Karinthy Frigyes

Hivatal

Bocsánat, hogy személyeskedem, de alábbi esetet s az ő tanulságát nem tehetem közkinccsé anélkül, hogy Szerény Személyemet, e Sorok Íróját kihagyjam belőle. Lévén Igénytelen Illető a tragikus hőse történetnek és tanulságnak egyaránt.

Tehát képzeljék el Alázatos Alakom egy nagy forgalmú hivatalban, ahol alá kell íratni valami nyomtatványt egy ablak előtt — sokan szoronganak és ácsorognak, kezükben e nyomtatvánnyal, türelmetlen nyaknyújtogatással várakoznak, hogy sorra kerüljenek. Az ablak mögött rosszkedvű hivatalnok üti a pecsétet, nem rokonszenvez túlságosan csődülő ügyfeleivel, legalább annyira unja őket, mint ahogy ők unják az egész ügyet. Ennek megfelelően többször keményen rászól a heveskedőkre:

— Ne tessék tolakodni! Várjon a sorára!

Mikor a lassan vonagló emberkígyó, ahogy nyeli a méteres távolságokat, közeledik az ablak felé Jelentéktelen Jelenségemmel, s már csak négyen vagy öten állanak előttem, magam sem tudok ellenállni a türelmetlenségnek, melyet a hátulról erőszakoskodók nyomása is fokoz, furakodok egyet. A hivatalnok észreveszi, és nem kerülöm ki végzetem, erélyesen rám kiabál:

— Ne tessék tolakodni! Várjon a sorára!

De ugyanabban a pillanatban észreveszi a nyomtatványon, amit lobogtatok, Szemérmes és Igénytelen Nevemet.

Abban a pillanatban, mintha elvarázsolták volna, elpirul, átszellemült mosoly fut át zord vonásain. Még fel is emelkedik kicsit a helyén, mintha át akarná adni.

— Talán… a híres író… rokona?… — suttogja egészen meghatva, rajongó tekintettel.

Kiegyenesedtem. No hiszen — villan át rajtam — kár volt nem előbb szólni. Itt annyira tisztelnek, hogy már a rokonomnak is külön bánásmód és kivételezés dukál, mit fog ez szólni, ha megtudja, hogy izé, úgyszólván… ezüst tálcán nyújtja a pecsétet, legalábbis.

— E… e… nem kérem… én magam vagyok az… — vetem oda könnyedén, kissé orrhangon.

Mire a hivatalnok visszaül a helyére, iratai fölé hajol, és anélkül, hogy rám nézne, erélyesen rám kiabál:

— Hát ne tessék tolakodni. Várjon a sorára.

Önök csodálkoznak. Én is csodálkoztam. Egy hétig törtem a fejem a rejtvény megfejtésén.

De most már megfejtettem. A dolog világos.

Akinek olyan előkelő rokona van, mint Szerény Személyem, avval lehet kivételezni — de milyen előkelő rokona van Szerény Személyemnek?