Báli hétvégénk Debrecenben

Maradt még 24 ezer forint értékű üdülési csekkem, a Zsuzsi meg talált egy Deberceni üdülési lehetőséget szeptemberre. Erről sajnos lemaradtunk, de a novemberi időpont az bejött. A Posta debreceni üdülőjének augusztusban készült el a felújítása, és ide szerveztek egy báli hétvégét 2008 november 21-től 23-ig. Mindez 37 ezer forintért két személy részére.

November 21-én reggel 9-kor indultunk itthonról autóval. Nem siettünk most sem, ezért a 4-es úton mentünk Szolnokon keresztül Debrecenbe. Nem álltunk meg sehol, útközben, így fél egy körül megérkeztünk az üdülőbe. Debrecen, Nagyerdei körút 62.

Az épület tényleg szép, de az előzetes tájékoztatás ellenére, még nem lehetett elfoglalni a szállást. Ezért kerestünk egy éttermet. Hamar találtunk is egy hangulatos kis helyet. A Zsuzsi egy hatalmas gyrostálat kért, én meg egy csilisbabot. Finom volt az étel, és meg sem bírtuk enni az egészet, és az ár elfogadható volt, 2500 Ft. Még ekkor sem volt kész a szobánk, ezért elindultunk sétálni a Nagyerdőbe. Kellemes hely, nem pont olyan mint nálunk a Városliget, mert itt sok az aljnövényzet. Egy parkerdő és a Városliget keveréke. Van itt Állatkert, Vidámpark, Műjégpálya, Stadion, Gyógy és élményfürdő, tavacska és vendéglők, szállodák.

Mire a sétát befejeztük felcuccolhattunk a szobánkba, a 308-ba. Pont szemben a lifttel. Tényleg nagyon szép minden, mint egy négycsillagos szálloda.

És ilyen kilátás nyílt a városra, ekkor még felhős volt az ég.

Vacsoráig volt még egy kis idő, addig kipróbáltuk az üdülő edzőtermét. Zsuzsi csak úgy ontotta a gólokat.

A szoba biciklizés is tetszett neki, de a csocsóban nagyon elvertem :) Vacsora fínom volt, én rántott camambert ettem áfonyadzsemmel, a Zsuzsi meg valmilyen csírkét. Vacsora után borkostolón vettünk részt. Az első bor mindjárt nagyon ízlett, az egy Irsai Olivér volt, majd egy olaszrizling jött, majd egy szürkebarát, egy rozé és a villányi vörös. Kellemes este volt.

Másnap november 22-én reggel gyönyörú napsütésre ébredtünk, az idő ennek ellenére igen csípős volt. Most már elláttunk a Nagytemplomig is.

A svédasztalos reggeli után lementünk az alagsorba és szaunáztunk, infraszaunáztuk és beültünk a pezsgőfürdőbe. Majd elmentünk és vettünk valamit ebédre.

Délután kettőkor várt bennünket egy idős tanárnő és megmutatta nekünk a várost. Villamossal bementünk a főtérre. A Nagytemplom sajnos zárva volt, de a Kollégiumot meg tudtuk nézni belülről.

Így nézett ki a Nagytemplom elődje. Az első tornyot a Rákóczitól kapott 60 mázsás harangnak építették.

A könyvtár csolálatos, az oratóriumban megnéztük azt a szószéket ahonnan Kossuth is beszélt.

A város címere a Nagytemplom előtt a Piac utcán.

Az Arany Bika szálló, és a rólam elnevezett utca....

A Szent Anna templom oltára, ez az egyetlen katolikus templom Debrecenben.

Elindultunk és kerestünk egy internet kávézót, mert az üdülőben csak wifis internet volt, állítólag. Találtunk egy nagy könyvesboltot ahol megpróbáltam interneten felvenni a kapcsolatot az éppen ekkor Ráckevén a 30 éves osztálytalálkozót tartó volt középiskolai osztálytársaimmal, nem túl sok sikerrel....

Villamossal jöttünk vissza az üdülőbe. Vacsorára húsgombóc leves volt, majd utána Zsuzsi kacsacombot kapott, én meg valami zöldséges batyukat. Somlói volt a desszert. Közben egy cigányzenész szintetizálta a talpalávalót. Időnként túl élesen és túl hangosan.

Vacsora után még a Zsuzsika is táncra perdült.....egésszen kipirült bele...

November 23-án reggel reggeli után, összecsomagoltunk, kijelentkeztünk és 10 órára elmentünk az Élményfürdőbe, beváltottuk azt az utalványt amit az üdülőben kaptunk. Nagyon szép a fürdő, én csúszdákat is kipróbáltam, a Zsuzsi nem mert még a legkisebben sem lecsúszni. Úszkáltunk, pezsegtünk, bugyogtunk, sodrófolyosóztunk, aztán átmentünk a gyógyfürdőbe és minden medencében dagonyáztunk egy ideig, majd vissztértünk a élményfürdőbe és felöltöztünk majd visszasétáltunk az autóhoz. Indulás előtt még ettünk, majd nekivágtunk a hazavezető útnak.

Ami pest határáig eseménytelenül telt, habár elkezdett szállingózni a hó. Be kellett kapcsolni az ablaktörlőt és a mosót. Ami először nem indult majd, nem lehett leállítani, még akkor sem amikor kinyomta már az összes vizet a tartályból. Az ablaktörlő meg csak kalimpál, ha kellett, ha nem. Meg kellett állni és kivenni a biztosítákát, a szivattyúkról meg lehúzni a vezetékeket. Innen kezdve elég kellemetlen volt vezetni a korom sötétben, miközben felverték a kerekek a szélvédőre a szmötyit. Ennek ellenére szerencsésen megjártuk az utat.