Tabi László
Nem tudom, hogy kivándoroljak-e, vagy sem. Mariska néni szerint bolond vagyok, ha nem vándorolok ki. De ő marad. Márton bácsi azt írja a mexikói Vapapuanalhából, hogy maradjak, de ő kint van. Somlófi Sanyi, a sógorom azt kérdi: miért maradnék? Stefánia néném azt kérdi, miért mennék? Tehát a magam feje után kell mennem. Vagy maradnom. De mit mond az én fejem? Semmit. Az én fejem tétovázik. Tavaly még nem voltam ötvenéves, tavaly még mentem volna. De most mehetek. De akkor miért menjek, ha úgyis mehetek? És hova mennék? De ez a második kérdés. És miért mennék? Ez a harmadik kérdés. Hogy hova mennék, nem tudom. Valamelyik rokonomhoz mennék nyűgnek. De hát rokon van itthon is, nyűg lehetek itthon is. Viszont kint van magánkezdeményezés, kezdeményezhetnék valamit magán, talán bizony meggazdagodhatnék. Az jó lenne. De fel is kophat az állam, az nem lenne jó. Harmadik lehetőség az, hogy épp hogy megélnék. De hát itthon is csak ez a három lehetőség van. Márton bácsi azt írja Vapapuanalhából, hogy már tud spanyolul. Na jó. De a spanyolok is tudnak spanyolul. Vagyis tudnék beszélni a többiek nyelvén. De hát a többiek nyelvén tudok beszélni itthon is. Vagyis maradok.
Csakhogy majdnem kétszázezer ember ment ki, az nem mind hülye ám! Tehát megyek. Viszont kilencmillió itthon maradt. Tehát maradok. Nem mindenben értek egyet azzal, amit ez a kormány csinál. Tehát megyek. Viszont a kormány sem ért mindenben egyet azzal, amit én csinálok. Tehát maradok.
Ha kivándorolok, kiderülhet, hogy itthon jobb dolgom volt, mint kint. De viszont, ha nem vándorolok ki, nem derülhet ki, hogy kint jobb dolgom lett volna, mert nem tudhatom, milyen dolgom lett volna kint, hiszen itthon maradtam. Tévút. Máris tévútra jutottam. Mert az első kérdés az, hogy miért vándorolnék ki. Nincs mit ennem? És leendő árváim is éheznek? Nem igaz. Eszek, eszegetek, és leendő árváim is esznek, eszegetnek. Valami mindig akad, különben nem hízna az egész család. És pláne a feleségem. Ruhaneműre nem nagyon jut, az igaz, de azért csak nem utazhatom Vapapuanalhába, hogy egy új ballonkabátot vegyek magamnak? Miért is akarok kivándorolni? Csakugyan, miért is? Pedig tegnap még a fejemben volt. Ja persze, a szabadság! Hát az bizony nagy dolog. A szabadság, az nagy dolog. Írja is a Márton bácsi, hogy Vapapuanalhában olyan nagy a szabadság, hogy ő még olyan nagy szabadságot nem is látott, pedig diákkorában járt egyszer a kenyérmezei csata színhelyén is. Ott kint reggel az emberek biztosan úgy üdvözlik egymást: „na, mit szól, mára megint nagyobb lett a szabadság”. És azt is írja Márton bácsi, hogy Vapapuanalhában az ember nyugodtan szidhatja a mexikói kormányt a villamoson. De azért nem érdemes kivándorolni. Itt is nyugodtan szidhatom a villamoson a mexikói kormányt.
(Kaján Tibor karikatúrája)