Feleki László

Kész humor

Ahol legnagyobb a veszély, ott legközelebb a segítség!

A humor lényegén töprengtem éppen, s közben úgy éreztem, mintha angolnát akarnék fogni. Amikor már azt hittem, hogy megragadtam, kisiklott a kezemből. Ekkor lettem figyelmes arra a beszélgetésre, amely a hatos villamos egyik páholyában folyt le két középkorú nő között. Nem tudnám megmondani, hogy miről beszéltek, az én kínzó problémám szempontjából azonban ez nem is fontos, amint az a következőkből világosan kiderül.

— …kitörte a lábát, még most is sántít. Röhej, én mondom neked, tiszta röhej!

— Hallatlan! Ezen csak nevetni lehet!

— Pedig én beszéltem a főorvossal. Nem is tudta, hogy a kezelőorvos már lemondott róla. Komikus, mi?

— Kész humor!

— Hiába mondtam neki, hogy az öreg éppen aznap halt meg szívszélhűdésben. Pedig értesítették róla. El sem ment a temetésére. Nevetséges!

— Nahát ezt nem is lehet elhinni. Ez vicc!

— Nekem elhiheted. Azt hittem, elájulok. Elvégre én ápoltam Sanyit is. Szegényke még mindig lázas. És azt hiszed, a beomlott falat megcsinálták? Nevetni fogsz, hozzá sem nyúltak!

— Ez valóságos paródiája a tisztességes ügykezelésnek!

— De értsd meg, én figyelmeztettem őket, hogy ne engedjék ki a gyereket. Könyörögtem nekik. Csak nevettek rajtam. Azt hitték, tréfálok.

— Kacagnom kell.

— Megmondtam, az nevet, aki utoljára nevet. Most aztán mehetnek lakást keresni, közben a fél család gombamérgezésben fekszik.

— Én mondom neked, erről beszélni sem lehet komolyan…

Itt leszálltak.

Én pedig úgy éreztem, hogy valamivel közelebb jutottam a humor titkához.

(Kaján Tibor karikatúrája)