenyugvó nap miatt sok szakaszon elvakított.

20-án délelott elsétáltunk ismét a cáki pincesorra, most nyitva voltak és egy kedves nénivel jól elbeszélgettünk.

Majd felkerekedtünk és elautóztunk Sárvárra. Sétáltunk a városban, majd megnéztük a Várat. Érdekes kiállítás volt benne a huszárságról, illetve több a múzeumra hagyott magángyujtemény is érdekes volt. Sok része szépen fel lett újítva és berendezve.

Továbbindultunk rokonlátogatóba Jákfára. Igaz eloször eltévesztettük a kaput, de nem jelentett gondot mert ott is rokonok laktak. Már vártak minket, és jól elbeszélgettünk.

Átadtuk egy kis ajándékot és indultunk visszafelé. Útba ejtettük a két faluval arrébb lévo nicki Mugátat. Elég nehezen találtuk meg mert a térképeink vagy nem, vagy nagyon hülyén jelezték. Közben a Zsuzsi sok rokon és régi ismeros hazát nézte meg. Érdemes volt elmenni a gáthoz mert egy nagyon érdekes látvány egy kis folyón egy komoly vízesés.

Más úton mentünk vissza a szállásra ahogy jöttünk. Most is vakított a nap visszafelé, talán nem annyira.

21-én reggel összecsomagoltunk, kifizettük a szállást elbúcsúztunk és elindultunk hazafelé. Sárváron és Celdömölkön át Pápára értünk. Itt megálltunk és sétáltunk egy kicsit a városban. Megnéztük a templomokat és az Esterházy kastélyt. Ami most muvelodési ház és múzeum, de nem valami fényes állapotban van. Mivel éppen átépítés miatt zárva volt ezért továbbindultunk.

Következo megállónk Zircen volt. Itt is sétáltunk egy kicsit, megnéztük az apátságot, de az arborétumba és a múzeumba már nem volt kedvünk bemenni.

Indultunk tovább, de alig, hogy elhagytuk a várost amikor jobb elso defekt miatt kereket kellett cserélnem az árokparton. Utána úgy néztem ki mint a koszos disznó. Még szerencse, hogy volt nálunk víz szappan meg minden ami kellett. Veszprém szélén a felújított 8-as úton mentünk Fehérváron át. Ahol egy kicsit elkavarodtunk a felújított útszakasz hülye feliratozása miatt. Egy darabig még az M7-en is mentünk, pedig mi a 7-en akartunk. Majd végig döcögtünk a hatalmas hoségben a Velencei tó déli partján. Innen lassan de folyamatosan haladó kocsisorral értünk el hazáig.

Összesen 1112 km-t teettünk meg. Az autó 5-5,5 l-t fogyasztott 100 km-en, ami elég jó :)