Feleki László
(részlet egy új színdarabból)
A Csokonai Színház rövidesen bemutatja Krizsanek Mihály új, mai tárgyú színdarabját,
az „Egek ostromlójá”-t. A darab érdekes problémát dolgoz fel. Van-e joga egy
táppénzcsalónak háromgyermekes, elvált asszonyt szeretni, aki osztályidegen
társaságba kerülve, irodalmilag teljesen elzüllik, majd a Ferencvárosnak egy
merőben váratlan bajnoki győzelme visszaadja elvesztett hitét. A cselekmény
hátterében a nemzedékek harca áll.
A most következő jelenet az első felvonás végén játszódik le. Bálint, a fiatal
népi ellenőr, bejelenti atyjának, hogy elhagyja a szülői házat. A fojtott légkörű,
drámai jelenet az öreg olvasztár kis szalonjában játszódik le.
ATYA (hosszan a fia szemébe néz): Mi akarsz lenni, fiam?
BÁLINT (magasra emeli a fejét, messzire néz): Ember.
ATYA (szenvedélyesen): Miért?
BÁLINT (nagyon egyszerűen): Hogy ember maradhassak.
ATYA (lehajtja a fejét, szaggatottan): Régen sejtettem én már ezt.
BÁLINT (kitör): Elég volt! Nem bírom tovább! Nem akarom eltemetni
az álmaimat! Nem akarok eltaposott féreg módjára vergődni a sárban! Nem akarok
ónos esőben a házfalak mellett megbújva lopakodni tolvaj módjára! Nem akarok
mások letaposása árán feljutni tömött villamosra! Nem akarom mindig elkésni
a híradót a moziban! Nem akarok nem akarni! Elég volt, nem bírom, megfulladok!
Élni akarok, élni, élni! (Az ablakhoz ugrik, feltépi az ingnyakát, liheg
a felindulástól.)
ATYA (nagyon csendesen): És a diéta?
BÁLINT (mint akit kígyó csípett meg, megfordul): Atyám!
ATYA (az asztal szélébe kapaszkodik): Fiam!
BÁLINT (fojtottan): Mit akarsz tőlem?
ATYA (szinte könyörögve): Csak annyit, hogy gondolj a gyomorsavadra!
BÁLINT (összeroskadva): Tudtam, hogy ez lesz a vége! Tudtam, hogy
ezt vágod a szemembe! Csak arra vártál, hogy lecsaphass. Hogy összezúzzál! (Maga
elé meredve.) Nekem nem szabad magasra törnöm! Nekem nem szabad repülnöm,
mint a madárnak, mint a lökhajtásos repülőgépnek, mint a kozmikus rakétának.
Nekem nem szabad nagyot álmodnom, nekem nem szabad képzelőerőm szárnyán bejárni
a végtelen felhők napsugaras tájait, amelyek beragyogják az égbenyúló havasokat!
Amikor úgy érzem, hogy a magasba emelkedem, szemembe röhögnek a korlátok, visszaránt
a porba a diéta. (Nagyon egyszerűen, szinte csak magának): Nekem nem
szabad ká-betűs főzelékeket ennem…
ATYA: Ne veszítsd el a reményedet, fiam! Talán még nem késő! (Megragadja
a fia karját.) Ide hallgass, a karfiolt cé-vel fogjuk írni, és akkor megeheted,
mert nem ká-betűs, hanem cé-betűs.
BÁLINT (kiragadja magát az apja karjából): Nem! Nem akarom! Elég
volt a megalkuvásból! Ilyen áron nem kell a szabadság! Apró szélhámoskodások
méltatlanok hozzám. Szabadon, felemelt fővel akarok az emberek szemébe nézni!
Nem akarok csalni, nem akarok piszkos trükkel áttörni a közöny és a rosszindulat
kőfalán! Nem akarok, értsd meg, nem akarok! (Hirtelen elhatározással a pianínó
tetejéről kelkáposzta főzelékkel teli fazekat ránt le, és mohón enni kezd, tele
szájjal kiáltja): Jöjjön, aminek jönni kell!
ATYA: Fiam! (Odaugrik, de már késő.)
BÁLINT (leteszi a fazekat, a gyomrához kap.)
ATYA: Hol a szódabikarbóna?! (Eszelősen.) Szódabikarbónát! (Kirohan, az egész ház visszhangzik a segélykiáltástól): Szódabikarbónát! Szódabikarbónát!
Gyors függöny