Nagy Lajos
A szabályszerű strandolás menete ez: 1. Óriási meleg van, süt a nap — az ember elhatározza, hogy kimegy a strandra. 2. Út a strandig, óriási meleg van, süt a nap. 3. Az ember megveszi a belépti-jegyet és belép — sirokkószerű szél kezdődik, s a nap a felhők mögé búvik. 4. Az ember fogvacogva didereg és vár. 5. Az ember felöltözik, kilép és megy hazafelé — óriási meleg van, és süt a nap.
Fürdeni fürdőruhában szokás, erkölcsi okokból. Ugyanilyen okokból, szerintem, némely fürdőző álarcot is föltehetne.
A napon egy-két órát sütkérezni föltétlenül egészséges. Költők és más törzsvendégek azonban tévednek, ha azt hiszik, hogy ezt az egy-két órás napozást pótolhatja az a tizenegy-tizenkét órás sütkérezés a kávéházi villanylámpák fényében.
Ha az ember kimegy a strandra egy kis napozásra, de a nap elbúvik a felhők közé, s aznap már nem jön elő — ez még nem ok arra, hogy az ember azután klubokban és kávéházakban másnap reggelig várja azt a makacs napot.
Láttam a strandon egy remek nőt. Kijött a kabinjából, ment a víz felé, olyan volt, mint... mit mondjak?... mint mondjuk Diana. Belement a vízbe nyakig, azután benne maradt órákig. Azután kijött a vízből, ment egyenesen a kabinjába s felöltözött. Hallatlan! Hát nem volt benne semmi hiúság? Vagy nincs érzéke a saját testi szépsége iránt? Vagy megveti és gyűlöli a férfiakat? Vagy hát miért tette ezt? Még ma is töröm rajta a fejem. Szerintem csak egy magyarázat lehetséges: kissé messziről láttam, lehet, hogy közelről nem is volt szép.
A strandon véletlenül sütött a nap. Jó ideig süttettem magam, azután a hideg zuhany alá álltam - remek volt. Ekkor tűnt fel nekem, hogy milyen gyenge hasonlattal szokták a gyenge írók kifejezni, ha valakit hirtelenében valami kellemetlenség ér: „Úgy hatott rá, mint hideg zuhany...” Bíróság előtt merném vallani, hogy a hasonlat egészen rossz.