Feleki László
Nagy érdeklődést keltett szerte a világon, hogy egy berkeleyi atomfizikai laboratóriumban felfedezték a legújabb elemi részecskét, a XI. Zérót. Mint Neutron-díjas humorista, én is meghívást kaptam XI. Zéró első sajtóértekezletére, amelyet egy egyszerűen, de ízlésesen berendezett Wilson-ködkamrában tartottak.
Először megkérdeztem tőle, mit szól ahhoz, hogy felfedezték. Elpirult, és szerényen ingatva magát, azt válaszolta, hogy sohasem vesztette el a reményét, az igazi tehetség nem kallódik el, előbb-utóbb felfedezik.
Én elsősorban arról óhajtottam vele beszélni, hogy mivel tölti egész életét. Megmérték ugyanis, hogy a XI. Zéró a másodperc tízbilliomod részéig él, s arra gondoltam, hogy jól be kell osztania az idejét, ha minden fontos tervét meg akarja valósítani a világon. Amikor feltettem a kérdést, XI. Zéró bólintott, és így kezdett beszélni:
— Egészséges életmódunknak köszönhetjük, hogy tízbilliomod másodpercig is elélünk, ha csak valami baleset nem ér minket. Sajnos, a mai nehéz mikróvilágban a forgalom rettenetes, napirenden vannak az összeütközések. Ha azonban vigyázunk, matuzsálemi kort érhetünk el.
— Hogyan osztják be általában az életüket honfitársai? — kérdeztük.
XI. Zéró mosolygott.
— Nyugodtan, kiegyensúlyozottan élünk, amellett gazdagon, sokoldalúan, hiszen mindenre van idő. Az első tíz ezerbilliomod másodperc úgyszólván játékkal telik el. Mi nem vagyunk barátai a korai iskoláztatásnak, túlságosan megterheli a gyermekeket. Csak az utolsó két ezerbilliomod másodpercben íratjuk be a kicsiket az iskolába, hadd legyenek minél tovább gyerekek. Aztán egyre több tanulással telnek-múlnak a hosszú ezerbilliomod másodpercek. Majd fiatalon, tapasztalatlanul, de már számottevő tudással lépünk ki az életbe.
— És hogyan élnek? — kérdeztük.
— Istenem — válaszolt elmerengve XI. Zéró. — Ki szorgalmasan, ki könnyelműen, ki a munkát, ki a léha időtöltést keresi. Vannak komoly, elmélyedt elemek közöttünk, de vannak, akik csak a mának élnek, és minden trilliomod másodpercnek leszakasztják a virágját. Persze — fiatalság, bolondság! A harmincadik ezerbilliomod másodperc elérése után már rendszerint családot alapítunk. Ilyenkor a legtöbbje már lehiggad. Sajnos, vannak rossz házasságok is, s egy rossz feleség képes tönkretenni férje legszebb tíz-húszezerbilliomod másodpercét is. Közben lassan múlik az idő, s mire az ember észbe kap, már túljutott élete felén. Már sajog a dereka, fájni kezdenek a lábai, néha már csak úgy kullog a fény után. Hiába, semmi sem tart örökké. Akiben van filozofikus hajlam, az nem küzd a megváltozhatatlan ellen, hanem igyekszik csendesen, derűsen beosztani hátralevő idejét. De vannak nagyravágyók, akik még a kilencvenedik ezerbilliomod másodperc után is arról álmodoznak, hogy valamilyen csodaszérummal vagy diétával meghosszabbítsák az életüket. Közben nem gondolnak arra, hogy tehetetlen aggastyánok lévén, csak vegetálnak, csak mások terhére vannak természetellenesen hosszú életük végén. Persze ez is csak relatív dolog. A geológiai korokhoz képest, amelyek milliomod másodpercekig is eltartanak, a mi életünk nem is olyan hosszú, mint amilyennek mi hisszük.
Megemlítettem XI. Zérónak, hogy néhány antirészecske felfedezése is várható a közeljövőben. XI. Zéró arca elborult.
— Hogyan? — kiáltotta. — Mi nem vagyunk elég jók? Az ellenségeinket kutatják? Hát jó!
Zavartan nyugtattam meg, hogy mindez csak feltevés, majd, hogy másra tereljem a szót, megkérdeztem tőle, hogy véleménye szerint lesz-e háború. A vállát vonogatta.
— Ha az antirészecskék nyugton maradnak, és nem provokálnak, akkor elkerülhetjük a háborút. De mi résen vagyunk, mert az antirészecskéknek egyéb sem jár az eszükben, mint hogy konfliktusokat robbantsanak ki. Én azonban derűlátó vagyok, és bízom abban, hogy az elkövetkezendő billiomod másodpercek is csendes, alkotó békében telnek el.
Ezzel be is fejeztük a beszélgetést, mert rohannom kellett tovább, már el is késtem, miközben XI. Zéró udvariasan mosolyogva hangoztatta, hogy csak kérdezzek tovább, van ideje elég.