Karinthy Frigyes
Ezek után pedig megpihent Heraklesz Eurisztheüsz király előtt és beszolgáltatta
a naemeai oroszlán fejét, mellyel Augiasz istállóját kisöpörte.
— Itt van a fej, ó király — mondta Heraklesz. — Feloldasz-e mostan végre?
De Eurisztheüsz összeráncolta a szemöldökét és gondolkodva szólt:
— Még egy hőstett vár rád, ó Heraklesz.
— Mi legyen az? — kérdezte Heraklesz és meglobogtatta buzogányát.
Eurisztheüsz kivette zsebéből a »Rafina« című szépirodalmi lap legutóbbi számát
és felhajtotta azon az oldalon, ahol Pök Lajos »Tiszta nyál egy régi lemezen«
című költeménye volt kinyomtatva, kék betűkkel, keresztbe és visszafelé.
— Látod ezt a verset? — mondta Eurisztheüsz.
— Látom — mondta Heraklesz; és tényleg látta.
— Na — mondta Eurisztheüsz — menj el Pök Lajoshoz és bizonyítsd be neki, hogy
ennek itten nincs értelme. Tizenöt éve nem meri ezt neki senki megmondani.
Heraklesz felcsatolta buzogányát. Két kőből dörzsölt magának nehéz baltákat,
egy hoszú kötelet csavart dereka köré, három könyvet dugott tarsolyába, négy
vad kritikust szájkosárral szíjra fűzött, véres hússal etette őket két napig,
aztán vízben áztatta a »Nyugat« négy évfolyamát s megindult.
A szörnyeteg lakhelyét a körút felől kísérelték megközelíteni. Körülárkolta
a kávébarlangot, melyet a bennlakó fenevadak után, akik »nyu-nyu« hangot adnak,
»Nyujork«-nak neveznek ezidőben. A barlangot körülvevő csalit egy zugában találkozott
Heraklesz a Vasorrú Boszorkánnyal.
— Jó estét, öreganyám — szólította meg Heraklesz.
— Szerencséd, hogy magyar írónőnek szólítottál — felelt az, — most megmondom
neked, hogy erre a szóra: »merkantil-rendszer«, milyen rímet lehet csinálni.
De Heraklesz nem ült fel a ravasz cselnek és egyetlen csapással levágta a boszorkány
verslábait.
A szörnyeteget fenn a hegyen találta, egy pohár mérget kevert habbal.
Heraklesz nem rohant rá azonnal. Hátrament, öt római pénzt adott Ágnesnek. A
vad kritikusokat kétoldalt, a lejárat mellett helyezte el és megkötötte szíjjal,
majd egy nyers, még véres verseskötetet dobott feléjük, hogy azokat felfalják,
míg majd szükség lesz rájuk.
Azután hátulról, óvatosan közeledett a szörnyeteg felé. Hirtelen csapott le
rá: a szörnyetegnek megfordulni sem volt ideje. Heraklesz szeme elé csapta a
verset mielőtt a szörnyeteg még egy mozdulatot tehetett volna, megszólalt:
— Ennek nincs értelme! — mondta Heraklesz elszántan és minden izma megfeszült.
A szörnyeteg borzasztót horkantott. Szemei vérbeborultak. Ujjait szétmeresztette
és szembefordult támadójával.
— Ennek nincs értelme! — mondta Heraklesz újból s megragadta a szörnyeteg veséjét.
Rettentő harc kezdődött, A fenevad csapkodott maga körül, tollát Heraklesz torkába
fújta, s egy nyilatkozatot tett közzé a »Világ» irodalompolitikai rovatába Hatvany
Lajost idézve, aki azonban nem jelent meg. Majd szédítő gyorsasággal forogni
kezdett és harmincöt verset döfött tavaly megjelent kötetéből.
— Nincs értelme! — mondta Heraklesz.
A szörnyeteg más tizenkét verset harapott heraklesz hasába. mellébe is fúrt
egy verset és két lapockája közé.
— Nincs értelme — lihegte Heraklesz és nem engedte el a vesét. — Nincs értelme!
Hol van az értelme? Kérdem, hol van értelme?
A fenevad újból verseket karmolt Heraklesz hóna alá. Heraklesz érezte, hogy
már nem bírja sokáig. Elmetszette a szíjakat, mire a vad kritikusok csaholva
rohantak neki a fenevadnak, de megszagolva a verseket, hurrogva sompolyogtak
vissza.
— Nincs értelme! — ordított Heraklesz; kifordította a verset és a szörnyeteg
fejére dobta. Amaz habzsolva nyelte be a verset, összerágta és kihányta. Nem
lehetett bírni vele.
Ekkor Heraklesznek egy ötlete támadt.
Egyetlen buzogánycsapással odaírta a vers alá egy másik költő nevét és a szörnyeteg
fejéhez vágta. A szörnyeteg odanézett.
— Nincs értelme! — ordított ő is.
Heraklesz felnyalábolta és elvitte Euriszteüszhoz.