Karinthy Frigyes

Iskolatársak

Krász dr. vendég őnagyságánál. Negyvenes, komoly ember. Nagyon értelmesen és ünnepélyesen beszél.

KRÁSZ DR. … és hogy ez miért van, nagyságos asszonyom? kérdi ön. Ez, nagyságos asszonyom, mondom én, nagyságos asszonyom, ez azért van, mert ugyebár, nagyságos asszonyom …

Bejelentik Kotló dr-t, aki bejön.

KOTLÓ DR. nagyon komoly, negyven éves, cvikkeres ember. Alászolgája, nagyságos asszonyom … Örömmel látom, hogy mindazonáltal, miszerint … Meglátja Krász dr-t, meglepetve. Ni! A Trotykás!

GÜMŐKE Na né! A Gümőke! Szervusz! Hogy vagy?

ŐNAGYSÁGA udvariasan mosolyog. Hát ismerik egymást?

TROTYKÁS Miii? Hogy én a Gümőkét? Na ná, majd én nem … Mi, Gümőke, hát nem ültünk bele? …

GÜMŐKE … A Falvakaró kalapjába? … Nagyszerű volt … Hát az úgy volt, nagyságos asszonyom, tetszik tudni … hogy a Falvakaró az volt nekünk a fizikata …

TROTYKÁS Az nem úgy volt, barátom, hanem az úgy volt, hogy a Falvakaró azt mondja vékony, éles és recsegő hangon, a Falvakaró tanár úr hangján: »Khérrem, nekem eőrködni kell az osztály errkhölcsei feletth …«

GÜMŐKE majd megpukkad. Hehehe! Hihihi! Bruhaha … Nagycsásza … Nagycsásza … Óriási! Pont így csinálta … Óriási! … Hrehehő! …

ŐNAGYSÁGA udvariasan mosolyog. Még mindig kellemesen gondolnak vissza az együtt töltött időkre?

Félóra múlva.

TROTYKÁS … Az nem úgy volt, barátom, hanem az úgy volt, hogy aszongya a Sárgaság mély, rezgő hangon, a Sárgaság tanár úr hangján: »Huát, khérrem, majd megluátjuk, mi lesz nitt …«

GÜMŐKE ordít és röhög. Hehehe! … Brehehő! Bruhehra! … Nagycsásza! Nagycsásza! … Így! … Akkurát így csinálta … És emelte a lábát! …

TROTYKÁS egyik lábát emelgeti, kezét mereven kibökdösi, ahogy Sárgaság tanár úr csinálta huszonöt év előtt. … »Muert nuekem uőrködni kell az uosztály …«

GÜMŐKE … Én meg kiabálok és emelem a kezem. Ordít és a kezeit lóbálja. »Tranár úr, tranár úr! …«

TROTYKÁS a Sárgaság hangon. »Muaradjon a huelyén …«

GÜMŐKE ordít. …»De nekem ki kell … tessék kiengedni …«

TROTYKÁS »Muaradjon … muaradjon!«

GÜMŐKE fuldokolva a röhögéstől. Mire én előreugrom … Megfordul és nagyot ugrik, feldönti az asztalt.

TROTYKÁS … A tanár hátranéz … Hátranéz.

GÜMŐKE … Mire én előreesem … Előreesik.

TROTYKÁS … Bele a hasába … Ő is előreesik.

GÜMŐKE … A tanár hasába … Mutatja, hogy esett be Gümőke huszonöt év előtt a tanár hasába. Bruhaha! … Brehehe!

ŐNAGYSÁGA zölden. Kérem, uraim … de, kérem, uraim …

Két óra múlva.

TROTYKÁS az asztalon áll, remegő fejjel, két lábát keresztbeveti, aprókat ugrik. A rettenetes Sárgaság-hangon. »Huát én majd megmutatom …«

GÜMŐKE fuldokol. Brihihi! … Bruhaha … És emlékszel, mikor erre hirtelen megbotlott …

TROTYKÁS Igen, és leesett a földre … leesik és kiabált … Kiabál. »Khérrem, én majd meghmuatatom …« Összezavarja a Sárgaság- és a Falvakaró-hangot.

GÜMŐKE De nem, te marha, hiszen ez a Falvakaró volt … Nem így mondta … így mondta: »Khérrem, én mmajjd meggmutta … mutta …« és így esett le … Ő is leesik Trotykás mellé, ahol bruhogva és brihegve hörögnek és megpukkadnak az emlékek hatása alatt, hogy milyen nagyszerű volt volt a Sárgaság tanár úr.

ŐNAGYSÁGA inast hív be és kisöpörteti a maradványokat.