Tabi László
— Amióta megvettem magamnak a tv-t, nincs gondom a színházra. Isteni találmány.
Mindenekelőtt megspórolom a jegyváltást. Nemcsak a színházjegyek árát, hanem
az utánjárást is. Megspórolom a fejtörést is, hogy melyik színházba menjek,
mivelhogy a tv egyazon napon csak egy színdarabot közvetít. Hát nem nagyszerű
dolog?
— Nagyszerű. De csak folytassa.
— Megspórolom továbbá az esti borotválkozást, mert ahhoz, hogy este otthon a
tv-t nézzem, nem kell borotválkoznom. Sőt még sötét ruhát sem kell felvennem,
tiszta inget sem. Mindezt megspórolom. Hát nem pompás dolog?
— Pompás. De csak folytassa.
— Megspórolom a közlekedést a színházba. De nem csak a taxi vagy az autóbusz
viteldíját spórolom meg, hanem az utazás gyötrelmeit is. Nem kell tolonganom
az autóbuszon, nem kell esőben állva várnom egy szabad taxit. Ellenben otthon
pizsamában leülök a karosszékbe, és nézem a színdarabot. Hát nem kitűnő dolog?
— Kitűnő. De csak folytassa.
— Megspórolom a ruhatárt is. De nem csak a költségét, hanem az öldöklést a kabátomért,
megspórolom a gombvarrást, a kabátom nem gyűrődik, mert kint lóg az előszobámban
a fogason, ingyen, miközben én pizsamában ülve szakállasan nézem a színdarabot.
Hát nem kényelmes dolog?
— Kényelmes. De csak folytassa.
— Megspórolom a szünetben a perecet és a feketét vagy az ásványvizet is. De
nemcsak a költségét, hanem a strapát is, amellyel hozzájutok. Mialatt a színházi
közönség a büfében tolong, én otthon szakállasan, pizsamában ülök a karosszékben,
asztalomon a szódavíz, és nézem a darabot, a kabátom pedig kint lóg a fogason,
ingyen. Hát nem szenzációs?
— Szenzációs. De csak folytassa.
— Nincs tovább. Ennyi nem elég?
— Maga egy pancser.
— Miért vagyok én pancser?
— Mert én a maga módszerét továbbfejlesztettem. Évekig én is azt csináltam,
amit maga, de aztán rájöttem valamire.
— Éspedig?
— Eladtam a tv-met, és azóta megspórolom a színdarabot is.