Tabi László

Hír

Szombat reggel. Megittam a kávémat (erős volt), haraptam hozzá egy zsemlét (friss volt), ittam rá egy pohár szódavizet (hideg volt), rágyújtottam egy Kossuth cigarettára (ég), és megelégedetten bámulok kifelé az utcára. Tavasz van. Plusz tíz fok. Az eső szemerkél ugyan, de a nedves március is szebb, mint a napfényes november. Van meg tíz percem, hoci az újságot, átfutom a címeket, hadd látom, mi történt a világban. A harmadik oldalon kéthasábos cím ugrik a szemembe: „Jól működik a hordozható neutrongenerátor.”

Ez jó hír. Hogy mi az a neutrongenerátor, azt nem tudom; amikor középiskolai tanulmányaimat végeztem itt, a szomszédos Barcsay utcában, ilyesmiről szó sem volt. De nem is fontos. Hogy mi célt szolgál a neutrongenerátor, az a szakemberek dolga. Rám, az egyszerű újságolvasóra, csak az tartozik, hogy jól működik. Valami ismét sikerült, ez a fontos. A magamfajta átlagember nem érthet mindenhez, ám ha a lelke nem sivár, mindenféle siker örömét élvezheti. Ha az újsag azt írja, hogy a hordozható neutrongenerátor jól működik, nyilván működhetett volna rosszul is. Kiderülhetett volna például, hogy nem lehet hordozni. Csekélység. Vagy kiderülhetett volna, hogy nem generálja a neutronokat kellőképpen. De minden a legnagyobb rendben van. Nagyszerű. Főúr, kedves, hozzon még egy duplát!

Szürcsölöm a kávét (forró), az ablakon át bámulom a tavaszt (nedves), és magam elé képzelem a neutrongenerátort (milyen?). Annyi bizonyos, hogy túlságosan nagy nem lehet, ha egyszer hordozható. Bizonyára szürke. Az ilyesmi mindig szürke. Sárga vagy hupikék generátort el sem tudok képzelni. És egyszínű. Pettyes vagy csíkos nem lehet. Számskálának is kell rajta lennie valahol. A számskála előtt egy mutató rezeg ide-oda, abból aztán mindent lehet tudni. Persze, két skála is lehet. Az egyik mutatja a neutronmennyiséget, s a másik a generalás intenzitását. És az egész dolog úgy megy végbe, hogy valaki hordozza a készüléket, valahol aztán leteszi, bekapcsolja, és az működni kezd. Hogy miként müködik? Jól.

Az a legnagyobb szomorúságom, hogy a „működik” ige nagyon általános jellegű. Oly sok minden „működik”. Működik az ember is. A gép is. Működik a gyomor, működik a szicíliai maffia, működik a szputnyik berendezése. Mindjárt többet tudnék, ha valami más szóval érzékeltették volna a neutrongenerátor tevékenységét. Teszem azt: „Jól szelektál a neutrongenerátor.” Vagy: „Jól permetez”, „jól savanyít” stb.

Itt tartottam gondolataimban, amikor eszembe jutott valami. Hogy tudnillik mégiscsak helyesebb volna elolvasnom a címhez tartozó cikkecskét is az ostoba képzelgés helyett. Nos, lássuk csak:

„…üzembe helyeztek egy hordozható neutrongenerátort amellyel expresszanalízisek végezhetők bizonyos nagy tisztaságú fémekben nyomelemek meghatározására.” Hm.

Szóval mégiscsak az a fontos, hogy jól működik. Így szép ez! Ember, gép működjék jól! Működjék jól a neutrongenerátor, de működjem jól én is. Elég volt a tűnődésből, dologra hát! Főúr! Fizetek!