Nagy Lajos
Aki korán fekszik és korán kel, annak semmiféle módszerre nincs szüksége.
Az már egyenesben van, már ami a helyes életrendet illeti.
Aki megrögzött későn fekvő, annak eddig bizonyára már számtalan körmönfont módszert
javasoltak, hiába. Vízkúra, autoszuggesztió, könnyű vacsora, este nem kell olvasni,
ezerig kell számolni, mindezek a módszerek hatástalanoknak bizonyultak. A későnfekvőnek
belső, leküzdhetetlen kényszere van arra, hogy későn feküdjék, ez a rettentő,
zsarnoki kényszer nem vesz figyelembe semmi olyan olcsó maszlagot, mint: ezerig
olvasni, vagy könnyen, esetleg sehogysem vacsorázni.
No de most van egy új módszer! Csalhatatlan, feltétlenül hatályos. Évezredek
óta nem jöttek rá az emberek, pedig hihetetlenül egyszerű. Én magam, mint javíthatatlan
későnfekvő jöttem rá, már alkalmazom is: minden este kilenckor fekszem le, s
reggel hatkor kelek. Játszi könnyedséggel.
Tudniillik nem úgy fekszem le este kilenckor, hogy én most korán fekszem le
— mert hisz, akkor nem tudnék elaludni, fetrengenék álmatlanul hajnali délig
s fölkelnék délben. Hanem úgy fekszem le este kilenckor, hogy későn fekszem
le. Ilyen borzasztó későn, még tegnapról. Mindennap este kilenckor, de mindig
tegnapról. Persze, pár perc alatt elalszom, s nyugodtan alszom reggel hatig.
Ez az egyetlen biztos módszer. Kéthavi jótállás.