Feleki László

Le az olvasókkal!

Egyes források szerint az írók lázadása akkor tört ki, amikor egy olvasónál két poros, felvágatlan, új könyvet találtak, történelmi tény azonban, hogy a felkelés előfeltételei már régebben megértek, s az említett incidens csak kirobbantotta az eseményeket. Sokat nyomott a latban az is, hogy a grafopolitechnikai oktatás jóvoltából az írás egyre nagyobb tömegeket foglalkoztatott, s az írók a hetedik országos irodalmi napon ráébredtek arra, hogy már többségben vannak az olvasókkal szemben. Erejük tudatában aztán más hangon kezdtek el beszélni, nem nyelték le többé a sérelmeket, nem törődtek bele többé szolgai módon az embernek ember általi nemolvasásába, a közönség zsarnoki hepciáskodásába, a megalázó válogatásba, finnyáskodásba, az igazságtalanságokba, a pöffeszkedésbe. Az olvasók magatartása valóban egyre tűrhetetlenebbé vált. Nem voltak hajlandók például mindent elolvasni, pedig napi 24 óra olvasással jelentősen csökkenthették volna olvasási hátralékukat. De még ezt a csekély figyelmességet is megtagadták az íróktól. A robbanás nem váratott sokáig magára.

Kisebb, helyi tüntetések után kitört a nyílt lázadás, az írók kivonultak az utcára. Betörték néhány olvasó ablakát, ezektől a szórványos esetektől eltekintve azonban a megmozdulás méltóságteljes és nagyerejű volt. Feltámadott az alkotóházak népe, az egyszerű, kérges tenyerű regényírók, vállas, komor tekintetű novellisták, ökölbe szorított kezű, a tantiémet keményen megmarkoló librettisták, elnyomatásban élő humoristák, hangyaszorgalmú műfordítók, továbbá költők, költők és költők. Esztéták, kritikusok, irodalomtörténészek is ott meneteltek közöttük, a közös veszély összehozta őket.

Megtagadhattok — kiáltott egy esztéta —, mégis a tiétek vagyok!

Felkeltek ágyukból a betegek is a végső leszámolásra, a költőnők odaadták gyűrűiket a fegyverkezés céljaira, tépést készítettek a sebesülteknek, és ápolták azokat az írókat, akiknek műveit a harc hevében sem olvasták. Zengett a légkör az izzó jelszavaktól, harsogott a „Vesszen a közönség!”, a „Le az olvasókkal!”