Nagy Lajos

Autoszuggesztió

Akár csak egy kis gyíktól, annyira nem kell megijedni ettől a gyíkfarknyi tudományos bevezetéstől. A couéizmus, vagyis autoszuggesztiós gyógymód abból áll, hogy a beteg szuggerálja magának, hogy ez és ez a betegsége nincsen, hogy ő egészséges. A szuggerálás úgy történik, hogy egyedül egy szobában, nagy csöndben, gépies egymásutánban elmondja például: nem fáj a fejem, nem fáj a fejem, nem fáj a fejem. És a fejfájása elmúlik.

Nagyon megtetszett nekem ez a rövid, de velős módszer. Elhatároztam, hogy magam is alkalmazom, ha nem is betegség ellen, mert véletlenül egészséges vagyok, hanem a számtalan sok bajom ellen. No de melyiket tüntesssem el legelőször is a sok közül? Hopp, megvan! Este lefekvés után megkezdtem az autoszuggesztiók rendszeres alkalmazását. Mégpedig így:

„Rengeteg pénzem van, rengeteg pénzem van, rengeteg pénzem van!”

A hatás nem mutatkozott. Reggel sem. Mert reggel is csak annyi pénz volt a tárcámban, mint este, azaz néhány korona.

Tanulmányoztam a couéizmust tovább és megállapítottam, hogy azért nem volt sikerem, mert lehetetlenséget próbáltam. A pénztelenség külső valóság, nem pedig bennem végbemenő folyamat. Ezen tehát autoszuggesztióval nem változtathatok.

Lássunk tehát valami mást. mi bajom van még? Van egy rossz szokásom: későn fekszem le, vagy három-négy óra tájban, és későn kelek föl, úgy tizenkét óra tájban. Ez nem helyes. Ezen változtatni kell. Mindjárt frissebb leszek, és sokkal több mindenfélét intézek el naponta. Megkezdtem tehát az autoszuggesztiók alkalmazását. Hazamentem este tíz órakor azzal a szent meggyőződéssel, hogy autoszuggesztiók segítségével korán elalszom, nyolckor fölkelek — s már benne leszek az egyenesben. Gyors eredményt akartam, föltettem tehát magamban, hogy tízezerszer mondom el:

— Rögtön elalszom, rögtön elalszom, rögtön elalszom!

Mire ezt tízezerszer elmondtam, reggeli hét óra lett. Csakugyan el is aludtam, nem ugyan rögtön, hanem úgy egy óra múlva, azaz nyolckor. És aludtam kivételesen délután hat óráig.

Nem jó, elhibáztam. Azaz a módszer jó, de én nem jól alkalmaztam. Nem is a lefekvéssel kell ezt kezdeni, hanem a fölkellésel. Aznap éjjel későn mentem haza, négy óra tájban és ezt szuggeráltam magamnak:

— Reggel nyolckor ébredek, reggel nyolckor ébredek, reggel nyolckor ébredek!

Föl is ébredtem reggel nyolckor. Fölnyitottam a szemem, megnéztem az órát, pont nyolcat mutatott, azután lehunytam a szemem, és pokoli nyugalommal aludtam déli tizenkettőig.

Hopp, nem jó! Azaz a módszer jó, de megint rosszul alaklmaztam. Hibás volt az autoszuggesztiós szöveg. Mert nem elég fölébredni, hanem föl is kell kelni, mit mondjak, ki kell ugrani az ágyból. Az már eredmény!

Aznap éjjel ezt szuggeráltam magamnak:

— Nyolckor kiugrok az ágyból, nyolckor kiugrok az ágyból, nyolckor kiugrok az ágyból!

Másnap déli tizenkettőkor ébredtem. De nem az ágyban, hanem attól három lépésnyire a földön. A háziak mesélték, hogy reggel nyolc óra tájban valami nagy zuhanást hallottak.

A további kísérletekkel felhagytam, mert közben egy bölcs barátom felvilágosított, hogy minden jó módszer jó, csak éppen egyiket sem lehet jól alkalmazni.

(Réber László karikatúrája)