Feleki László
(Tisztes, jól nevelt társaság ül együtt, meglett, jó modorú férfiak és két hölgy. A kissé régiesen, de ízlésesen berendezett szalon légkörét a felháborodás teszi izzóvá.)
I. férfi: Komolyan mondom, jó ízlésű ember hovatovább nem mehet színházba.
II. férfi: Úgy van! Olyan trágárságokat mondanak a színpadon, hogy az ember egyszerűen nem hisz a fülének.
I. férfi: Kérdezem én, miféle művészet, miféle irodalom az, amikor valaki a színpadon azt mondja, hogy... (Kimondja). Komolyan mondom, a legszívesebben otthagytam volna az egészet.
III. férfi: Az semmi. Én tegnap az ország úgynevezett első színházában voltam, és azt hittem, az arcom kigyullad a szégyentől, amikor az egyik szereplő a világ legtermészetesebb hangján azt mondta, hogy... (Kimondja).
IV. férfi: Micsoda? Jól hallottam? Azt mondta, hogy...? (Kimondja.) Hát ez hajmeresztő!
III. férfi: Megértem a fölháborodásodat, teljesen egyetértek veled.
I. férfi: Szörnyű!
IV. férfi: Lehet, hogy én egy kicsit régies nevelésű vagyok, de az én időmben az nem volt, hogy az ember a színházban azt hallja, hogy... (Kimondja).
II. férfi: Kérem, én nem bánom, ha rám azt mondják, hogy prűd vagyok, de én egyszerűen nem bírom ki, hogy a fülem hallatára azt mondják a színpadon, hogy... (Kimondja.)
V. férfi: Ez nem lehet igaz. Hallucináció.
II. férfi: Hogyhogy hallucináció? Én ezzel a két fülemmel hallottam, amikor azt mondták, hogy... (Megismétli.)
I. férfi: És az a legrettenetesebb, hogy nők is ültek a nézőtéren. És kérem, a művész urak és művésznők minden szégyenérzet nélkül, nők jelenlétében kimondták, hogy... (Kimondja.)
II. férfi: Nincs manapság szemérem. A mai színészek minden jóérzésből és tapintatból kivetkőztek. Azelőtt még a zupásőrmesterek sem merték azt mondani, hogy... (Kimondja.)
I. férfi: Mondja, drága asszonyom, tudom, hogy ön is annak a világnak a neveltje, amikor egy tisztességes asszony jelenlétében egy kétértelmű szót sem lehetett kimondani, mondom, hogyan érezné magát, amikor elmegy a színházba, szép, felemelő művészetet vár, és akkor valaki egyszerűen elkiáltja magát, hogy... (Elkiáltja.)
II. férfi: A kétértelműségek is rettenetesek. Mert mindenféle arcjátékkal, mozdulatokkal kísérik. Azt mondják, hogy... (kimondja), és közben mindenki tudja, hogy tulajdonképpen azt akarja mondani, hogy... (Kimondja.)
V. férfi: Szörnyű!
IV. férfi: Visszataszító! Itt tenni kellene valamit!
I. férfi: És micsoda gusztustalan drasztikumok. Az embernek a gyomra fordul fel. Majdnem rosszul lettem, amikor az egyik szereplő azt mondta, hogy... (Kimondja.)
III. férfi (émelyegve tapogatja a gyomrát).
I. férfi: Ez még semmi. Hát amikor azt mondta, hogy... (Kimondja.) (Az egyik hölgy hirtelen elfehéredik, rosszul van. Kiáltások: „Vizet, nyissátok ki az ablakot!”)
I. férfi (emelt hangon): Így teszi tönkre a jó érzésű embereket ez a szörnyűség! Vádirat ez a színpadokon eluralkodó, tűrhetetlen trágárságok ellen!!