Feleki László
Az egyik kies állócsillag görbült terének sarkában hörpölgettem kávéízű emanációmat, amikor azon töprengtem, hogy mit is kellene írnom olvasóimnak. A humor ügye már ezer évvel ezelőtt is lehanyatlóbban volt, s amikor egy másik formában a „Ludas Matyi”-nak nevezett vicclap munkatársa voltam nemegyszer mondták írásaimra, hogy „ezt már olvastuk valahol!” Ami azt jelentette, hogy a humor alapanyaga éppen úgy kifogyóban volt, mint az olaj és a szén. Ma már az energiaforrás nem probléma, szupernovákkal fűtünk, és üstökössel közlekedünk, a humor terén azonban nagyobbak a nehézségek, mint valaha. Közben ugyanis nemcsak az állam halt el, hanem a konfliktusok, a nehézségek, a hiányosságok is. Pedig az emberek szeretnének nevetni, mert annyira tökéletesek, egészségesek, gondtalanok lettek, hogy azon már csak röhögni lehet. Van tehát igény, de rendkívül nehéz kielégíteni.
Mialatt így töprengtem, láttam, hogy egy kisméretű üstökösre szerelt kabinon egy középkorú férfi száguld át a végtelen világtéren. Szabadnapos lehetett, s nyilván elhatározta, hogy elruccan valamelyik közeli, ismert kirándulócsillagra. Kinyitotta kabinja ajtaját, és elgondolkozva nézett kifelé a semmibe. Aztán megvakarta a fülét, s közben az űrsisakja egy kissé félrecsúszott. Elmerengve akarta megigazítani, egy kósza meteor azonban lesodorta fejéről a sisakot. A férfi komikus mozdulattal kapott a sisak után, az azonban messze elrepült. A férfi hirtelen megfordította üstökösét, és járművével együtt rohant a sisak után, de amikor már éppen fel tudta volna venni, a sisak egy újabb mágneses erőtérbe került, és kisiklott a férfi kezéből. Az kétségbeesetten loholt utána.
Eléggé sokan repkedtek éppen arrafelé, s mindenkiből kirobbant a nevetés. Ahogyan a szerencsétlen repült a sisakja után, le-lehajolt érte, de a sisak mindig tovagurult — az valami ellenállhatatlan volt. Mivel a kozmikus távolbalátás már az elmúlt évszázadok megoldott problémái közé tartozott, távoli világszigetek hahotája is megremegtette a világtér ritka anyagát. Ahogy mondani szokták, röhögött a világ.