Feleki László
Van egy barátom, rendes, tisztelettudó, jó érzésű, de van egy rettenetes szokása, pontosabban szavajárása. Nem képes két mondatot elmondani anélkül, hogy bele ne szőné ezt a rémes fordulatot: „Ahogy mondani szokták...” A legegyszerűbb kijelentéseket is ezzel fűszerezi. Például:
— Ebédelni voltam. Ahogy mondani szokták, jól belaktam!
Vagy:
— Alaposan elvertem a gyereket. Ahogy mondani szokták, jól elhúztam a nótáját.
Ha csak kimondja a szót: „ahogy...” — már emelkedni kezd a rekeszizmom. Ilyenkor rendszerint valami közmondás, bemondás, lapos közhely következik.
Sokáig törtem a fejemet, hogyan lehetne erről a szörnyű szokásáról leszoktatni. Először az egyenes módszerhez folyamodtam. Az egyik „ahogy mondani szokták” után hidegen kijelentettem:
— Tévedsz, ezt nem szokták mondani.
Csodálkozva nézett rám.
— Dehogynem. Sok embertől lehet hallani. Ahogy mondani szokták, a nép száján él.
Ez nem vált be. Új módszereken törtem a fejemet. Mi lenne, ha a kutyaharapást-szőrivel-elv alapján fognék hozzá a dologhoz? A gondolatot tett követte. Amikor a barátom legközelebb aziránt érdeklődött, hogy mi újság, így válaszoltam:
— Ahogy mondani szokták, semmi!
Kicsit nézett, de nem szólt egy szót sem. Amikor megkérdezte, hogy vagyok, hasonló elv alapján feleltem:
— Ahogy mondani szokták, jól!
Később azt kérdezte, nem tudnék-e húsz forintot kölcsönadni. Így válaszoltam:
— Sajnos, nem. Ahogy mondani szokták, nincs pénzem.
Mosolyogva nézett rám, majd így szólt:
— Nem baj. Ahogy mondani szokták, arany a szíved, de üres a zsebed.
Megrezzent valami bennem: a kudarc szele. Szóval így sem megy a dolog. Rájöttem, hogy helytelen úton járok. A kutyaharapást-szőrivel-elv jó, de ezek nagyon rövid szőrszálak. Valami nagyot, valami jelentőset kell kitalálni. Hosszas gondolkozás után jöttem rá a helyes megoldásra.
Legközelebb barátom aggódva nézett ki az ablakon. Mint mondotta, kirándulásra készül, de attól fél, eső lesz.
— Mit gondolsz, milyen lesz holnap az idő? — kérdezte.
Vállat vontam.
— Nehéz erre válaszolni. Ahogy mondani szokták. Izland felül meleg légtömegek törnek be hazánk fölé, s kiszorítással fenyegetik az afrikai antipasszátot, északon tovább tart a lehűlés, néhány helyen kevés eső, ködszitálás várható, a hőmérséklet alakulásában lényeges változás nem valószínű.
Barátom megdöbbenve nézett rám.
— Ezt szokták mondani?
— Persze! — veregettem meg a vállát. — Te nem élsz a nép körében!
Végignézett rajtam, majd sarkon fordult, és dühösen otthagyott. Ahogy mondani szokták, felhúzta az orrát.