Feleki László
Az újságárusnak mélytüzű tekintete volt. Amikor rám nézett, úgy éreztem, hogy a vesémbe lát. Arcvonásai ködösen mélyedtek belém, mintha látomásom lett volna. „Ludas Matyi”-t kértem tőle, azonnal adott, s már ebben is volt valami különös, Aztán villogó tekintetét rám emelte, s kissé hunyorgatva kérdezte tőlem:
— Nevetni akar? Miért?
Választ sem várva beszélt tovább:
— A nevetés nem mindig egészséges, Igaz, hegy élénkíti a rekeszizom mozgását, de összerázhatja a gyomrot. Ha cserepes a szája, egyenesen fájdalmas a nevetés. Van, aki fuldoklik a nevetéstől, kificamodik az állkapcsa, vagy megfájdul a hasa. Frissen operált betegek számára veszélyes következménye lehet a nevetésnek. Amellett nem is esztétikus látvány a röhögő ember. Lélektanilag sem kifogástalan tevékenység a nevetés. Léhává, cinikussá teheti az embert. Megfeledkezik az élet komoly oldaláról. Kinevet másokat. Mindenből viccet csinál.
Megcsóválta a fejét, majd így folytatta:
— Milyen különös, hogy a vicclapok mellett sokáig senki sem gondolt gyászlapokra. Olyan újságokra, amelyeken sírni lehet és nem nevetni. Pedig az emberek nemcsak nevetni akarnak, hanem sírni is. Miért tódulnak az olyan filmekhez, színdarabokhoz, operákhoz, amelyeken jól kibőghetik magukat? Aki sír, az komoly, érző ember. Csak a jószívű ember tud szívből sírni. Könnyeinken keresztül felemelkedünk, megtisztulunk. Amellett a sírás sokkal egészségesebb, mint a nevetés. A sírás megnyugtatja az embert. A nők azért élnek tovább, mint a férfiak, mert jobban tudnak sírni. A könny kitűnő fertőtlenítő szer, járványok idején szinte nélkülözhetetlen.
Körülnézett, majd közelebb hajolva hozzám, suttogta:
— Megsúghatom, hogy megjelent a „Könnycsepp” első száma. Nem akarom dicsérni, de minden sora valóságos sírógörcs. Az emberek a szemüket fogják a sírástól. Tessék, van még egy példányom.
Megvettem. Rövidesen szipogni kezdtem, majd valósággal ronggyákönnyeztem a lapot. A „Könnycsepp” egyik közleménye meghatóbb volt, mint a másik. Léha viccek helyett például így kezdődött az egyik kis cikk: „Két elhagyott anya utazik a vonaton...” Igen megható a lap kórházi, temetői és siralomházi rovata. Van benne még megfagyott gyermek, Pillangó kisasszony, Kaméliás hölgy, megtért bűnös, szerelmében megtisztult, züllött lány. Régi, szentimentális, megríkató történetek „Hátha valaki nem ismeri” címmel szerepelnek. Köztudomású ugyanis, hogy régi giccs nincs, csak öreg emberek vannak. Az újszülött még a „Molnár és gyermeké”-t sem ismeri, csak vaktában sír. Bőséges nemzetközi rovata is van a lapnak, „A külföld szomorúsága” címmel. Ezenkívül számos gyászhír, leverő közlemény, tangószöveg és szomoreszk élénkíti a lapot.
Amikor sírva felébredtem, éreztem, hogy megtisztultam, és a náthám is elmúlt. Mindezt a „Könnycsepp”-nek köszönhettem. Jó lenne előfizetni rá.