Tabi László

Beszélgetés ebéd közben

Előrebocsátom, hogy az alábbi drámai riportban egy csomó hangutánzó szó szerepel. Ezek jórészt saját szüleményeim, s velük próbálom érzékeltetni (mert megfelelőbbnek híján van anyanyelvünk), hogyan hallatszik az, amikor a kövér Szekerczei éhesen és jó étvággyal paprikás csirkét eszik. Tudniillik erről van szó: ebédeltem éppen a sarki vendéglőben, amikor a kövér Szekerczei bejött, s a régi ismerős jogán mellém ült. Rendelt egy paprikáscsirkét, s kijelentette, hogy mesélni akar nekem valamit.

— Ne haragudjék, hogy ebéd közben mesélek — szólt, mielőtt hozzáfogott volna —, de nagyon éhes vagyok.

Ezek után belekezdett a mesébe és a csirkébe.

— Tegnap délután fél ötkor csámcsám-csámcsám csem-csemcsemcsemcsem találkoztam a Duna — csemcsemcsámcsám — korzón doktor Hédervárival. Azt hiszem, maga is tudja róla, legyen szíves, adja ide a sót, köszönöm, hogy egy ügyes ember, aki gnyugnyugnyugnyu gnyagnyagnyagnya minden csemcsem helyzetben csámcsám feltalálja magát. Ennek a Hédervárinak rukaty rukaty rukaty van egy csám rukaty csemrukaty csám rukaty csemrukaty régi szerződése csemcsem forróbb is lehetne, na mindegy, csemcsem csámcsám, amit most ez a Hédervári szeretne, kisasszony, még egy zsemlét, cedálni a pártra, mert tessék egy forint, azt hiszi, hogy akkor csemcsemcsem gnyugnyugnyu át tudja mente csámcsám ni a vagyo csámcsámcsám nát. Erre persze én azt mondtam neki, főúr, egy pohár sört, csemcsemcsem csámcsámcsám, szóval azt mondtam neki, hogy csem csem rukaty csámcsám rukaty csem rukaty csám rukaty guluguluguli, de jó hideg, hogy nézze, Hédervári, ha maga csemcsem csámcsám csemcsem csámcsám…

Itt tartott, amikor főbe lőttem magam.