A 2008-as évben a Zsuzsi üdülési csekkeit használtuk fel, és szokás szerint a Zsuzsi határozta meg az irányt. A választása idén a Mátrára esett, és hogy Hollókot feltétlenül nézzük meg. Hosszas internetes keresgélés után kiválasztottuk Mátraszentimrén Széll Zsigmondék Mátraszentimre Panzióját. 3800 Ft-volt a szállás ára, a reggeli még 990. Hét éjszakát voltunk, de mivel a Zolit is sikerül 2 napra elcsábítani, így 82.120 Ft-ot fizettünk üdülohelyi díjjal együtt. Ebbol 69.000 volt az üdülési csekk.
Július 14-én reggel i ndultunk itthonról borús esos idoben. Nem siettünk ezért a 2-es úton mentünk Vácon keresztül Balassagyarmatra. Itt megálltunk a muvelodési háznál. Megmutattam, hogy a Zoli hol lépett fel tavaly nyáron. Majd megebédeltünk egy kis pizzázóban. Innen Szécsénybe mentünk tovább. Itt már csak csöpörgött. Mivel hétfo volt ezért a kastélyt, és mellette a templomot csak kívülrol nézhettük meg.
Ezután folytattuk az utunkat Hollókore. Itt már szépen sütött a nap, és parkolóban sem kellett fizetnünk. Felmásztunk a szépen helyreállított várba,
majd lesétáltunk az Ófaluba. Itt is minden szinte teljesen kihalt volt. A falu persze ettol még bájos.
A hazai gyümölcsleves elfogyasztása után folytattuk az utunkat. Pásztó külterületétol kezdodoen már folyamatosan az erdoben kacskarigózott az út, hegynek fel, völgynek le. Nem volt nehéz megtalálni Mátraszentimrét, és annak egy csendes mellékutcájában a panziót. (Mátraszentimre, Arany János u. 12.) Egy kicsit másra számítottunk az elmúlt évek szállásaiból kiindulva. Ez a hely is tiszta volt és rendes, de azért mégsem olyan színvonalú mint az elozo helyek.
Például: zúgott a vízcsap, leforrázott a fürdovíz, egy slagon keresztül csöpögött egy vödörbe a bojler, lötyögött majd széttörött a vécédeszka, amit kicseréltek, de az is lötyögött, a tévében csak három adást lehetett fogni, azt viszont akkor is, ha kihúztam az antennát a falból, szorult az ablak, stb.
Kipakoltunk és elindultunk sétálni, felderíteni a falut. Közben egy portán vettünk egy kiló frissen szedett cseresznyét, ami késobb jól jött, mert a faluban már minden bolt bezárt. Így aztán a megettük a cseresznye felét egy kis otthonról hozott rántott cukkínivel.
15-én reggel nyolckor kaptuk a reggelit. Meglepodtünk mert nem svédasztal volt hanem ala-cart, étlap nélkül. A választék: tojás, többféle képen, virsli, debreceni vagy hidegtál, amihez kérhettél lekvárt. Az innivaló: tea, kávé, tej, tejeskávé. Csak kenyér van, ha elfogy lehet még kérni. Ezen a napon is esett az eso, így aztán a délelott vásároltunk a faluban, majd délután elindultunk Gyöngyösre. Zsuzsi talált egy rövidebb utat, azt kipróbáltuk. Hát ez egy rémálom volt. Egy keskeny kis alig aszfaltozott meredek hepe-hupás kanyargós út volt, vagy 6 kilométeren át. Innem már voltak települések és az út is elfogadható lett. Zuhogott az eso mire beértünk a városba, így bemenekültünk a múzeumba, majd miután elállt az eso sétáltunk a városban, majd bevásároltunk a Tescoban. 
16-án már jobb volt az ido és elindultunk Parádsasvárra. Itt megnéztük a bezárt Üveggyár romjait, és a faluban még muködo két üvegcsiszoló muhelyét. 
Elbámészkodtunk és vásároltunk ki üvegfigurákat. Megnéztük a kastélyt és az ivócsarnokot, de az ásványvizet nem lehetett megkóstolni. 
Innen továbbmentünk Parádra. Felkerestük a Palóc házat és ismét meghallgattuk az „ospalóc” történeteit. 
Innen továbbmentünk Parádfürdore. Itt ebédeltünk, majd sétáltunk egyet az erdoben. A Szent István csevicét nem találtuk meg, de azért egy kis Mária kegyhelyet megnéztünk.
Kocsival visszamentünk Parádóhutára és itt elsétáltunk a Karissza csevizéhez. Ez igen népszeru a helyiek között, és szatyornyi palackokkal viszik haza a forrás vizét, ami igen gyéren csordogált. Megkóstoltuk a vizet, majd elindultunk Recsk felé. Recsken nem találtuk meg a Nemzeti emlékhelyet, ezért továbbmentünk Mátraderecskére. Sajnos a strand zárva volt, a Kanázsvárzhoz vezeto út nem volt megjelölve. A Kézmuvesházat azért megtaláltuk itt egy kedves helybéli néni megmutatta a szövést. Jól elbeszélgettünk vele, és vettünk egy szottes díszpárnahuzatot. Elmondása szerint a helyi mofetta sem üzemel igazán.
Ezért azt csak távolról néztük meg, és indultunk vissza a szállásra. Este m ég elmentünk egy kicsit sétálni a Bogos tisztásra.
17-én ragyogó idoben indultunk el Pásztó irányába. Eloször Tar mellett a Sztúpát látogattuk meg, a Korösi Csoma Sándor emlékparkban. Érdekes egy hely. Vettünk egy szerencse elefántot és egy legyezot
.
Bátonyterenyén sem a faluház, sem a kastély nem volt nyitva. Így sétáltunk egyet a kastélyparkban és felsétáltunk a templomhoz, majd mentünk tovább Salgótarjánba. Itt sétáltunk a városban, nézelodtünk, leültünk ebédelni, majd elmentünk Somoskore. Nem volt 35 SK-nk a belépore, de azért 300.- Ft/fo-ért felmehettünk a várba. Ez már Szlovákia, itt nem a magyar munkavédelmi szabványok érvényesek. Még a több méter magasan lévo helyeken sem volt korlát. A vár a nyolcvanas években volt felújítva, de azóta már eléggé leromlott az állapota. A kilátás viszont csodálatos volt. Innen még elsétáltunk a szlovák oldalon a bazalt ömléshez és a kotengerhez, de onnan már visszafordultunk, mert a Zsuzsi már nem akart mélyebbre menni Szlovákiába.
Visszatértünk kishazánkba. A szállás felé vettük az irányt, de megálltunk még Pásztón. Itt összeakadtunk a helyi múzeum egy lelkes dolgozójával, aki végigkalauzolt bennünket az Oskolamester házán, a volt üveghután és a múzeumon. Érdekes volt. Még megnéztük a templomot, majd kerestünk egy kis pizzázót és megvacsoráztunk.
A szállás felé menet a tari postán még a Zsuzsi feladott egy üdvözlolapot a Sári kolléganojének, poénból. Újból visszatértünk a Mátrába. Megálltunk Fallóskúton, itt felkerestük a Szentkúti Mária kegytemplomot. Érdekes hely, egy vallási nagyüzem. Most éppen alig volt látogatója. Ha már ott voltam biztos ami biztos én azért ittam a szentelt vízbol.
Még Bagolyirátson is meg akartunk állni, de ott a szép kilátáson kívül nem találtunk semmit.
18-án délelott egy kicsit pihentünk, majd elindultunk az erdon át Mátraszetlászlóra ebédelni.A helyi Vörösko Fogadó Palóc napot tartott éppen és kedvezményes 550.-Ft-os menüben kínálta a palóc bablevest és a sztrapacskát. Odafelé menet megálltunk a Három falu templománál, majd mentünk tovább.
Sajnos a program túl népszeru volt, és egy darabig nem is fértünk be az étterembe. De érdemes volt várni, mert az étel finom volt és a szlovák sör is jól esett, amit egy kicsit drágán mértek. Ebéd után a már ismert úton visszasétáltunk a falunkba. Délután bementünk Gyöngyösi állomásra a Zoli fogadására. Az állomás teljesen kihalt volt, de a vonat pontosan érkezett. Most már hármasban elmentünk ennivalót venni, majd beültünk egy nagyon jó kis pizzázóba, és jól megvacsoráztunk, majd irány vissza a szállásra. Addigra betettek a szobába még egy ágyat a Zolinak. Ahhoz már késo volt, hogy a Wifi internetet belojük, ezért a Zoli egy-két South Park résszel szórakoztatta magát elalvásig.
19-én délelott sikerült beállítani a Wifit a tulajdonos segítségével. Mivel szép volt az ido felmentünk a Kékesre. Itt egy kicsit sétáltunk, gyönyörködtünk a látványban, majd indultunk tovább a Zoli kérésére Sirokra.
Ez a vár nagyon tetszett mind a hármunknak. Most már sokkal jobban ki van építve mint amikor legutóbb erre jártunk.
Továbbmentünk Egerbe a Szépasszonyok völgyébe. Itt ebédeltünk egy kis étteremben, majd a Gacsal pincében, a sofor kivételével, volt egy kis borkóstolás és vásárlás. De a fo attrakció még hátra volt, Egerszalók. A fürdoszálló még nincs kész, de a népi fürdo még, és az élményfürdo már muködik. Mi megelégedtünk a népi fürdo 39,8, 38,4 és 36,8 fokos vizével. Nagyon jól esett mind a hármunknak. A fürdobelépo is baráti volt csak 1000 Ft , igaz, hogy csak 3 medence van. A fürdés után még elsétáltunk és megnéztük közelrol a sódombot és az élményfürdot. Egész jól néz ki.
Visszamenetben már nagyon megnehezítette a vezetést a lemeno nap és a jobb lábam is elkezdett fájni. Megálltunk Kisnánán, megnézni a várat. Mivel elmúlt már hat óra ezért már zárva volt. Mint rutinos várjárók, elmentünk a forráshoz, és be akartunk hátulról sétálni a várba. Víz az volt, de bejutási lehetoség az nem, mert már megcsinálták a kerítést. Szerencsénkre a várat gondozó házaspár mégis beengedett zárás után is a várba, azzal a feltétellel, ha magunk után beláncoljuk a kaput. Ezt megígértük és elindultunk felderíteni a várat. Ez egy olcsó várlátogatás volt.
Esteledett ezért indultunk vissza a szállásra. Egyre jobban fájt a jobb lábam, az éjszakát, a lábamat kenegetve és a fotelban ülve kínok közt töltöttem el, a Zoli meg éjfélig nyomta az interneten a WOW-t.
20-án továbbra is fájt a lábam ezért a Zsuzsi és a Zoli nélkülem mentek el Galyatetore kirándulni délelott. Kettokor kezdodött a Forma 1-es futam azt megnéztem, addig a többiek pihentek, számítógépeztek olvasgattak Bementünk Gyöngyösre és feltettük a Zolit a vonatra.
Mi még vásároltunk, fagyiztunk és megnéztük a templomban az esti misét, majd indultunk a szállásra. Éppen Mátrasástó-nál jártunk amikor egy súlyos motorbaleset történt. Mi még vissza tudtunk fordulni a parkolóba. Rendorök, mentosök, tuzoltók jöttek, majd egy mentohelikopter is. Két és fél óráig volt lezárva az út. Mi addig nézelodtünk egy kicsit a tó körül, majd a zuhogó esot a kocsiban töltöttük. Este k ilenckor tudtunk csak visszaindulni a szállásra.
21-én reggel ö sszecsomagoltunk, kifizettük a szállást, elbúcsúztunk a szállásadóktól, akikrol kiderült, hogy Erzsébetrol és Csepelrol valók, majd hazafél vettük az irányt. A lábam még mindig fájt. Pásztó felé vettük az irányt, majd Hatvan és Aszód következett. Megálltunk Gödöllon és végre feltudtuk használni a Zsuzsi Hungary Card-ját, a kastély múzeum belépojénél. Körbejártuk a szép kastélyt, egy csoporthoz csapódva. Így ingyen idegenvezetésünk is volt. Majd még megnéztük a Gloriettet és a Botanikus kertet is.
Én nem tudtam száguldozni, mert még mindig fájt a lábam. Majd indultunk tovább Budapestre a szokásos városi dugókba.