Karinthy Frigyes
Kérem én még nem játszottam,
Nem játszottam, nem játszottam;
Játszani szeretnék mostan.
(Szép Ernő)
A kisfiam idestova másfél éves lesz, hallatlan, milyen aranyos kölyök, igazán
nem azért mondom, mert az enyém, mások is azt mondják, például a feleségem.
Szóval elmentem játékokat venni a József-körútra mint egy apa és megálltam a
kirakat előtt szemlét tartani. Igen, igen, ezt a paprikajancsit mindenesetre,
aminek meg kell nyomni a mellét és tapsol. Miért is akarom ezt mindenesetre
megvenni? Igen, tudom már, mert már régen szeretném tudni, hogy csinálja azt
a dolgot és hogy belül fából van-e, vagy vasból, — hm, különben a feleségem
azt mondta, olyant vegyek, amit nem lehet könnyen összetörni. Tudom már, egy
Richter-kőépítőt veszek, igenis végre veszek már egy Richter-kőépítőt, az nagyszerű
játék, a legszebb a világon, micsoda tornyokat lehet belőle építeni!… és a
mintafüzet utolsó ábráját még úgyse csináltam meg, mivel az utolsó oldal leszakadt,
azután meg hiányzik a két kék háromszög, a sublód alá esett és nem lehet kivenni,
akarom mondani, persze az régen volt, nem most. Hohó, veszek egy ilyen pörgőcsigát
is, nagyszerű, hogy fog örülni a Fiú, olyat, amelyiket spárgával kell pörgetni
és közbe zúg is. Hát még mit veszek, veszek egy ilyen trombitát, végre mégis
hozzájutottam, akarom mondani, végre mégis hozzájut a kisfiam.
Na, itt vannak a játékok, a Marika mindjárt vigye ki a Fiúnak és a Fiú szép
rendbe játsszon kint a szobájában és a papát hagyják dolgozni, mivel a papának
írni kell és most nem ér rá.
A papa ír… igenis, a papa egy komoly, nagy férfi, aki cigarettázva ül az íróasztal
előtt és súlyos gondjai vannak és ír. A Fiú pedig egy kis fiú. Na, mi az odakint,
micsoda visítás? Hát nem hagytok dolgozni? Édesfiam, menjen ki és szóljon a
Marikának, hogy ne visítson ez a gyerek.
Hallatlan, hogy nem hagyjátok dolgozni az embert, kénytelen az ember felkelni
az íróasztal mellől és kijönni ide, hát mi van itt, miért nem hagytok dolgozni?
Dehogy vagytok csendben, olyan lármát csináltok, hogy a harmadik szobában is
meghallom. Hát mi van itt? Persze, a gyerek visít, mert nem adjátok neki a pörgőcsigát,
amit vettem.
Na ugye, látod, mindjárt elhallgat, ha odaadom neki. Látod Fiú, ez a pörgőcsiga,
ezt vette neked a papa. Ugye gyönyörű?
Jaj, te ügyetlen Fiú, ezt nem kell szájba venni, Gabi, hallod? Hanem így ni…
így meg kell fogni, látod, majd a papa megmutatja neked.
Látod, Fiú, így két ujjal meg kell fogni alul… így ügyesen… aztán rá kell
csavarni a spárgát, aztán hirtelen megrántom hopp! és most gyorsan letesszük
a földre. Látod milyen gyönyörűen pörög … na, vigyázz, ne nyúlj hozzá, te
csacsi, hiszen akkor megáll… Mész el innen? Hozzá ne nyúlj! Hallatlan ez a
gyerek… elrontja a dolgot, pedig milyen szépen pörgött.
Na, várj, édes kis fiam, így nem lehet, majd a papa megmutatja neked, hogy hogyan
kell… na add ide szépen a papának, na ereszd el… hiszen te nem tudod pörgetni…
na, nem ereszted el?… na add ide… ejnye, te kis komisz… hát add ide a
papának, hadd mutassa meg… ejnye, mindjárt dádát ütök a kezedre…
Ugyan ne mondjon ilyet édes fiam, hogy én kitéptem a kezéből és azért visít…
dehogy téptem ki, csak meg akarom mutatni neki, hogy hogyan kell pörgetni. Hiszen
magától nem tudja, láthatja. Na. Fiú! Ne visíts! nézz ide szépen, a papa milyen
szépen tudja pörgetni… látod, így két ujj közé fogom, aztán rácsavarom a spárgát,
aztán hirtelen megrántom… aztán leteszem a földre… nézd, de szép, hogy pörög…
milyen hangtalanul és sebesen…
Nem mész innen, Fiú? Nézze ezt a komiszt, most meg rá akar lépni… ugyan vigye
odébb innen…
Édes fiam, ne mondjon olyant, hogy ez nem neki való játék! Hát kinek való játék,
ha nem neki? Hát ha játék, akkor már neki való, mivel a játékokat a kis fiúknak
csinálják és nem öreg kancellároknak. Hát kinek való, ha nem neki?Talán magának?
Vagy nekem? Na látja. Maguk asszonyok mind ilyen logikátlanok. Persze, hogy
neki való. Sohse volt ilyen szép játéka. A legszebb pörgőcsiga, csak jól meg
kell pörgetni. Így két ujj közé kell fogni, így… aztán rácsavarni a spárgát…
aztán hirtelen megrántani… aztán gyorsan letenni a földre… jaj de szépen
pörög… jaj, de szép… most nekimegy az asztallábnak… nem… visszafordul…
de most ingadozni kezd… most tántorog… puff! Megállt. Sebaj, még egyszer
fel lehet húzni, biztosan kétszer annyit is tud pörögni, csak gyorsabban kell
megrántani a spárgát és erőteljesebben… így látja? Most sokkal továbbb fog
pörögni, mibe fogadjunk… látja?…
Hogy hova lett a Fiú? Mit tudom én… Biztosan kiment… átment a másik szobába…
vagy a harmadikba… észre se vettem igazán… biztosan elúnta magát…
Várjon… még ne hozza be… most olyan szépen pörög… az az ügyetlen mingyárt nekimenne és feldöntené… várjon, kíváncsi vagyok, meddig pörög… addig hagyja bent… majd el lesz ő bent is addig… legfeljebb leül és megírja a cikkemnek a végét.