Feleki László

Fogalmazás

— Maguk írók el sem tudják képzelni, hogy milyen nehéz dolog valamit értelmesen megfogalmazni! — kiáltott fel Kabócza Lajos, az Autóbuszüzem Irodalmi Főosztályának segédfogalmazója, majd így folytatta: — Kétkötetes regényt írni a nagynénikém is tud. Eposzt, ha volna időm, tucatjával dobnék össze! De próbáljon megfogalmazni egy olyan rövid mondatot, amelyet az autóbusz elülső ajtaja fölé helyeznénk, s ez a mondat azt fejezné ki, hogy az utas, ha le akar szállni, nyomja meg a megfelelő, e célra gyártott gombot, de ne túlságosan korán, ne is túlságosan későn, hanem valamivel a megálló előtt. Ha ugyanis túlságosan korán nyomják meg a gombot, akkor a vezetőnek a szemébe világít a kis vörös lámpa az orra előtt, s ez különösen este kellemetlen, egyébként is sok áramot fogyaszt. Ha pedig túlságosan későn nyomjuk meg, a vezetőnek gyorsan kell fékeznie. Mindezt egy mondatban, mert nem kívánhatjuk a kedves utastól, hogy regényt olvasson az autóbuszon leszállás előtt. Ehhez sem kedve, sem ideje nincs.

— Nos — folytatta a segédfogalmazó — nekiláttunk a fogalmazásnak. A téma világos és mai, a terjedelem is adva van, most már csak a megfelelő szavakat kell megtalátni. Hát mondhatom, szörnyű volt. Először, hosszú hetek munkája eredményeként, ezt sütöttük ki:

„Tessék gombnyomás útján jelezni a leszállási szándékot, nem sokkal a megálló előtt, az ajtónyitás elősegítése gyanánt.”

— Magunk is éreztük, hogy nem az igazi, valahogyan nem markolja meg a lényeget, s a formaszépség is sok kívánnivalót hagy maga után. Egy másik változat így festett:

„Szíveskedjék az itt látható gombot erősen megnyomni, egészen addig, amíg a srégen lévő lámpa kigyúl, miáltal a vezető kinyitja az ajtót a leszállás könnyebb lebonyolítása érdekében.”

— Tárgyilagosan megállapítottuk, hogy ez még rosszabb. Volt egy harmadik elgondolás is, az mindenre kiterjedt, de azt most nincs időm ismertetni. A kísérleteket bemutattuk az írószövetségben, de ott azt a választ kaptuk, hogy egyik sem felel meg a közlekedési realizmus követelményeinek, s legjobb lesz pályázatot kiírni.

Kabócza segédfogalmazó ekkor egy hatalmas mappát vett elő:

— Itt vannak a pályázatok. Úgyszólván az egész világirodalmat bevontuk és más közéleti személyiségeket is. Ön mondja meg, hogy milyen eredménnyel.

Lapozgatni kezdtem. Valóban a világ nagyjai — a kedvezményes autóbuszbérlet és a 100 forintos vásárlási utalvány elnyerése reményében — küldték he pályamunkáikat. Érdemes ezek közül néhányat idézni:

GOETHE

Nyomd, s nemsokára

Leszállsz majd te is ...

VÖRÖSMARTY

Nyomd, ki tudja, meddig nyomhatod,

Mikor majd a buszt is elhagyhatod.

DESCARTES

Gombot nyomok, tehát vagyok,

majd nem vagyok

a buszon.

NÉPKÖLTÉSZET

Nyomd meg a gombot,

Tudod, mit ígérek?

Kinyitom az ajtót,

Utas, Isten véled!

MADÁCH

Ember, nyomd, és bízva szállj le!

ADY

Meg-megnyomott gomb a megálló előtt,

Ajtónyitáshoz csak ennyi erőt,

S leszállhat az utas...

HOMÉROSZ

Zengjed el, ó, Múzsám, a leszállni kész leleményes

Gombnyomó hős utasod, ki előtt már nyílik az ajtó...

CICERO

Még meddig kell várnunk, ó, utas, gombnyomásodra, hogy kinyílt ajtó könnyítse meg leszállásodat?

NELSON

Az Autóbuszüzem elvárja, hogy minden leszállni kivánó utas nyomja meg a gombot a megálló előtt!

BERZSENYI

Romlásnak indult hajdan erős utas,

Nem látod, sofőr gombra miként figyel?

Ezek kisebb pályázatok. Mint a segédfogalmazó elmondta, tárgyalásban álltak néhány színpadi szerzővel is. Az egyik írt is egy szép egyfelvonásost, amelynek három szereplője volt, egy utas aki jelez, egy másik, aki erről megfeledkezik, s a vezető, aki ingadozik, s hol kinyitja az ajtót, hol nem. Egy regényíró trilógiában dolgozta fel a témát. A regény címe ez volt: Az autóbusz utasai. Az első rész címe: „Robog az autóbusz.” Második rész: „A megálló előtt.” Harmadik rész: „ ...és mégis nyílik az ajtó.”

Néhány mai költőt is felkértek, ezek közül az egyik hosszú poémát készített, de szimbolikusan dolgozta fel a témát, utas helyett egy szkizofrén torreádort szerepeltetett, aki szerelmese varkocsával széthasította a Holdat. Ezt sem tudták használni, s végül az egyik motorszerelő kisfia fogalmazta meg a most forgalomban levő szöveget: „A megálló előtt tessék jelezni, ha leszállni kíván.”

Tudják, hogy ez is távol áll még a tökéletestől, de hát csak az nem hibáz, aki nem fogalmaz, s az egész Autóbuszüzem bízik a magyar irodalom jövőjében.